A természetjárás egyik lendületesebb formája a napjainkban egyre népszerűbbé váló terepfutás. A hazai erdőkben, mezőkön sokfelé találkozhatunk terepfutókkal, akik a hagyományos gyalogos természetjárók körében is egyre ismertebbé válnak.
írta: Németh Csaba és Benecz "Paraferee" Ferenc
Ennek az ismeretségnek vannak negatív és pozitív oldalai is, hiszen nem mindenki nézi jó szemmel a turista utakon a futva haladókat. Sajnos nem mindig barátságosak ezek a találkozások. Pedig a terepfutók is ugyan olyan természetjárók, mint a gyalogosok.
Hozzájuk is ugyanannyi (ha nem több) szépség és harmónia jut el a természetből, mint a gyalogló társaikhoz. Látják, érzik, védik környezetüket és a futás adta többlet adrenalin és boldogsághormonok hatására intenzívebben reagálnak rá. A természet ezen intenzív megélése az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban is egyre többen kezdenek el terepen futni, sőt a gyalogló túrázók közül is egyre többen kezdik szaporázni futva lépteiket. Külföldön természetesen jól megfér a két tábor egymás mellett, sőt kiegészítik, segítik és kölcsönösen tisztelik egymást.
Egyetlen íratlan szabály áll fenn köztük (és ezt mindig be is tartják), hogy a futót a gyalogos a lehetőségei szerint mindig elengedi (a gyorsabbnak utat engedünk). Természetesen ilyenkor a futónak ezt illik hangosan megköszönnie, és kölcsönös jókívánságok mellet tovább haladnia.
Csaba több tízezer kilométert futott már szerte a világban és elmondása alapján ez az etikai viselkedés mindenhol működött és működik. Hazánkban is egyre gyakrabban és egyre többen alkalmazzák ezt a szabályt, és úgy gondolom, hogy ez folyamatosan javulni fog, hiszen ugyan azt az utat járjuk, ugyan azt a levegőt szívjuk és ugyan azt a tájat imádjuk, legyünk akár futók vagy gyaloglók.
A hazai terepfutás elsősorban a teljesítménytúrázásból gyökeredzik. Itthon a 80-as évek végén kezdődött az a "furcsa" szokás, hogy egy-egy túrázó futva kezdte el teljesíteni a teljesítmény túrákat. Ekkor még Európában még nem volt jellemző, bár az egyik legrégebbi és legnépszerűbb svájci terepfutóversenyt először már 1985-ben megrendezték (Swiss - Alpine Marathon). Egyébként a terepfutás úttörői az amerikaiak voltak, hiszen náluk már több, mint 40 éve rendeznek ilyen eseményeket...
De térjünk vissza hazánkba. Jöttek a neves, rangos teljesítménytúrák egyre gyorsabb teljesítései és az ezredforduló környékén lassan kezdett önállósodni hazánkban is a terepfutás nevű sport.
Mit is takar ez a sport?
Vannak rövidebb távokon (1-20km) rendezett hegyi és terepfutó versenyek, aztán ott van a Sky - running kategóriába tartozó nagy szintkülönbségű (1000-5000m) és nagy tengerszint felett vezető versenyek. Vannak közepes távú és közepes nehézségű versenyek (30-50km). Na és ott van a legek kategóriájába tartozó ultratrail, ami fantasztikus távokat és szintkülönbségeket takar (50-200km és 5000-13000m szint).
Ennek az ultratrail kategóriának a legnehezebb és a legnagyobb érdeklődéssel kisért versenye az UTMB, azaz az Ultra - Trail du Mont - Blanc. Itt 73 ország több ezer futója verseng a Franciaországon, Olaszországon és Svájcon áthaladó 167 km-es pályán. A szintemelkedés eléri a 9600 métert.
(Erről a versenyről, amit minden év utolsó augusztusi hétvégéjén rendeznek, az októberi lapszámunkban bővebben is beszámolunk, valamint Csaba segítői által friss, percre-kész infót olvashattok majd a verseny állásáról a facebook falunkon.)
Szóval mára hazánkban is önálló sport lett a terepfutás, és nemzetközi szinten mérve is remek eredményeket érnek el a magyar futók.
A gyalogos túrázók és a kicsit lendületesebben haladó terepfutók pedig békésen férjenek el egymás mellett, hiszen egymásra támaszkodnak, egymásra számíthatnak, közös a céljuk, csak "más" úton közelítenek hozzá!
Csaba 44 éves, nős, 2 lánygyermek édesapja. 30 éve kezdte a terepfutást, de hegymászásban és tereptriatlonban és terepduatlonban is ért el kimagasló eredményeket. Több, mint 100 000 km-es terepfutó tapasztalatát manapság az ultratrail kategóriában érvényesíti.
Az UTMB mezőnyében az egyetlen olyan ember, aki eddig 5 indulásából ötször az első 8-ban végzett. Győzött már Skóciában a Highland Way Race-n, az olasz Dolomitokban a Lavaredo Ultratrail-en háromszor, de a leghosszabb európai terepfutóversenyt a Swiss-Jura marathont (350 km) is háromszor megnyerte. Hazánkban nevéhez sok-sok pályacsúcs és sok-sok teljesítés kapcsolódik (Mátrabérc, Kinizsi 100, T100). Legutóbbi futása Les Houches-ből a Mont Blanc csúcsára és vissza 7óra 30 percig tartott.
Most pedig au UTMB-re készül, és közben honlapunkon blogot fog vezetni. Sok sikert kívánunk a versenyhez, találkozunk vele blogunkban illetve az erdő ösvényein!
