Az idén 650 éves Kecskeméten jártunk. Az apropót egy, a Turista Magazinból is ismerhető természetfotós kiállítása adta, de hogy még miért érdemes ellátogatni ide, azt máris eláruljuk.
„Hírös város az aafődön Kecskemét...” - Petőfi Sándor versének köszönhetően szinte minden, a városhoz köthető dologhoz társítják e jelzőt, hiszen ha Kecskemét, akkor biztosan hírös, de említhetnénk a Cifrapalotát, a szecessziót, a templomtornyok sokaságát, vagy hogy a város a magyar népdal bölcsője. Egy nap biztosan nem elég, hogy minden érdekességet alaposan végignézzünk. Nekünk sajnos csak egy kurta napunk volt Molnár Péter természetfotós kiállítás-megnyitója előtt, hogy megcsodáljuk a belváros látványosságait.
A Városháza épülete, szemben a Kossuth szoborral. Ez utóbbi érdekessége, hogy eredetileg erre nézett, ahonnan mi fotóztunk, viszont a városatyáknak ez nem tetszett, így a szobrot 180 fokkal el kellett forgatni
Ha vonattal vagy busszal érkezünk, egy kellemes parkon keresztül, a Vasútkerten át kezdhetjük meg a sétánkat a belváros felé, amit egy, a fővárosi Andrássy úthoz nagyon hasonló sugárúton, a Rákóczi úton folytatunk.
Itt az autók mennek két oldalon, mellette külön bicikliút is van, középen pedig végig egy hangulatos, japánakácból álló, dupla fasorral szegélyezett sétányon haladtunk a célunk felé
Az út két oldalára tekintve megállapítottuk, hogy már ez a 42 méter széles és több mint fél kilométer hosszú sugárút is megérne egy hosszabb építészeti sétát, hiszen végig szebbnél-szebb szecessziós épületek sorakoznak.
Az sugárút elején található kis téren meg is állunk egy gyanúsan újszerű épületnél, ami, mint kiderült, az 1999-ig filmszínházként funkcionált volt Városi mozi épülete, amit nemrégiben újítottak fel, és 2015 óta a Hírös Város Turisztikai Központnak ad otthont, valamint a Kelemen László Kamaraszínháznak és egy igazán különleges gyűjteménynek, a Leskowsky Hangszergyűjteménynek.
A központban rendszeresen kulturális és zenei programok, színházi előadások vannak, a hangszergyűjteményt pedig hétfő kivételével minden nap megnézhetjük. Sajnos nekünk nem volt most időnk betérni, pedig nagyon kíváncsiak lettünk volna a több, mint 2000 darabot számláló, a középkortól napjainkig készült klasszikus, népi- és kísérleti hangszereket bemutató kiállításra. És nemcsak megnézni, de megszólaltatni is lehet a hangszereket, hiszen minden betérőt szakértő vezető kísér végig, sőt zenés hangszerbemutatót is tartanak.
Siettünk tovább, hogy végre megpillanthassuk a hírös Cifrapalotát, ami a Rákóczi út végén található.
A Cifrapalota 1983 óta múzeumként működik, itt kapott helyet a Kecskeméti Képtár is, valamint történeti, régészeti, néprajzi időszaki kiállításokat is rendeznek
A palota megépítéséről 1902-ben határozott a Városi Tanács, ami így az első beruházása lett a város főteréig vezető Rákóczi sugárút megvalósításának. A terveket Márkus Géza készítette, és még ebben az évben elkezdték az építést, 1903 nyarán pedig már át is adták a több funkciót is ellátó bérházat. A földszinten üzletek sorakoztak, nagy ajtókkal, amit ma már nem láthatunk, az első emeleten a Kereskedelmi Kaszinó, a másodikon pedig bérlakások kaptak helyet. A két emeletre külön lépcső vezet fel, így is elkülönítve a két funkciót.
