Azon kívül, hogy mindketten madarak, elsőre nem sok hasonlóságot találunk köztük, az viszont vitathatatlan, hogy az időjárás mindkét faj viselkedésére hatással van. Nézzük, mi a helyzet most a téli madárvilággal.
A kékes rétihéják például nagyobb számban jelennek meg abban az esetben, amikor enyhül az idő és szabaddá válik a talajfelszín. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság pusztáin időnként 6-8 egyed is felbukkan egyszerre, itt is éjjeleznek a növényzetben. Havazáskor ugyanakkor megfogyatkozik a számuk, olyankor nehezebben férnek hozzá a pockokhoz és egerekhez.
A vízi madarak délebbre húzódnak a lefagyások után, illetve megjelennek azokon a folyókanyarulatokon, amelyek nem fagytak be. „A darvak például Dévaványa környékén a hőmérsékletnek megfelelően hol a Hortobágy felé repülnek, hol vissza Kardoskút, vagy a szegedi tavak felé. A nagy tavakon a vadludak és a tőkés récék maradó csapatai az egyre szűkebb vízfelületekre, az ún. lihogókra koncentrálódnak, amíg a fagy össze nem rántja alattuk a nyílt vizet” – számol be róla a nemzetipark-igazgatóság az oldalán.
Ami a címben is említett túzokokat illeti, ők főleg a repceföldeken telelnek, van, hogy egyes helyeken több mint száz példány is felbukkan (ezért szoktak ilyenkor túzokszámlálást tartani). A havat nemigen szeretik, bár a kisebb hótakaróval még megbirkóznak, és az őzek és nyulak nyomán csipegetik a repcelevelet. Ahogy enyhül az idő, a gyepekre költöznek, február végére pedig sok kakas felölti a nászruháját. A cinegék viselkedésére is hatással van az enyhülés, mert ilyenkor kevésbé látogatják az etetőket (ami idén sajnos egyébként sem volt nagyon jellemző), könnyen találnak élelmet az erdőkben is. Lassan ők is készülődnek a párzási időszakra, és elfoglalják revírjeiket.
