Az égbolton feltűnő hullócsillagok és a Földre érkező égi kőzetek mindig is érdekelték az embereket. De vajon mit jelentenek a meteoritok egy szakértő, egy igazi gyűjtő számára, aki saját gyűjteményéből hozott létre egy kiállítást azért, hogy másokat is megismertessen a meteoritok rejtélyes és izgalmas világával.
Szklenár Tamás a dél-alföldi Csabacsűdön nőtt fel, ahol már gyerekként kíváncsian fürkészte a csillagos eget. A csillagászat iránti érdeklődése felnőttként is vele maradt, olyannyira, hogy ma már a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének munkatársa, ahol a mesterséges intelligencia, illetve gépi tanulás a szakterülete. Emellett aktívan foglalkozik ismeretterjesztéssel, tíz évig vezetett csillagász szakköröket Szarvason és környékén, rendszeresen ír ismeretterjesztő cikkeket, és létrehozott egy meteoritgyűjteményt is, ami nyár óta vándorkiállításként járja az országot.
Kézben az 1576-ban talált Campo del Cielo vasmeteorit egyik szelete, amely a legnagyobb össztömegű meteorit jelenleg. Ez a vasmeteorit egy egykori aszteroida magja volt, szerkezete megmutatja a vas kristályrácsait.
Tamás nemcsak a meteoritok nagy szerelmese, de a Magyar Meteoritikai Társaság alelnöke is. Gyűjteményét, amit tíz éve kezdett kialakítani, azzal a céllal hozta létre, hogy bemutassa és az égi kőzetek segítségével közérthetően elmagyarázza a Naprendszer keletkezését. A Bolygósztori című kiállításon, amit Tata után szeptember közepétől Kaposváron mutatnak be, száz meteoritot láthatnak az érdeklődők.
Turista Magazin: Lehet azt tudni, hogy nagyságrendileg mennyi anyag érkezik a világűrből a Földre naponta?
Szklenár Tamás: Naponta 10 tonnányi anyag érkezik, ennek nagy része por, és jelentős része vízbe esik. Soknak tűnik a 10 tonna, de ez azért nem olyan sok a Föld méretéhez képest. Van egy nemzetközi adatbázis – a Meteoritikai Közlöny (Meteoritical Bulletin) – amiben benne vannak a megtalált meteoritok. Ezt bárki böngészheti, benne vannak az alapadatok, hogy hol, mikor, ki találta, látták-e, és ott vannak a kutatási jegyzetek is.
Most 72 ezer körül van a nyilvántartásba vett meteoritok száma.
Nekem is van olyan meteoritom, egy 5 kilós kőmeteorit Marokkóból, amin elvégezték a szükséges vizsgálatokat. Vékonycsiszolatokat és elektromikroszkópos vizsgálatokat készítettek róla, aztán a mérési anyagot egy csomagban elküldték a Meteoritical Society-nek, amely a világ legnagyobb meteoritikai társasága, és miután ők rábólintanak, akkor kerülhetett be az adatbázisba.
Meteor: maga az a fényjelenség és a hozzá kapcsolódó fizikai jelenségek (hő, sokk, ionizáció), amit egy nagy sebességű szilárd tárgy a világűrből a gáznemű légkörbe való behatolásakor hoz létre. A meteorjelenséget egy meteoroid, aszteroida, üstökös vagy bármilyen szilárd anyag is okozhatja.
Meteoroid: olyan nagyjából 30 mikrométer és 1 méter közötti méretű szilárd természetes objektum, ami a bolygóközi térben mozog, vagy onnan érkezik. Az 1 méternél nagyobb testek uralkodóan inkább aszteroida törmelékek.
Meteorit: minden olyan természetes szilárd objektum, amely egy gáznemű atmoszférában túlélte a meteorfázist anélkül, hogy teljesen elpárolgott volna.
A meteoritokat hagyományosan három nagyobb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok mindkét anyagtípust tartalmazzák.
Mikrometeorit vagy bolygóközi por: olyan finom eloszlású szilárd anyag, amelynek részecskéi a meteoroidoknál általában kisebbek és a bolygóközi térben mozognak vagy onnan származnak.
A Nemzetközi Csillagászati Unió által elfogadott meteorcsillagászati alapfogalmak.