A Cifrapalota ablakai valóban zöldek, ahogy a népdalból ismerjük, az épület stílusa szecessziós, homlokzatának díszítése pedig szépen követi a Lechner-féle magyaros változatot, színes kerámiadíszítések, magyar népi motívumokkal díszített lila majolikabetétek, vakolatba karcolt rajzok kék, zöld és piros pirogránit elemekkel. Ezek és a tető mázas cserepei, valamint díszei mind a pécsi Zsolnay-porcelángyár termékei. Valóban meseszerű lett az eredmény, ami másokat is megihletett a városban, ugyanis többen hasonló díszítést raktak a saját házuk homlokzatára, amit az egyik közeli utcában mi is felfedeztünk.
AA
Bár az út túloldalán hívogat minket a hűs árnyékot adó hatalmas fákkal teli, parkosított Szabadság tér, azaz a város főtere, előbb még megcsodáltuk a sugárút másik sarkán magasodó Zsinagóga épületét is.
A romantikus stílusú zsinagóga 1864-1868 között épült fel Fischmann Simon Henrik főrabbi kezdeményezésére
Kecskemétről tudni kell, hogy régen fontos kereskedelmi út haladt el mellette, így sokféle ember fordult meg itt és telepedett le. A változatos vallást gyakorló lakosságnak köszönhetően egymástól szinte pár lépésre épültek fel a különböző vallású templomok és kegyhelyek. Ez az oka, hogy Kecskemét belvárosában szinte bármerre fordul az ember, minimum egy templomtornyot biztosan láthat. De most térjünk vissza a pesti Dohány utcaihoz nagyon hasonló Zsinagóga épületéhez, ami ma már sajnos nem látja el vallási funkcióját, mert a második világháború végére a város közel 1500 zsidó lakosából csak körülbelül 200 maradt, az épületet SS-tisztek használták, majd később az oroszok. 1966-ig csak pusztult az épület, majd ekkor átvette a város, és átalakították. Ma a Tudomány és Technika Házának ad otthont, valamint egy kávézónak is (amit egyszerűen csak TEKÁ-nak neveznek). Rendszeresen tartanak könnyűzenei koncerteket, így egyben a helyi fiatalok kedvelt szórakozóhelye lett.
Az 1911-es nagy földrengéskor az addig telt, hagymaformájú kupola megdőlt, helyére pár év múlva egy karcsúbb, lótuszbimbó alakú került
Végre áttértünk a szökőkutakkal és fákkal díszített Szabadság térre, ahol a Cifrapalotával szemben egy tőle teljesen eltérő, de szintén szecessziós stílusú, hatalmas épület áll, a Református Újkollégium, amit 1911-ben kezdtek építeni Mende Valér tervei alapján.
A kollégium épülete emlékeztethet minket valamire, mégpedig az egyik magyar tévésorozat helyszínére, a Budapesten található, kispesti Wekerletelepre, aminek főterét Kós Károly vezetése alatt tervezték. Mende és Kós tagjai voltak a Műszaki Egyetem fiatalokból szerveződött közösségének, és így természetesen hatottak egymás munkásságára
Az épület homlokzatát szintén Zsolnay díszek borítják, igaz, ezek sokkal visszafogottabbak, szürkések és barnás színűek, de az építmény maga még így is lenyűgöző, nem csak a méretei miatt
A református iskola épületében a szocializmus ideje alatt más iskolák működtek, így itt kapott helyet a Kodály Zoltán ének-zenei iskola is. A kecskeméti születésű Kodály Zoltánnak köszönhetően a zenei nevelés mindig fontos volt a helyieknek. A híres zeneszerző és dalgyűjtő munkásságára a város nagyon büszke a mai napig, sőt, az ország első énekes iskolája is Kecskeméten jött létre.
Az Újkollégium épülete előtt található 1956-is emlékmű helyén korábban egy Kodály-emlékmű volt, amit 1975-ben állítottak ide. A félköríves fallal elkerített dombormű háttal mutatta Kodályt, amint egy kisebb kórust vezényel.
