Mesébe illő, nemcsak a neve, hanem a kinézete is – A tündérfátyol

Ha sekély vizű tavakon, lassú sodrású folyókon, holtágakon járva a messzeségben sárgán virító sávot láttok, akkor nagy valószínűséggel egy tündérfátyolmező lengedezik a vízen. Érdemes közelebb menni és megcsodálni, ahogy én is tettem nem oly rég a Tisza-tónál.

Olyannyira szereti ezt a helyet, hogy itt található Európa egyik legjelentősebb tündérfátyolmezeje.

Víz alatti kúszó gyöktörzse igen hosszú, a 3 métert is elérheti, indákból álló gyökérzete pedig az iszapba szerteágazva rögzíti a növényt a talajhoz. Ha megfelelő élőhelyre lelt, ott sűrűn benövi a rendelkezésére álló területet. Kerekded, szív alakú levelei 3-10 cm átmérőjűek, felül világoszöldek, a fonákon rőt színűek, és hasonlítanak a tündérrózsa leveleihez, csak utóbbié nagyobb.

A virágok hosszú, levélhónalji kocsányokon, ernyőszerű csomókban, kettesével-ötösével fejlődnek. Sárga színű virágának átmérője 2-4 cm, melynek szirmai rojtos-fogacskás szélűek, és ami a legérdekesebb, hogy amolyan tiszavirág-életűek. A tündérrózsa virágai ugyanis csak egy napig virítanak, a nap végére elhervadnak. Cserébe egész nyáron, júliustól augusztusig folyamatosan hozza az újabb és újabb virágait.

Ha teljes pompájában szeretnénk látni, akkor érdemes napközben meglesni, amikor már magasan jár a nap, ugyanis reggel, kora délelőtt még csak bimbós állapotban fogjuk látni őket, bár ez is szép tud lenni.

Ahogy megy le a nap, úgy tűnik el a sárga színt adó virágok sokasága a víz tetejéről, hogy a már elvirítottak helyet adjanak a következő nap új virágainak. Sajnos a Tisza-tavat se kímélte idén az aszály, így itt is elég alacsony lett nyár végére a tó vízszintje, de ameddig víz van alatta, addig biztosan virágzik a tündérfátyol, maximum kisebb leveleket fejleszt, ha már nagyon nagy a vízhiány. De bármennyire szívós is ez a kis növény, a teljes kiszáradást már nem viseli el.

Csallóközben a Tejútat Tündérfátyolnak is hívják, amely valószínű, hogy egy szerelmes, de szomorú csallóközi mondának köszönhető.

A történet szerint élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki beleszeretett a gazdag vízimolnár leányába. A molnár hallani sem akart a halászról, mivel gazdagabb kérőt szánt a lányának. Már éppen készültek a lakodalomra, amikor az esküvő napján a halászlegénynek sikerült megszöktetnie a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely menekülés közben beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár, amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte. Ekkor a lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat is leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott, felszállt az égbe, ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom helyén viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A tündérleány azóta is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz, hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran hallhatják az éjszakai halászok.

Az alábbi képre kattintva még több képet nézegethettek meg galériánkban erről a szép virágról:

A csallóközi monda forrása: mondak.blog.hu

A cikk először 2022 augusztusában jelent meg.