Forrás: Magyar Meteoritikai Társaság
TM: A meteoritoknak csak nagyon kis hányadát látják lehullani. Azon túl, hogy az ember véletlenül belebotlik egy darabba, hol érdemes keresni azokat?
SZ. T. : Valóban, arányaiban elenyésző, amit láttak lehullani. Európában is vannak kamerahálózatok, kifejezetten erre a célra, Magyarországon pedig a Magyar Meteoritikai Társaság üzemeltet egy kamerarendszert, ami nagyjából lefedi az országot, és a határon túli hullások beazonosításában is segít. Aki ért hozzá, az a felvételek alapján nagyjából ki tudja számolni, hogy hol ér földet az adott meteorit. A 2008 TCR3 aszteroida volt az első, aminek kiszámolták a becsapódását.
2008-ban 19 órával a felfedezése után lépett be a Föld légterébe Szudánnál egy 4 méteres aszteroida, és a számítások alapján egy kilométeres pontossággal meg tudták határozni, hogy hová fog esni.
Ezután több száz kutató kiment, és 10-13 kg-nyi kőzetet szedtek össze a meteoritból, ami később az Almahata Sitta nevet kapta.
Északnyugat-Afrikában a nomádok egy része most már ráállt arra, hogy járják a sivatagot és meteoritokat keresnek. A kősivatagban sokat is találnak, rájöttek, hogy a nyugati meteortigyűjtőknél van erre kereslet. A kősivatagok mellett az Antarktisz az egyik legjobb meteorit-lelőhely, mert a kőzeteket lehozzák a gleccserek, de az ottani kutatók természetesen mindent begyűjtenek.
TM: A véletlen találásra a kétezres években itthon is volt példa.
SZ. T. : Igen, 2012-ben a csátaljai meteoritot egy mezőgazdasági gép fordította ki a földből. A közel 16 kg-os darab több száz évig volt a földben, ezért már nagyon mállott. Nekem is van a gyűjteményemben egy szelet belőle. Talán nem gondolná az ember, de ezek elég sérülékeny kőzetek, védeni kell őket a párától, le kell csiszolni őket, mert rozsdásodnak, ráadásul a kőmeteoritoknak idővel a belseje is elkezd oxidálódni, mállani.
TM: A Naprendszer mely részéről érkeznek a meteoritok?
SZ. T. : A meteoritok többsége a Mars és a Jupiter között található kisbolygó-övből származik, ahol több mint egymillió égitest van, de vannak kisbolygóövek a belső bolygók körül is, például az Apolló-aszteroidákból is 15 ezer darabot ismerünk. A legnagyobb ezek közül a 30 km-es átmérőt is eléri.
Ezek potenciálisan veszélyes objektumok, de a számítások szerint az elkövetkező száz évben nincs olyan, ami problémát okozna.
Emellett három olyan égitest van, ahonnan tudjuk, hogy származnak meteoritok, a Hold, a Mars, és a 4. sorszámú Vesta aszteroida. Amikor ezekbe becsapódik egy kisbolygó, onnan kiszakít valamennyi anyagot. Ez az anyag vagy visszahull az adott égitestre, vagy eléri a szökési sebességet, elhagyja örökre az égitestet, és pályára áll a Nap körül. Ha mindeközben keresztezi a Föld pályáját, akkor lehullik.
Tamás a Chelyabinsk meteorit egy darabjával, miközben az aszteroida hatásáról beszél
TM: A gyűjteményedben vannak kőzetformájú meteoritdarabok, és csiszolatok is, amelyeknek különleges – és tegyük hozzá –nagyon szép mintázata van. Egy szakértő szemnek miről mesélnek ezek az égi kőzetek?
SZ. T. : A kiállítás azért indult el, hogy a meteoritokon keresztül bemutassa a Naprendszer keletkezését. Ezek a darabok idősebbek, mint maga a Föld. Az első égitestek az ősi Naprendszerben található por egyesülésével kezdtek létre jönni. Ezek a Naprendszer első építőkövei, és ahogy ezek egyre nagyobbak lettek, kialakultak az első kisbolygók. Amikor elértek egy bizonyos méretet, akkor a bennük levő instabil radioaktív izotópok elkezdték fűteni belülről, és az égitestek elkezdtek differenciálódni. A nehezebb anyagok az égitest belseje felé, a könnyebbek kifelé, a kéreg felé húzódtak. Ez a svédországi darab például egy egykori kisbolygó magja volt.