Sajnos a Kodály emlékhelyet folyamatosan rongálták, ezért egy részét le kellett bontani, átalakították, és plusz oszlopok elhelyezésével alakult ki a ma látható 1956-os emlémű formája
A Szabadság tér parkjában érdemes kicsit megpihenni, a szökőkutak közül nekünk ez a teknősöket itató kislányos szobor tetszett meg a legjobban. A téren található templomok legnagyobbika, az Öregtemplom magasodik ki a fák közül
A teknősöktől pár méterre, a járda burkolatába elhelyezve megtalálhatjuk Kecskemét város első pecsétjének másolatát is
Továbbhaladva a téren, a parkközepi nagy szökőkút mellett láthatjuk a református templom épületét. Kicsit megtévesztő innen, mert egy cukrászda hívogat a templomtorony felé, de elhaladva a süteményes mellett, láthatjuk a vésést is, ami bizonyítja, hogy ez is egy műemlék, a török hódoltság idején építették 1680-1683 között.
Érdekes történet kapcsolódik a templomhoz, ugyanis a már említett sokféle vallás miatt akkoriban több felekezet is használta ugyanazt a kegyhelyet. A református templom mögött található Szent Miklós-templomot az 1500-as évek közepén együtt használta a katolikus és a protestáns közösség. Majd az addigi luteránusok áttértek a kálvinista tanokra, és innentől már nem osztoztak a ferencesek a templomukon. A református közösség így saját templomot emelt fából, ami leégett. Mivel kőből a török hódoltság idején nem lehetett templomot építeni, a kecskeméti református gyülekezet tagjai egészen Konstantinápolyig mentek a Szultánhoz, hogy engedélyt kérjenek rá. No persze aranyat is vittek magukkal, nem is keveset, és ez már hatott a török uralkodóra, így engedélyezte a kőtemplom felhúzását.
A felépült református templom kezdetben gót és késői reneszánsz jegyeket viselt, majd a 18. században barokk stílusban magasították meg a tornyokat.
A református templom oldalát majdnem teljesen beborítja a futónövényzet
Itt, a két templom között található egyébként a 2007-ben felavatott új Kodály Zoltán-emlékmű is. Szemők Zsuzsanna tervei alapján készült, egy gótikus szárnyas táblaoltárt formál, rajta Kodály egyik híres műve, a Psalmus Hungaricus (Magyar Zsoltárok), amit Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítésének 50. évfordulója alkalmából komponált a zsoltárok könyvének 55. zsoltárának szövegére, amit Kecskeméti Vég Mihály fordított le.
Az emlékmű hátoldalán található a zsoltár szövege és kottájának egy részlete is. Egyébként, ha Pesten jártok, a 4-es metró Kálvin téri állomásán is felfedezhettek egy részletet a műből, mozaikból kirakva
A sok érdekesség után egy szintén igazán különleges hangulatú templomhoz értünk, a már említett Szent Miklós-templomhoz, ami a város legrégebbi fennmaradt építészeti emléke. Barátok templomának is hívják 1647-től, amikor a ferencesek gondozásába került. A városházával szemben egy impozáns kőkerítés és kálvária hívogatja a látogatót, a szép kovácsoltvas kapuk pedig egész nap nyitva állnak mindenki számára.
A hangulatos, virágos kis udvar Szent Ferenc emlékét idézi, és miután kigyönyörködtük magunkat, betérünk a templomba is.
A kánikulában jólesik egy kis ücsörgés a szentélyben. Közben megcsodáltuk a szép templombelsőt. Mindezt látva nem csodálkozunk, hogy ez a katolikus városiak kedvenc szertartáshelyszíne. Az eredetileg román stílusú templomot a 13. század végén gótikus stílusban építették át, a tűzvészek sem kímélték, később barokk stílust kapott, a tornyot pedig copf stílusban magasították meg. Ezért most jórészt már hozzátett és felújított részeket látunk, de felfedezhetőek a régi falrészletek is.
