Mi az összefüggés egy tábla csokoládé és hat vörösbegy között?

A Dávodi Földvári-tó Természetvédelmi Területen sétálunk, és a nádas felé tartunk, ahol a madárgyűrűző állomás található. Itt vár bennünket Mórocz Attila természetvédelmi őr, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, aki közel egy évtizede koordinálja a területen a madárgyűrűzési programokat.

Most is egy hosszúkás faasztal mellett két önkéntes segítőjével énekesmadarakat gyűrűznek. „Az őszi vonulás időszakát éljük, van gazdagon befogás” – mosolyog, és a szögre akasztott kis vászonzsákokra mutat. Ezekben izegnek-mozognak a hálóból begyűjtött madárkák. Elő is kerül az egyikből az első vörösbegy. És elkezdődik a gyűrűzési procedúra, amelynek során először a madár pocakjára érkezik egy-két fújás, hogy a gyűrűző lecsekkolja, milyen kondiban van az állat, mekkora zsírréteget halmozott fel a hosszú út előtt.

A nádi énekesmadaraknak az a stratégiájuk – tudjuk meg Attilától –, hogy megállnak egy helyen, fölnyomják a kondit, ameddig bírják, amíg táplálék rendelkezésükre áll, összegyűjtik a kaját, és utána lehet, csak 2-300 km múlva állnak meg legközelebb. Rengeteg kalóriát égetnek el a vonulás során, hiszen gyors röptű madarak. Aztán behuppannak a következő nádasba, és jól bekajálnak, majd újra továbbállnak.

Hát, nem gondolom, hogy ezt a „fejjel a tölcsérben” pozíciót annyira kedvelné az állat, de a testtömegét csak így tudják meghatározni, és mivel sokáig nem tartózkodik ilyen testtartásban, vélhetően hamar kiheveri. Mielőtt elengednék, kap egy méretének megfelelő alumínium jelölő, ornitológiai gyűrűt a lábára, és az adatokat a gyűrűzési terepnaplóba is beírják. A vonulási ciklus végén ezeket az adatokat számítógépre viszik, így azok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) országos adatbázisának részévé válnak.

Ez az apró vörösbegy és további gyűrűzésre váró társai kicsit úgy jártak, mint Katalinka, akinek el kellett volna szállnia abban a bizonyos gyerekdalban. Ha nem is sós kútba, de vászonzsákba tették, onnan kivették, majd egy tölcsérbe tették, onnan is kivették, végül pedig jól szabadon engedték.

A vörösbegyek egész évben itt vannak, ők nem hosszú távú vonulók. Nem kell nekik vastag zsírréteg ahhoz, hogy túléljék a telet, merthogy folyamatosan táplálkoznak az adott területen. A pindur tollas tömege 16,8 gramm. 6 ilyen madár tömege megegyezik egy tábla csokoládéval – teszi hozzá a madarász szakember.

Ha a gyűrűző nem készül fel előre erre a nem túl elegáns reakcióra, és nem terít valami eldobandó rongydarabot gyűrűzés előtt a térdére, vagy az ölébe, a ruhája bánhatja, és még büdös is lesz.

Ennek a mutatós példánynak a talpa narancssárga, fölül barna, ebből tudjuk, hogy fiatal, első éves. A csőre alul tartalmaz némi rózsaszínt, illetve narancssárgát, ez pedig azt mutatja, hogy tojóról van szó. A hímeknek ugyanis egyszínű fekete a csőrkávája. Nem nézzük meg a kondiját, mert ha megfújjuk a pocakját, akkor neki több órán keresztül az a dolga, hogy visszarendezze a tollait, hogy ismét vízhatlan legyen a teste.

És előkerülnek a terület leggyakoribb vendégei, a cserregő nádiposzáták. Dávodon, a gyűrűzőhelyen évente 6-8000 madarat gyűrűznek. Az idén eddig csak ebből a fajból 2000 példányt fogtak be. De igen gyakori még a foltos nádiposzáta, a barátposzáta, illetve ha fecskésebb év van, akkor magasan a fecskék nyernek. Tavaly például csak füsti fecskéből 5-6000 példány volt. A partifecske már jóval ritkább errefelé, alig pár száz fordul meg évente.

Eltelt egy óra, felkerekedünk, és megyünk a hálókhoz. Az újonnan érkezettek begyűjtése következik. Gyakorlott, szakszerű mozdulatokkal szabadítják ki őket. Nem könnyű kibogozni a maréknyi méretű, sérülékeny, kis énekesmadarakat a háló fogságából, de nyilván, ha olyasvalaki végzi ezt, aki ért hozzá, akkor a madárnak semmilyen bántódása nem esik.

Itt, Dávodon jelenleg 23 hálóval dolgozunk, van 22 db 12 méter hosszú, illetve egy 6 méteres hálónk. A hálófelületek 3-as, 4-es blokkokban helyezkednek el. Ennek az a magyarázata, hogy amikor esetleg sok fecske összegyűlik az éjszakázás előtt, akkor a gyűrűző fel tudja mérni a rendelkezésre álló segítségkapacitás függvényében, mit vállal be. Ha túl sok a madár, akkor lehetőség van összehúzni egy-kettő-három blokkot, és csak a fennmaradókkal fogni a madarakat. Nálunk nem az a cél, hogy túl sok madarat fogjunk be, hanem inkább a folyamatosság és a rendszeresség a mérvadó – mondja Attila.

És jön a legizgalmasabb esemény. Mindenki kap a csapatból egy befogott madárkát, amit elengedhet. A gyűrűzés valóban egyik legszebb pillanata, ha nem a legszebb, a szabadon engedés. A törékeny madár ott kuporog a tenyeredben, meleg, kis teste remeg, a szíve majd kiugrik a helyéből, és akkor hirtelen szétnyitod a tenyered. Huss, kiröppen, és te boldog vagy, mert a tollas apróság újra ott van, ahol lennie kell, az erdőben, a nádasban, a szabad ég alatt, vagy épp ott, ahol neki a legjobb.