Az aszteroida ütközött egy másikkal, szétszakadt, majd olyan pályára állt a Nap körül, hogy később ütközött a Földdel, és lepottyant ide, mint vasmeteorit.
Ha kifelé haladunk a kisbolygó magjától, akkor köpenyben 50-50%-ban találunk vas-nikkelt és különböző szilikátos ásványokat, ha a nap átsüt rajta, szépen látszik is ez. Ezek a kő-vasmeteoritok a mag és a köpeny határáról származnak. Ha még kijjebb megyünk, akkor jönnek a kéregnek az anyagai. A kőmeteoritok a legősibbek, azok még nem differenciált égitestekből származnak, nagyon közel vannak a legősibb állapothoz. 4,56 milliárd éves ősi anyagcsomók, amik lepottyantak a Földre.
A Vesta aszteroidáról érkezett kőzetek az úgynevezett HED meteoritok. A képen mindegyik típus látható, balra fent egy howardit, lent egy eukrit, míg jobbra egy diogenit szelete.
TM: Azt első pillanatra meg lehet állapítani, hogy például melyik holdi meteorit?
SZ. T. : Aki régóta foglalkozik meteoritokkal, az azonnal látja, ha egy meteorit a Holdról származik. Ezt azért tudjuk, mert 1969-ben az Apolló 11 űrhajósai hoztak magukkal Hold- kőzeteket, így ezeknek jól ismerjük az összetételét. A Marson robotok dolgoznak, a Vestát körbejárta egy űrszonda, így ezeknek az összetételét és szerkezetét is ismerjük.
TM: Az emberek régen mit gondoltak a meteoritokról, honnan érkeznek azok?
SZ. T. : Az első ismert európai meteorit, amelynek szemtanúi is voltak, 1492-ben hullott Ensisheimben, az akkor a Habsburgok uralta Elzászban. A 100-120 kilós kőzet fő tömege ma is megvan, feljegyzések és korabeli ábrázolások is vannak róla. Azt írták, hogy nagyon fényes volt, nappal is látták, és az érkezését olyan erős hanghatás kísérte, amit távolabb is hallottak.
Az emberek nem tudták mi az, ördögi jelet láttak benne.
A város egyik elöljárója akadályozta meg, hogy elpusztítsák. A meteoritokat sokáig földi eredetűnek tartották, a 17-18. században voltak az első olyan kutatások, amelyek azt mondták, hogy ezek nem földi kőzetek. Ki is nevették az első tudósokat emiatt. Aztán az 1795-ben hullott Wold Cottage, illetve 1803-ban történt a L’Aigle meteortihullás, amit több ezer ember látott, megerősítette a földönkívüli eredetet.
A leghíresebb vasmeteoritból készült tárgy Tutanhamon fáraó tőre, amelynek eredetét 2016-ban igazolták a tudományos vizsgálatok. A díszes, aranymarkolatú tőr, amely máig ellenáll a rozsdásodásnak, a vaskor kezdete előtt 600 évvel készült, anyagában a vas mellett nikkelt és kobaltot is találtak.
Az iszlám szent relikviájáról a Mekkában található Fekete-kőről is úgy tartják, elképzelhető, hogy egy meteorit darabja lehet, a muszlimok is úgy hiszik, hogy az égből hullott alá. Van, aki azonban inkább tektitnek tartja azt, vagyis olyan földi kőzetnek, ami egy meteorit becsapódásának hatására üvegesedik. Mivel azonban a szent kő el van zárva a Kába falában, így nem lehet azt laborban megvizsgálni
TM: Magyarországon hány meteoritot találtak eddig?
SZ. T. : A jelenlegi Magyarország területén eddig nyolc meteoritot találtak, a kabai volt az első, amely egy rendkívül híres szemtanús hullású, de a Csátalját és a Kölkedet például találták. Az utolsó a Mike nevű meteorit 1944-ben hullott Somogy megyében. Azóta nem történt ilyen, de nagyon várjuk. A fix, nagyon nagy látómezejű kamerákkal működő Tűzgömb-kamerahálózat folyamatosan figyeli az égboltot, és kifejezetten meteorok keresésére van kifejlesztve.