A főtér felé egy kisebb romkert található, ahol anno temető és egy osszárium volt. A templom másik oldalán régen a ferences kolostor áll, ami most a Kodály Intézetnek ad otthont
A Szabadság tér építészetileg és közéletileg is legmeghatározóbb épülete az 1893-1897 között emelt Városháza, amit a sokasodó lakosság miatt funkcióját már ellátni nem tudó régi helyett építettek Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján.
Az épület pontos stílusát illetően megoszlanak a vélemények, szecessziósnak tartják, bár angol és francia reneszánsz jegyeket, illetve felvidéki szász hatásokat is vélnek felfedezni rajta. Az biztos, hogy Lechner szándéka egy magyaros stílus megteremtése volt, ami szándékosan tért el a mellette álló nagytemplom Mária Terézia-stílusától, kolosszális méretétől és egyszerűségétől.
A magyaros népi motívumok az épület külső és belső díszítésében jelennek meg, a homlokzaton itt is Zsolnay-féle kerámiából készült majolikabetétek és pirogránit elemek vannak, a tetőn mázolt cserepek, akárcsak a Cifrapalotán, viszont stílusában, még ha magyaros is, teljesen eltér az ott látottaktól.
Sajnos közgyűlés miatt nem jutottunk be a Városháza épületébe, ahol a díszteremben több érdekes freskó is látható. Székely Bertalan két faliképe közül az egyik a pusztaszeri Vérszerződést ábrázolja, a másik I. Ferenc József megkoronázását. És van egy rejtett freskó is, ami Horthy Miklós 1920-as kecskeméti bevonulását ábrázolja. Az 1944-ben falra került festményt már egy évvel később is takarni kezdték, majd lemeszelték. 2014-ben egy renoválási munkálat során bukkantak rá, és állították helyre, de mivel sokakat érzékenyen érint, ma is függönnyel takarják. Természetesen az érdeklődők bármikor megtekinthetik.
Ha be nem is jutottunk, de meghallgattuk a minden órában megszólaló harangjátékot, amit az erkélyen elhelyezett 37 kis harang kongat el, és megnéztük a Városháza előtti szokásos csütörtöki vásárt is, ahol helyi gazdák termékei, húsok, sajtok, mindenféle lekvárok, szörpök és gyógynövények, kézzel készült portékák sorakoznak. Mi egy üveg homoktövis-őrleménnyel gazdagodtunk, és siettünk tovább a Nagytemplom ígérte hűvös felé.
Elhaladtunk a tér közepét jelző címerdomb mellett és szemügyre vettük az Öregtemplomot. Öreg, azaz nagy, az Alföld legnagyobb építménye a maga 75 méterével.
1774 és 1799 között épült, a toronysisak 1806-ra lett kész, ami sajnos az 1819-es nagy tűzvészben leégett, és csak 1863-ra állították helyre.
Betérve a késő barokk stílusú templomba, bár hatalmas, mégsem érezzük magunkat elveszve benne. Télen se kell megfázástól félnie a látogatóknak, hiszen padjai fűthetőek
Lelassulunk és megcsodáljuk a mennyezeti freskókat, amik a bejárattól egy sötét, éjjeli képpel indulva négy fázison keresztül visznek minket az oltárig, a „homályból az örök világosság felé” (baloldalon az első két freskó). A mellékoltárok közül baloldalon, középen találjuk a helyiek által csak „Barackvirágos Máriának” nevezett képet (jobb oldali kép), ami Mária elképzelt kecskeméti látogatását ábrázolja. A kép érdekessége, hogy nagyra nőtt, érett barackokkal kínálják a még csak most virágzó barackfa alatt üldögélő Máriát, de ezen nem csodálkozunk, hiszen a látogatás is csak elképzelt, ez még belefér
A városnézést egy másik híres kecskeméti, Katona József író nyomán folytattuk, akinek először a szülőházát kerestük fel. A Városháza és a Barátok temploma között elhaladva a róla elnevezett színházhoz jutottunk, ahova később fogunk visszatérni, előbb elsétáltunk a szintén róla és az általa írt híres drámáról, a Bánk bánról elnevezett utca sarkára, itt találjuk a Katona József Emlékházat.
