Mesebeli vidékek - A hét képei

Gyönyörű színek és formák, ködbe burkolózó árnyak, szemet kápráztató tájak. A természet minden mesebeli képzelgést lepipál, csak értő tekintet kell hozzá. Lássuk, ezúttal milyen elkapott pillanatokkal nyűgöznek le fotósaink!

Szerző:
TM
2016. szeptember 4.

Gyönyörű színek és formák, ködbe burkolózó árnyak, szemet kápráztató tájak. A természet minden mesebeli képzelgést lepipál, csak értő tekintet kell hozzá. Lássuk, ezúttal milyen elkapott pillanatokkal nyűgöznek le fotósaink!

 

Hajnal a Hortobágyon. Szinte érezni, ahogy leírhatatlan nyugalom árasztja el a pusztát, és a képet nézegetve minket is beszippant ez a jóleső állapot. Az amúgy szigorú, tekintélyt parancsoló szürkemarhák békésen ébredeznek, együtt a nappal. A fotó készítője, Molnár Péter nem is találhatott volna ennél szebb dolgot napindítónak.

 

 

 

Meseszép csillagos égboltot örökített meg Gutter Krisztián a Bükk-fennsíkon. Majd egy hónapja már, hogy hullócsillagokkal borította be a Perseidák meteorraj az égboltot. Krisztián a csillaghullás legintenzívebb időszakára jó előre felkészült, ám az áhított és elképzelt fotó sajnos nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Mire a Tejút is megjelent, felhők úsztak be az égboltra, s bár szabad szemmel majd 50 hullócsillagot elcsípett, a fényképen a felhőréteg miatt egy se látszik. Lehet, hogy Krisztián kissé csalódott emiatt, szerintünk egy igazán különleges kép sikeredett, a korai napsugarakkal, a megszámlálhatatlan fénylő csillaggal és a Tejúttal, valamint a hajnali páracsíkkal. Köszönjük!

 

 

 

Szintén a Bükkben, és szintén csillagos égboltot fényképezett Gulyás Attila fotósunk. A Bükk-fennsík északi szélén, a városi fényektől eltávolodva állította le fotóállványát és az éjszakai fényszennyezés ellenére a sok tízezer csillag mellett a Tejút is megmutatkozott neki. A közeli adótorony helyzetjelző fénye viszont több száz méteres körzetben elnyomhatja a háborítatlan éjszakai égbolt látványát, szerencsére Attila fotóját ez még érdekesebbé teszi, ahogy a torony fénye vörösre színezi a földet.

 

 

 

Vajon hova szaladhat ez a fürge róka ezen a vörös hajnalon? Lehet, hogy épp vadászatban van, de az is lehet, hogy csak szokásos reggeli ébresztő köreit futja a kis vörös. Ezt a mesébe illő pillanatot Gemenc területén csípte el Molnár Péter.

 

 

 

Valószínű, hogy nem ezeket a „Tásokat” szemelte ki magának a kis ravaszdi, mert ez a kép a Kiskunsági Nemzeti Parkban a Nagyszéksós-tónál készült. Itt is ébredezik a természet, ez a szép pirkadati felvétel a sok kis kacsasziluettel szintén Molnár Péter munkája.

 

 

 

Nem hagyhattuk ki ezt a daruközeli képet. Molnár Péter le se tagadhatja, hogy egyik kedvenc témája a madárvilág, és a fotót nézegetve azt találgatjuk, vajon darunak álcázta-e magát, hogy ilyen közel engedték magukhoz ezek a méltóságteljes madarak. A képet a Hortobágyon készítette.

 

 

 

És íme, egy igazi mesekönyvbe illő illusztráció. Gutter Krisztián hazánktól délre indult, és a Bosznia-Hercegovina déli részén található Mostar városának látképét fotózta meg ikonikus hídjával. A Neretva folyót átívelő Stari Most, magyarul Öreg-híd története cseppet sem vidám. A fél évszázados hidat 1993. novemberében, a szerb-bosnyák háborúban lerombolták. Szerencsére a háború után nem sokkal elkezdték a rekonstrukciót, és nemzetközi összefogással 2004-re helyreállították. A munkálatokban magyar békefenntartó katonák is segédkeztek. Krisztián fotóját nézve azt kell mondjuk, a valóság sokszor tényleg felülmúlja a képzeletet.

 

 

 

Városi panoráma egy kis plusszal. Visszatérünk a fővárosba és a Normafánál járunk, jobban mondva Gulyás Attila gondolt egyet és egy kis esti túrát tett a felújított normafai környezetben. Szerencsére idén sokáig kitart a nyári meleg, így ha kedvünk van, akár este is tehetünk egy könnyed sétát a város felett, és hasonlóan szép látványban gyönyörködhetünk.

 

 

 

Sejtelmes ködös hangulat a Bükk-fennsíkon. Mondhatni egy stílusgyakorlat során készült a fotó. Gyárfás-Tóth Gábor egy barátját vitte el hajnali fotózásra a Zsidó-rétre, és bár sokszor fotózta már ezt a helyet is, a természet mindig tud újat mutatni számára. És így nekünk is.

 

 

 

Magasabb hegyekbe mászunk Gutter Krisztián segítségével, aki az Alpokban is járt nemrég. A Tirol tartományban található Schönbichler Horn csúcs felé tartó útja során készült ez a nagyon szépen megkomponált kép. A hegyek ölelésében kéklő tavacska pedig a Schlegeisspeicher víztározó.

