A zsinagógák egyik hagyományos eleméről van szó.
A zsinagógák némelyikében, például a Dohány utcai zsinagógában járva szemügyre vehetjük a zsidó imaházak összes klasszikus berendezési tárgyát, méghozzá igencsak látványos kiadásban. Itt a jegyárban a körbevezetés is benne foglaltatik, így ha eddig nem voltunk képben akár a bimával, akár magával a világvallással kapcsolatban, egy ilyen alkalommal sok érdekes információra tehetünk szert.
A bima nem más, mint a tóraolvasó emelvény, ami a neológ zsinagógákban (amilyen a Dohány is), mindig elöl, a padsorok előtt található, az ortodox zsinagógákban pedig középen szokták elhelyezni, és Jeruzsálem felé néz. A sérülékeny, puha pergamenre (kézzel) írt Tórát a „pulpituson” álló asztalon göngyölítik ki a felolvasáskor. Mózes öt könyve, azaz az Ószövetség első öt könyve a Tóra, ami óhéberül van, és hetente háromszor veszik elő. Különben a frigyszekrényben tartják, ami annál jobban hasonlít egy valódi szekrényre, minél szegényebb a hitközség. Az ajtaja elé függöny kerül.


A Rumbach utcai zsinagógáéhoz hasonló bimával világszerte nem sok helyen találkozhatunk, mert azt egy gombnyomással a földbe lehet süllyeszteni, illetve fel lehet emelni.
Hagyományosan a legtöbb zsinagógában megtaláljuk még a mózesi kőtáblákat a tízparancsolattal és az örökmécsest, ami istent jelképezi.