Lapok a Bánk Bán első kiadásából
1791. november 11-én született ebben a házban, és a tanulmányi éveit leszámítva itt élt egészen a haláláig. A múzeumban egy kisebb kiállítást nézhetünk meg életéről és munkásságáról, pár színházi jelmezt is találunk itt a Bánk bán-előadásból, többek között Gertrúd királyné vörös ruháját és palástját. Az egyik szobában időszaki kiállítások szoktak lenni, most épp egy régi kecskeméti képeslapokat bemutató tárlatra készültek. Az emlékház mellett található modern lakóház is híres, igaz, ezt csak a rajta elhelyezett emléktábláról tudtuk meg, ugyanis itt született Latabár Kálmán színművész.
Visszatértünk a Katona József Színházhoz, és helyi kísérőnk jóvoltából a kulisszák mögé is bejutunk. Kívülről megint csak ismerős lehet az épület, ami nem véletlen, hiszen ugyanaz az osztrák Ferdinand Fellner és Hermann Helmer páros tervezte, mint a budapesti Vígszínházat, így mondhatni annak kicsinyített mását láthatjuk. Még időben is ugyanakkor, 1985-1986-ban épült fel mindkettő.
A kecskeméti színház 1896. október 14-én a Bánk bán bemutatásával nyitotta meg kapuit a kultúra kedvelői előtt
Az épület eklektikus stílusú, neobarokk díszítőelemekkel, fehér, vörös és arany színekkel. Bejártuk a nézőtér minden szintjét, elsétáltunk az öltözők előtt, és a színpadra is bekukkantottunk
A színház előtt áll a Szentháromság-oszlop, ami 1743-ban készült barokk stílusban. Az 1739-40-ben dúló pestisjárvány emlékére emelték, abból a célból, hogy többé ne érje ilyen csapás a várost. A pestis az akkor 18 000 főt számláló lakosság egyharmadát pusztította el.
A színházi látogatás és a filmek után a képeknél maradtunk, és meglátogattuk az innen pár méterre található Magyar Fotográfiai Múzeumot. A több értékes gyűjteményt őrző múzeumban egy nem túl nagy kiállítóterem egyik falánál végighúzódó vitrinsorban időrendbe rakott, a hagyományos fotótechnika eszközeit bemutató gyűjteményt nézhetjük meg.
A kiállítótér időszakos kiállításoknak ad helyet, ezúttal Ujvári Sándor fotóriporter Hétköznapok című tárlatát lehet nyár végéig megtekinteni. Láthatunk képeket az utolsó besorozott katonákról, felturbózott csettegőkről, életképeket vidéki emberekről, egy izgalmas sorozatot a menekültekről, sőt azt is megnézhetjük, hogyan dolgozott 2012-ben az ország egyetlen lovaspostása, és hogy hogyan gyúrnak a kisújszállási városháza alagsorában kialakított edzőteremben. Érdemes benézni!
Lassan elindultunk Molnár Péter fotókiállítás-megnyitójára, útba ejtve még pár érdekes épületet. Átvágunk a Szabadság téren. Aki szeretne, itt akár fagyizhat is egyet, vagy beülhet egy jó süteményre, frissítőre, kávéra, ugyanis már a Rákóczi úton is feltűnt, de különösen a főtéren és a környékbeli utcákban, hogy szinte minden lépésnél akad egy kávézó vagy cukrászda.
