A felmérés a kiskunsági viperaélőhelyeken zajlott, és meglepő eredményeket hozott.
Eddig azt hitték, a rákosi viperának leginkább az egerészölyektől és a kígyászölyvektől kell tartania, de a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság most zajlott felméréséből kiderült, hogy ez koránt sincs így. A ritka – és nem mellesleg fokozottan védett – kígyót jó pár másik madárfaj is előszeretettel fogyasztja.
A megfigyelés május 19. és 23. között zajlott a Kiskunság élőhelyein, ahol kétfős csapatok távcsővel és teleszkóppal követték nyomon a madarak viselkedését, hogy megtudják, mennyit időznek a viperák közelében, illetve, hogy miket zsákmányolnak.
Kiderült, hogy a vörös vércsék, a hamvas rétihéják és a barna rétihéják töltik a legtöbb időt a viperák lakta területeken. Emellett kígyászölyveket, törpesast, békászó sast és barna kányát is látták, sőt, egy-egy alkalommal dolmányos varjat és fehér gólyát is elcsíptek, amint – nagy valószínűséggel – viperát vadásztak le.
A kígyó, amit Rákosi nem csípett
Hazánkban a rákosivipera-állomány szigetszerűen oszlik el a Kiskunsági és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén. A kígyó kevesebb, mint 50 cm hosszúságú, a feje háromszögletű, és jellegzetes, cikkcakkos minta húzódik a testén. Zömök, izmos teste van és rövid farka.
A leírója, Méhely Lajos a Rákos-patak mentén bukkant rá, és ezután nevezte el, ami azonban Rákosi Mátyásnak később nem tetszett, ezért a kígyót átkeresztelték parlagi viperára az 50-es évek végén.
A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya nemzeti parkokkal és állatkertekkel együttműködve 2004 óta egy Európai Uniós projekt keretében tesz intézkedéseket a faj megmentésére. Ennek része többek között a Rákosivipera-védelmi központ működtetése, amit Kunpeszér mellett hoztak létre a kihalás szélén álló faj megőrzésére.
