A kérdés félig költői, hisz tudjuk, minden mindennel összefügg, de ezt az egymástól látszólag távol álló két dolgot, vagyis a síelést és a madarakat tényleg összeköti valami. Pontosabban valaki.
Chernel István 1865-ben született a közenemesi Chernelházi család sarjaként. Szülei közigazgatási pályára szánták, ő engedelmesen el is ment jogot tanulni, de a madarak szeretetét semmi nem tudta felülírni nála. Talán csak a síelés zárkózhatott fel később mellé.
A kőszegi ornitológus
Chernel tanulmányai befejezése és rövid hivatalnoki munka után 1889-ben visszatért Kőszegre, hogy csak a madártannak éljen. 1887-ben barátságot kötött Herman Ottóval, akinek tanítványa, majd később munkatársa is lett, és Herman Ottó halála után 1916-ban ő követte mentorát a Madártani Intézet vezetői székében.
A Chernel család 1,5 hektáros kőszegi birtokát, amely hajdan gyümölcsös volt, Chernel István kezdte emlékkertté és madárbarát mintakertté alakítani. 1902-ben a Chernel-kert volt az ország első Madarak és Fák Napjának helyszíne is.
Ha valaki Kőszegen jár, érdemes ellátogatnia a Chernel-kert Arborétumba,
ahol egy madármentő központ is működik, a látogatóközpontban pedig egy Chernel Istvánról szóló kis kiállítást is megnézhetünk. (A Chernel-kert most télen zárva tart, de tavasszal újra várják a látogatókat.)
De hogy jön ide a síelés?
Nos, a sportág egyik hazai meghonosítójának Chernel Istvánt tartják. Azért az egyiknek, mert a 19. század végén itthon egymástól függetlenül többen is el kezdtek érdeklődni a síelés iránt. Ennek oka, hogy akkor jelent meg a norvég sarkkutató, Fridtjof Nansen könyvének német fordítása, ami hozzánk is eljutott. A könyv arról az 1888-as grönlandi expedícióról szól, amelynek során Nansen hat társával részben sítalpakon átszelte Grönlandot.
Chernel egy 1891-es norvégiai madarászúton aztán személyesen is találkozott az expedíció egyik tagjával. Bár az illető meglehetősen kapatosan ücsörgött egy padon, így beszélgetni nem nagyon tudott vele, de a találkozás Nansen expedíciójának egyik tagjával mégis nagy hatással volt Chernelre, és figyelmét még inkább a síelésre irányította. Már ott, Norvégiában szerzett magának síléceket, majd hazatérve 1892. telén siklott először a kőszegi hegyekben.
Amikor a madarász lábszánkózni kezd
A régi képek tanúságai szerint ebben családja is lelkesen követte őt, és ettől kezdve december elejétől márciusig rendszeresen lábszánkóztak. Akkoriban a síelés kifejezés még nem terjedt el, az majd csak a századfordulótól váltja fel a lábszánkózást.
Chernel 1893-ben saját illusztrációkkal ellátott, nagy cikket írt a Vasárnapi Újságba „A lábszánykózásról” címmel, majd 1897-ben megjelent A lábszánkózás kézikönyve című munkája is. Chernel nemcsak az első síszakkönyvet írta meg, de
ő honosította meg a lábszánkó kifejezést,
és saját példájával is népszerűsítette a sportágat itthon. Ez már önmagában is nagy szó, hát még úgy, hogy mindemellett, „főállásban” az ország egyik legnevesebb ornitológusa volt.