A Muonionalusta vasmeteorit étetett (savval maratott) felszínén szépen kirajzolódik az úgynevezett Widmanstätten-mintázat, amely az egykori vas-nikkel kisbolygómag rendkívül lassú lehűlése miatt jön létre, szerkezetében látható kikristályosodott vas-nikkel.
TM: Az egyik legismertebb meteorithullás, és az egyetlen, amelynek becsapódásáról videófelvételek is készültek, az a cseljabinszki. Ebből neked is van egy darabod.
SZ. T. : Ez a híres meteorithullás 2013. február 15-én, reggel 9 órakor történt az oroszországi Cseljabinszk városában. Ezt mindenki látta, aki az ég felé nézett ekkor. Ilyen eset százévente egyszer történik.
Ez egy 20 méteres aszteroida volt, és ez már olyan méret, ami problémákat okoz.
Betörtek az ablakok, leszakadtak a tetők és 1500 ember megsérült. Ha csak egy kicsivel nagyobb, akkor lett volna egymillió áldozat. Egy 50 méteres aszteroida egy Budapest méretű területet le tudna tarolni.
Az 1900-as évek elején történt tunguszkai eseményről sokáig nem tudták, hogy mi okozta. 1908. június 30-án reggel Szibériában egy hatalmas robbanás történt, a lökéshullám háromszor megkerülte a Földet. Amikor később az első kutatócsoport a helyszínen járt – ez egy mocsaras, nehezen megközelíthető terület – azt látták, hogy az erdő 30 km-es körzetben teljesen le van tarolva, de nem találtak krátert. A jelenleg számítások szerint ez egy 60 méter átmérőjű aszteroida volt, ami a Föld közelében felrobbant, és valószínűleg azért nem találni semmit, mert a mocsár elnyelte azt.
A cseljabinszki meteorit 700 kilós fődarabját a Csebarkul-tóból szedték ki. Hivatalos adatok szerint egy tonna anyag szóródott szét, de ott mindent összeszedtek, mert a gyűjtők egyből ott voltak a helyszínen. Nekem is van több darabom belőle. Ha megnézzük a csiszolatot, látszanak a sokkolt erek a mintában, amelyek azt mutatják, hogy ez az aszteroida ütközéseket szenvedett.
Az úgynevezett pallazit meteoritok a legritkább típusok közé tartoznak, egy egykori kisbolygó magjának, illetve köpenyének határáról származnak, így körülbelül 50-50 százalékban tartalmaznak vas-nikkelt, illetve szilikátos ásványokat. Utóbbiak gyakran átlátszóak.
A legelső meteorit, amelynek becsapódását látták, a Nogata meteorit i.sz. 861-ben hullott le Japánban.
A legnagyobb egyben látható meteorit a namíbiai Hoba-meteorit. Ez egy 3 méter átmérőjű vasmeteorit, amelynek össztömegét 66 tonnára becsülik.
A legnagyobb össztömegű hullás Argentínában történt 4-5 ezer évvel ezelőtt. A becsapódási krátermező 3x20 km-nyi, a területet Campo del Cielo-nak, a Mennyek mezejének hívják. Az eddig előkerült darabok össztömege 100 tonna, legnagyobb darabja 31 tonnás, akkora, mint egy kisebb autó. Tamásnak is van egy kis darabja a gyűjteményben.
A legnagyobb szórásmezeje a Gibeon-meteoritnak volt, ami Namíbiában esett le. Darabjai egy 390 km hosszú, 120 km széles területen szóródtak szét. A legnagyobb darabokat Namíbia fővárosának egyik terén állították ki.
TM: Hány meteoritgyűjtő van ma Magyarországon?
SZ.T.: Aki komolyan foglalkozik ezzel, azoknak a száma tíz alatt van.
TM: Te tapasztalt gyűjtőként jól ismered a nemzetközi piacot. A meteoritok ára nagyon széles tartományban mozog. Már pár ezer forintért is lehet venni kis darabokat, de a legdrágábbak ára a csillagos eget súrolja. Mitől függ a meteoritok ára?
SZ. T. : A szemtanús hullás mindenképpen felviszi az árát, akkor is, ha maga a típus általános. Például az Almahata Sitta meteorit, amely lehullás előtt még kisbolygóként volt lajstromozva, és 2008. október 7-én ért földet Egyiptom és Szudán határán, a Núbiai-sivatagban.