A térről nyíló Arany János utca elején megnéztük még az 1863-ra elkészült és felszentelt evangélikus templomot. Az épület megtervezésére egy igen nagy kaliberű építészt sikerült megnyerni, aki nem volt más, mint Ybl Mikós. Ő tervezte többek között a budapesti Operaházat, a Szent István-bazilikát, a Várkert Bazárt és még sok nívós pesti épületet, a szabadkígyósi Wenckheim-kastély is az ő tervei alapján készült, de a füzérradványi Károlyi-kastély átalakítása is a nevéhez fűződik.
A görögkereszt alapra romantikus stílusban épített, szép evangélikus templomot sokáig nem lehetett látni, ugyanis teljesen körbeépítették. 1984-ben bontották ki előle a házakat (a fenti Google térképen jól látszik a kibontott házrész), így most már mi is megcsodálhatjuk. Ha valaki belülről is megnézné, azt csak a heti egy mise alatt, vagy koncertek alkalmával teheti meg.
A templom melletti evangélikus általános iskolába járt 1828-1931-ig Petőfi Sándor, aki később vándorszínészként is visszatért Kecskemétre.
Nem messze innen még megnéztük a sárga színeivel hívogató piarista templomot és a vele szemben lévő Piarista Gimnázium és Kollégium épületét, majd a Kápolna utcán végighaladva megérkeztünk a Kiss Fotó Galériába, ahol Molnár Péter Magyar tájakon című fotókiállításának megnyitójára mentünk.
A kis galériában vitrinekben fotótörténeti jelentőségű fényképezőgépek vannak kiállítva, a falakon pedig Péter szépen bekeretezett képei várják a kíváncsi szemeket. Ezek közül többhöz is volt már szerencsénk, hiszen kerültek be fotói magazinunkba, valamint címlapképeket is köszönhetünk neki. Péter munkásságáról interjút is készítettünk már a Fókuszban a természet rovatban, a videós változatot ide kattintva nézheted meg. A solti születésű természetfotós 1997 óta lakik Kecskeméten, és 14 éves kora óta fotóz. Sokat kirándult már fiatalkorában is, és közben fényképezett, majd egy idő után azt vette észre, hogy igazából ez utóbbi miatt megy ki a természetbe. Tájképekkel kezdte, sokat járt külföldre, majd egyre inkább Magyarország természeti értékeire koncentrált, elkezdte fotózni az állatokat és főként a madarakat, valamint a növényeket is. A természetfotózás a hobbija, szinte minden szabadidejét erre áldozza, aminek köszönhetően mára már több ezer képet tartalmazó anyaga van, csak Magyarországról.
A kiállítást Bartol István természetvédelmi őr nyitotta meg, aki régóta segíti Péter munkáját. Ha valaki természetfotózással kezd el foglalkozni, előbb-utóbb rájön, hogy érdemes olyan szakemberekkel kapcsolatban lenni, akik munkájukból adódóan a legjobban ismerik a megörökíteni kívánt területet és élővilágát. István rövid beszéde után Péter rögtönzött tárlatvezetést tartott, és bizony minden fotóhoz tudott mondani egy izgalmas történetet. Ezután előkerült a projektor is, amivel további képeket vetített le.
Nagyon örülünk, hogy ott lehettünk, és reméljük, hamarosan fotóalbumban is nézegethetjük a képeit, ugyanis Péter következő célja az, hogy könyv formájában is eljussanak Magyarország természeti értékei az emberekhez.
A kiállítás egész nyáron megtekinthető a Kiss Fotó Galériában, Kecskeméten, a Kápolna utca 22. szám alatt.
Aki teheti, menjen el és nézze meg Molnár Péter fotókiállítását! Aki nem tudja, ide kattintva ellátogathat a fotós Facebook-oldalára, ahol sok száz gyönyörű képet nézhet meg.
Köszönjük az idegenvezetést és a cikk elkészülésében nyújtott segítséget Holló Krisztinának!
További cikkeink:
Ennyi vár ilyen kis helyen a világon nincs
Itt is érdemes kirándulni a gyerkőcökkel
Barlanglakások és kastélyok Dél-Budán
