Szegedi kutatók meglepő eredményre jutottak, amikor a közlekedési hálózatok levegőminőségre gyakorolt hatását elemezték.
A láthatatlan szálló por, az úgynevezett PM10, vagyis a 10 mikrométernél kisebb részecskék tartós belélegzése komoly egészségkárosodást okoz. A légzőszervi megbetegedések a harmadik leggyakoribb halálokot jelentik az Európai Unióban. Az unió környezetvédelmi ügynöksége közel 3000 városi, vidéki és városperemi helyszínen épített ki mérőállomást, és a Szegedi Tudományegyetem geográfusai most ezeket az adatokat használták.
Összehasonlították az évi átlagos PM10 koncentrációt a közutak, az autópályák és a vasutak térszerkezetével, a hálózat sűrűségével, illetve a közutak és vasutak PM10 mérőpontoktól mért távolságával. Arra jutottak, hogy a szálló por mennyisége és a burkolt közúthálózat sűrűsége szoros összefüggést mutat egymással. Minél több a közút, annál több port kell belélegezniük a városlakóknak, ami eddig nem meglepő.
Az már inkább, hogy a városi mérőpontok 1 kilométeres körzetében, míg a vidéki és városperemi mérőállomások 3 kilométeres körzetében is kimutatható a közúthálózat sűrűségének hatása a szálló por koncentrációjára. Az autópálya fel- és lehajtóknál a legtöbb a por, de az autópályák sűrűsége már nem számít, mert itt nagyjából egyenletes sebességgel haladnak a járművek.
A legmeglepőbb eredmény, hogy a sűrű vasúthálózat kifejezetten javítja a levegő minőségét.
A városokban a mérőpontok akár 3 kilométeres körzetében is érvényesül a vasúthálózat jótékony, szálló por koncentrációt csökkentő hatása. Ennek az oka, hogy a villamosított vasúti szerelvények mozgása révén menetszél keletkezik, amely ventillációs folyosókat képez a városokban.
A kutatók a MDPI Sustainability című rangos nemzetközi folyóiratban publikálták a tanulmányt. Az eredmények hozzájárulhatnak a fenntartható várostervezéshez, a városi levegőminőséget befolyásoló tényezők megértéséhez, és segíthetik a közút- és vasúthálózat környezetbarát tervezését.