Ez már a találásakor hatvanszor drágább volt, mint az arany.
De az ár a típustól is függ. Az összes talált meteorit 87 %- a kőmeteorit, abból van a legtöbb, a vasmeteoritok ritkábbak, azok mindig drágábbak. Ha nagyon primitív az anyag, vagy, ha nagyon különleges, mondjuk egy holdi vagy marsi meteorit, akkor az viszi fel az értékét. De az is számít, hogy mennyire hozzáférhető. A cseljabinszki például elárasztotta a piacot, de nem volt annyira drága, 10-12 dollár volt grammja. Persze most az orosz meteoritok egyáltalán nem jönnek.
Vannak olyanok is, amelyek azért drágák, mert eltaláltak valakit vagy valamit, ami nagyon-nagyon ritka esemény. Például a Valera-meteorit agyonütött egy tehenet, a Sylacagua embert talált el az 50-es években, de volt például a Peekskill meteorit, ami egy Chevy Malibu autóba csapódott bele. A tulajdonos utána az autót is többszörös áron adta el.
A piacon több száz milliós tételek is vannak, akár egy darab is kerülhet ennyibe, de a nagyon-nagyon egyedi meteoritok általában múzeumokban vannak. Van egy nagyon tehetős réteg, az USA-ból, Nyugat-Európából, Kínából, akik minden pénzt megadnak az értékes darabokért, és egy napon belül a helyszínen vannak.
Az űrből érkező meteoroid hatalmas mozgási energiával érkezik, előtte nagyon gyorsan feltorlódik a levegő, így utóbbi igen felmelegszik, a test külső rétegei pedig leolvadnak. Amikor lefékeződik, zuhanását szabadesésben folytatja tovább, és ráfagy az utolsó olvadt réteg. A fagyás miatt ez a vékony réteg berepedezhet – mint a képen is látható Hammadah al Hamra 346 esetében.
TM: Van arra szabályozás, hogy kinek a tulajdona a megtalált meteorit darab?
SZ. T. : Én azt vallom – még úgy is, hogy magam ellen beszélek, hisz van egy gyűjteményem – hogy ha Magyarországra hullana egy meteorit, ami 1944 óta nem történt meg, akkor az a természettudományi múzeumba kellene, hogy kerüljön, még akkor is azt mondanám, ha ezt én találnám meg. Nálunk nincs erre szabályozás, de Szlovákiában például van, ott az állam tulajdona az összes ott talált meteorit. Köszönhetően annak, hogy a 2010-ben hullott kassai meteorit nagy része kivándorolt külföldre, a fő tömeget is Németországból hozták vissza. Ausztrália nagyon komolyan szabályozza ezt a kérdést, és nemzeti kincsként tekint a meteoritokra. Ugyanez igaz Argentínára is, ahol van egy nagyon nagy vasmeteorit lelőhely, a Campo del Cielo, ahonnan annyira erős lett a meteoritok felvásárlása, hogy komoly szabályozást léptettek életben, és onnan ma már nem lehet kivinni semmit. Ami kijött, az mind előtte került ki az országból.
Balra: A Chelyabinsk meteorit egy szép szelete
Középen: Bechar 006 holdi meteorit
Jobbra: NWA 13187 marsi meteorit
TM: Te milyen szempontok alapján vásárolsz, hogyan alakítod a gyűjteményedet?
SZ. T. : Én tanárként kezdtem meteoritokat vásárolni, mert szerettem volna másoknak is megmutatni, hogy néznek ki ezek az égi kőzetek testközelből. A kiállításon vannak például kézzel fogható darabok is, lehet érezni, hogy mennyivel nehezebbek, mint a földi kőzetek. A gyűjtemény kialakításában, bővítésében elsősorban tudományos szempontok vezérelnek. Az, hogy az oktatásban fel lehessen használni azokat a darabokat, hisz a meteoritokban a Naprendszer kialakulását, fejlődését lehet látni, ott van bennük mindaz, ami 4,5 milliárd évvel ezelőtt történt. Nagyon örülök annak, hogy a kiállítás iránt nagy az érdeklődés, Tatán például 20 ezren látták. A tárlat szeptember 15-től Kaposváron lesz látható, aztán utazik majd az érdi Földrajzi Múzeumba, Szarvasra, Békéscsabára és Tiszaföldvárra is.