 

 

 

Kéklő tó nélkül, de hasonlóan szép panorámában gyönyörködhet az, aki megmássza a Montenegró és Albánia határán magasodó Maja Rosit csúcsot. A kép a 2524 méter magas hegyről a Földközi-tenger felé készült, ami most a felhők miatt sajnos nem látszik. Fotó: Gutter Krisztián

 

 

 

Eddig a távolba tekintettünk, most nézzünk körbe saját környezetünkben is. Körmendy Zizi mindig talál valami érdekes témát otthonához közel is. A rovarok világa sok türelmet és koncentrációt kíván, de Zizi képeit elnézve megéri a befektetett energiát. A hajnali napsugarakban elkapott boglárkapár sziluettje olyan, mintha egy virág szirmai lennének. Szép fények és hibátlan kompozíció. Köszönjük a képet!

 

 

 

Fűtenger a Bükk-fennsíkon az elmaradhatatlan hajnali páracsíkkal. Csodálatos hangulata van ennek a fotónak is, amit Gyárfás-Tóth Gábor készített.

 

 

 

Titokzatos hangulat az erdőben. Már csak azt várjuk, hogy valamelyik mese szereplői előbukkanjanak a mohás fatörzsből. A Bükkben készült fotó Béres Attila munkája.

 

 

 

Tovább zakatolunk kis hazánkban, a képen a börzsönyi Kemencei Erdei Múzeumvasút szerelvényét látjuk. Gulyás Attila, a fotó készítője és a hazai kisvasutak mindentudója érdekes információkat adott a képhez:
„Az erdei vasút épp a nagy Csarna-patak legalsó hídján halad át. A felső végállomás óta már négy hasonló műtárgyon ment keresztül az elmúlt tíz percben. A szerelvény közepén az ország első alacsony padlószintű kisvasúti kocsija látható, ami egy egykori sajóbábonyi üzem belső használatú teherkocsijából készült, és Kemencén építettek át személykocsivá, miután a vasutat működtető egyesület tagjai ócskavasként megvásárolták.”

 

 

 

 

Tiszaalpáron kapta lencsevégre a Magyarországon kis számban átvonuló madárfaj egyik fiatal példányát Molnár Péter. A vékonycsőrű víztaposót főleg leeresztett halastavakon, ülepítőkön, szikes tavakon lehet megfigyelni, legtöbbször magányosan. Érdekessége ennek a madárnak, hogy a tojásokat nem a tojó, hanem a hím költi ki, és a fiókák nevelését, gondozását is ő végzi. Hazánkban védett, eszmei értéke 25 000 forint.

 

 

 

Nyakunkon az ősz, a fák lombjai hamarosan pompás színekbe borulnak, de sok őszi virág is színesíti a tájat. A képen magyar sóvirágok borították lilába a Körös-Maros Nemzeti Park területén található Kígyósi tanösvény egyik madármegfigyelőjének környékét. A képet Szatmári Zsoltnak köszönhetjük, az őszi virágzás cikkükben pedig még több most nyíló virágot mutatunk be.

 

 

 

A fecskefarkú lepke is biztosan előfordul az előbb bemutatott nyári réteken, de a nyílt hegy- és dombvidéki lejtőket kedveli igazán. Vitorlázó repüléssel főként az ernyősvirágzatúakat keresi fel, és ki tudja, miért, de szívesen látogatja azokat a kerteket, ahol sárgarépát termesztenek. Körmendy Zizi tűéles fotóján szépen kivehető e szépséges lepke minden kis porcikája.

 

 

 

Molnár Péter fotója viszont pont attól izgalmas, hogy minden olyan sejtelmes és titokzatos rajta. A hajnali, derengő fényben osonó vaddisznó látványától egy kissé meg is borzongunk, nem szívesen találnánk magunkat szemtől-szembe egy épp felénk robogó felbosszantott disznóval.

 

 

 

Szerencsére a darázspóktól nem kell tartanunk, bár ezt egy arachnofóbiásnak hiába is mondanánk. Nevét a potrohán látható csíkoknak köszönheti, ami a nőstény példányok jellegzetes mintázata, a hímeken ez alig látszik. Érdekes, hogy amikor a darázspók hálójába zsákmány akad, ezek a sárga csíkok kifehérednek. Fotó: Körmendy Zizi

 

 


Az ősz első színeit fedezhetjük fel Gulyás Attila fotóján, amit a bükki Dédestapolcsány évtizedek óta elhagyott szőlőhegyén készített. A kép alapján nem is gondolnánk, hogy itt valaha szőlő lehetett, hisz a területet nagyrészt visszahódított magának az erdő. A hasonló, ma is változó, zárt lombkorona nélküli erdőszegélyek a bükki állatvilág legfontosabb menedékei közé tartoznak, ahol a baglyoktól a menyéteken át a cincérfélékig szinte "mindenki" otthonra talál. A faluról és környékéről hamarosan bővebben is írunk!

 

 

 

Mostani képes válogatásunkat egy szép, korai napsugarakkal díszített fotóval zárjuk, amit Gyárfás-Tóth Gábor készített kedvenc bükki terepén. Egy jól sikerült kép nemcsak a szemet kápráztatja el, hanem a fantáziánkat is beindíthatja, és olyan történetek elevenedhetnek meg, amik csak a mesékben léteznek.

 

Kapcsolódó cikkek:

Határok nélkül - Az elmúlt hét képei
Baljós árnyak - A hét képei
Várak, virágok, vizek - A hét képei

 

Cikkajánló