A Gutin-hágón átkelve mesebeli világba érkezik az utazó. Máramaros Európa egyik utolsó szeglete, ahol a hagyományokról még nem múlt időben kell beszélni, mert azok, a gyönyörű hegyekkel körülölelt falvakban, ma is a mindennapok részét képezik.
Ilyen csendet rég hallottunk, mint amilyenben a máramarosi éjszakáinkon volt részünk. Hajnalban aztán kakasszóra ébredtünk, és ahogy kivilágosodott, a falu utcái is megelevenedtek. A gyerekek elindultak az iskolába, a felnőttek a földekre, a tehenek pedig komótosan kiballagtak a legelőre.
Kakastaréj lábánál
A román-ukrán határnál fekvő, hegyek övezte Máramaros Románia egyik legeldugottabb vidéke, ahol a 21. századi modernizáció, a fogyasztói társadalom őrülete egyelőre még csak nyomokban köszöntött be. Itt a hagyományok valóban a mindennapok részét képezik, a népviselet nem csak ünnepi öltözék. A történelmi Máramaros északi része ma Ukrajnához tartozik. A Tiszától délre fekvő romániai területeken magyar szót csak a nagyobb városokban és egy-két faluban hallani, ez itt hagyományosan román etnikumú vidék.
Jellegzetes máramarosi tájkép
Szálláshelyünk a kicsiny Bréb nevű faluban volt, amelyről legtöbben Károly hercegnek köszönhetően hallottak, aki 2004-ben maga is járt itt, és egy védnöksége alá tartozó alapítvány számára több régi faházat is megvásárolt, idén pedig a falu fatemplomának felújítására adományozott jelentősebb összeget.
Bréb gyönyörű környezetben fekszik. Körülöttünk lankás domboldalak, az elmaradhatatlan szénaboglyákkal és a Gutin gyönyörű hegyeivel.
Közülük is kitűnik a legszebb és leghíresebb hegy, a Kakastaréj, amely jellegzetes formájával több tíz kilométeres körzetben mindenhonnan beazonosítható. A fűrészfogas gerincű csúcs egy vulkáni kráter peremének maradványa, amelyet az erózió alakított tovább.
A Gutin-hegység a Keleti-Kárpátok belső vonulatához tartozik, legismertebb hegye a csipkézett gerincű Kakastaréj
Színek és mosolyok
Reggelente háziasszonyunk, Maria köszöntött bennünket virágos kendőjében és elmaradhatatlan mosolyával. A kommunikációs akadályok ellenére is hamar kialakult közöttünk a szimpátia, a testbeszéddel és sok-sok mosollyal megtámogatott román-olasz-angol-magyar keveréknyelven egyre jobban megértettük egymást. Maria családjával egy falusi vendéglátóhelyet üzemeltet. A tradicionális máramarosi faházban, amelyben egykor anyósa családja élt, ma is majdnem minden olyan, mint száz éve.
A szobák tele vannak élénk színekben pompázó máramarosi szőttesekkel, csergékkel, takarókkal, a gerendákon zománcozott tejeskannák lógnak, a színes lábasok, fazekak pedig a ház előtt álló „köcsögfán” csillognak a napfényben. A tágas udvaron kecskék legelésznek, tyúkok kapirgálnak, egy fa mellett zsákokban áll az alma, a nagy tartályban már forr a cefre, hamarosan készül a pálinka.
Máriáék vendégei egy régi máramarosi parasztházban is megszállhatnak
A máramarosi falvakban úgy tűnik, mindig van tennivaló, az emberek reggeltől sötétedésig dolgoznak, ilyenkor ősszel különösen, amikor mindenki készül már a télre, ami errefelé igen hosszú és zord. A természettel való harmonikus együttélés itt, a hegyek között nem választás kérdése, errefelé egyszerűen nem lehet másképp élni. Már alkonyodik, amikor elindulunk sétálni a falu feletti dombra, ahol még ilyenkor is folyik a munka. Egy asszony a lányával szénát forgat, egy idős férfi puttonyhoz hasonló vesszőkosárral a hátán még a földjére tart, egy szép arcú, fejkendős lány diót szed.
A falu feletti domboldalról jól látszik Bréb monumentális kőtemploma
Almafák és fakapuk
Itt, a hegyek között, a fa különösen nagy érték, öreg almafaként, faragott kapuként és sok évszázados fatemplomként egyaránt megbecsülik. Máramaros Románia egyik legszegényebb vidéke, ahol sokaknak nincs pénze hatalmas téglaházak építésére, a fa viszont kéznél van, és van is belőle bőven, ezért is lett ez a fő építőanyag. Az idők során aztán a fával való munkát mesteri szintre fejlesztették az itt lakók, és egy egyszerű istállóajtót is igazi műalkotássá varázsolnak.
Máramaros többek között a gyönyörű fakapuk földje is
A hagyományos építészet a legjobban a Mára és az Iza folyó völgyének falvaiban maradt fenn. A tradicionális faházak előtt szinte mindenhol méretes fakapu áll, amely a hagyomány szerint távol tartja a gonoszt a háztól. A máramarosi kapuk hasonlítanak a székelykapukhoz, de a díszítések különböznek. A fő motívumok itt a kereszt, a kötél, a hold és a csillagok.
