Ezzel a fura megjelenésű, fiatalon élénksárga színű, purhabra emlékeztető gombával a kora nyári időszakban gyakran találkozhatunk, főleg ártéri erdőkben. Ehető, de csak egészen fiatalon és sütés-főzés után. Találóan „csirkehúsgombának” is nevezik. De nézzük, milyen titkokat tartogat még ez a különleges taplóféle!
Májustól szeptemberig találkozhatunk a sárga gévagombával, leggyakrabban ártéri ligeterdőkben, élő és elhalt fákon, fűzön, nyáron, akácon, de kertekben cseresznyefákon, sőt akár városi parkokban is megjelenik. Telepei igen látványosak, már messziről sárgán virítanak.
Kinézetre eleinte olyan, mintha purhabot nyomtak volna fára. Élénksárga színe miatt könnyű észrevenni a fatörzseken. Később színe narancsosra vált, és legyező alakban kiterülhet.
Sokszor több termőtestet találunk egymás alatt, fölött zsindelyszerűen, melyek össze is nőhetnek.
Egy-egy terméscsokor több kilogrammos is lehet. Az eddigi rekord állítólag a száz kilogrammot is elérte! Feltűnő színe és formája miatt más gombafajjal nehezen összetéveszthető, de szakismeret nélkül mindenképpen ki kell kérni egy gombaszakellenőr segítségét, aki nem csak abban tud segíteni, hogy egy gomba mérgező-e, hanem abban is, hogy fogyasztásra alkalmas-e.
A sárga gévagomba ugyanis csak fiatalon és 20 perc hőkezelés után fogyasztható. Pár naposan húsa puha, lédús, később fás, száraz, taplószerű lesz. Íze ilyenkor már keserű és élvezhetetlen. A fiatal gévagombából friss állapotban lehet készíteni pörköltet, de grillezhetjük, kiránthatjuk, piríthatjuk, és tojással is összesüthetjük.
A csirkehúsgomba nevet onnan kapta, hogy hőkezelés után állaga a főtt/sült csirkemellre hasonlít.
Íze semleges, kissé savanykás, így azok is megkedvelhetik, akik a jellegzetes „gombaízt” annyira nem szeretik.
A cikk először 2021 májusában jelent meg.