A hagyományos máramarosi házaknál minden fából készült, az épület, a kerítés, a kapu
Évszázados fatemplomok
A máramarosi falvak jellegzetes építményei a fatemplomok, amelyek között jó néhány több évszázadot megélt templom is van. Ezek közül nyolc ma már az UNESCO-világörökség része. A deszei fatemplomot magunktól nem biztos, hogy megtaláltuk volna, még szerencse, hogy egy idős néni elvezetett bennünket oda. Az 1717-ben épült templom egy domb tetején, a temető közepén áll, és sokak szerint ebben az istenházában láthatók a leggyönyörűbb freskók, amelyek szintén a 18. században készültek. A restaurált falfestmények között láthatjuk az ortodox szenteket, a teremtéstörténet képeit és az elpusztított Szodoma és Gomora városát is.
Máramarosban nyolc fatemplomot nyilvánítottak az UNESCO-világörökség részévé. Ezek egyike a deszei templom
Barcánfalva kis fatemploma kissé magára hagyottan áll a falu feletti dombon, nem úgy a település másik végén található kolostor, amely Máramaros legjelentősebb ortodox vallási központja. Az épületkomplexumot 1993-ban fejezték be, és kizárólag helyi mesterek dolgoztak az építkezésen. Az apácák gyönyörű házakban élnek itt, ablakaik, erkélyeik tele vannak virággal. A kolostor temploma - 62 méteres tornyával - Európa egyik legnagyobb faépítménye.
A barcánfalvai kolostor Máramaros fontos vallási központja
Az ország lakosságának nagy része a román ortodox egyházhoz tartozik. Hogy a vallás nagy szerepet játszik a mindennapokban, arról Máramaros megye gigantikus templomai is árulkodnak, például az évek óta épülő katedrális Nagybányán. Ha monumentális templomot akartunk látni, nekünk elég volt csak kinézni szálláshelyünk ablakán, amelynek szomszédságában a kis falu bazilikákat megszégyenítő méretekkel bíró kőtemploma magasodott, amelynek égbe szökő tornyait már akkor látni, amikor a Bréb falvába vezető útjelző táblák még sehol sincsenek.
A színes, mozaikokkal és ikonokkal díszített szaploncai templom nemcsak a méretei miatt érdekes, az épület ugyanis a híres Vidám temető közepén áll. A falu különleges temetője mára Máramaros egyik legismertebb turistalátványossága lett. A kék fejfákon naiv stílusban megfestett jelenetek láthatók, amelyek az elhunyt életére vagy halálának körülményeire utalnak. A festett képek némelyike nem nélkülözi a humort sem, innen ered a temető elnevezése is.
A jellegzetes, szaploncai kék színűre festett fejfák
Máramaros különleges hangulata, gyönyörű tájai és élő hagyományai miatt egyre felkapottabb úti cél a nyugat-európai és tengerentúli turisták körében. Mi is összefutottunk néhány amerikai, francia, holland turistával, egy hátizsákos ausztrál házaspár pedig azt kérte, feltétlenül írjuk meg, azt üzenik a magyar olvasóknak, hogy mindenképpen látogassanak el erre a varázslatos vidékre. Ők a fél világot átutazták, amíg elértek ide, és boldogok, hogy láthatták mindezt. Csak csatlakozni tudunk hozzájuk.
Bréb településén, ahol mi is megszálltunk, többen is foglalkoznak falusi vendéglátással. A szállás két fő részére akár 7 ezer forintból is kihozható éjszakánként. Érdemes étkezést is kérni a vendéglátóknál. Nemcsak a finom ételekből, de a máramarosi vendégszeretetből is ízelítőt kaphatunk. Mi többek között fantasztikus csorba levest, puliszkát és isteni házi süteményeket ettünk.
A máramarosi falvak viszonylag közel vannak egymáshoz, a látnivalókért nem kell sokat utazni. Remek gyalogtúrákat is lehet tenni a környéken. A túrázók első számú célpontja a Gutin-hegység legszebb hegye, a Kakastaréj, amelyre Bréb felől is fel lehet menni, de a Gutin-hágótól valamivel rövidebb, csupán 2,5-3 óra a menetidő. A máramarosi falvakat jelzett utakon kerékpárral szintén be lehet járni.
Aki városlátogatást is szeretne az utazásba beiktatni, az vagy az odaúton, vagy a visszaúton mindenképpen szánjon időt Nagybánya belvárosára. A szép főtér, a Zazar-part régi épületei, a nagybányai festőiskola emlékei, a város fölött magasodó hegyek és az égbe törő Szent István-torony mindenképpen megéri a látogatást. Utóbbi tetejéről gyönyörű a kilátás. Délután 4-ig, minden egész órában, a harangszó után lehet megmászni a lépcsőket. Az ukrán-román határon, a Tiszánál található Máramarossziget belvárosa is megőrzött még valamit a régi időkből, számos Monarchia korabeli épületet láthatunk még ma.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018 novemberi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
