Lehet-e fürödni benne? Folytatódhat-e idén is a tömeges halpusztulás? Hogyan lehet kompenzálni a csökkenő vízszintet? Mindent egybevetve: mennyire egészséges most harmadik legnépszerűbb tavunk? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.
Június első hosszú hétvégéjén leugrottunk a Velencei-tóhoz. Na, nem fürödni, bár ahhoz is elég meleg lett volna, csak sétálni egyet a kutyával, enni, elnyalni egy fagyit, és közben szemügyre venni, a tavalyi állapotok után hogyan fest idén a tó. Ugyan döglött halakat nem láttunk Gárdonynál, de akkora tömeget sem, mint amekkorára számítottunk. Ennek talán az lehetett az oka, hogy – amint a partról is jól látszott – a vízszint jóindulattal is legfeljebb a kisgyerekeknek és a kacsáknak kedvezett.
Lábvíz Gárdonynál: A Velencei-tó vízszintje jó 50 cm-rel elmarad a szabályozási szinttől
A rendes 140-160 cm-es szabályozási értéket a legutóbbi hírek szerint tavasszal, a vízpótlás után sem sikerült elérni, csupán 130 cm jött össze, a többit pedig - nem volt mit tenni – az esőre bízták. És hogy mi történt? A természet nem volt túl kegyes a strandolni vágyókhoz: a cikk írásának pillanatában, június 20-án, délelőtt 10 órakor 87 cm-es a vízállás.
Az előzmények
Tavaly tömeges halpusztulástól volt hangos a média a Velencei-tó kapcsán, aztán egy időre rejtélyes körülmények között le is zártak néhány strandot. Először június közepén kezdtek el hullani a halak: csukák, harcsák, balinok, szélhajtó küszök, keszegek és pontyok tetemei bukkantak fel tó szerte. Ekkor néhány nap alatt mintegy 3 tonnányi döglött halat szedtek össze, ami jókora mennyiségnek tűnik, ám mindössze szerencsére a tóban élő halak mindössze másfél százalékát jelenti.
Aggódó fürdőzők sorra posztolták a közösségi oldalakra a velencei-tavi állapotokról szóló soraikat nem túl bizalomgerjesztő képekkel megspékelve.
A szakemberek úgy vélték, a vízminőségre a döglött halak nincsenek hatással, és a halak sem a rossz vízminőség miatt hullanak, azaz nyugodtan lehet fürödni.
2021 nyarán több mint 3 tonna döglött halat szedtek ki a Velencei-tóból
Néhány hét múlva azonban mégis kénytelenek voltak lezárni négy strandot, ahol a Napsugár Strand Facebook-oldala szerint „az egyértelműen emberi eredetű szennyeződés a hétvégi esőzések folytán mosódhatott a tóba és lépte túl a szigorú határértéket”. Arról nem szólt a fáma, pontosan milyen szennyeződésről van szó, és ez azóta sem derült ki minden kétséget kizáróan, de ahogy előre jelezték, nem sokkal később feloldották a fürdési tilalmat.
Ugyan azt gondolhatnánk, a két ügynek köze lehet egymáshoz,
a híradások szerint két különálló eseményről van szó.
A halpusztulás a lokálisan kialakult relatív oxigénhiánynak volt köszönhető, amit a halak patológiai vizsgálata is igazolt; sem parazitákra, sem toxinokra utaló jeleket nem találtak a tetemekben. Úgy tűnik, szerencsétlen körülmények játszottak össze a halak ellen, mert önmagában az oxigénhiány nem végzett volna velük.
Azonban az általában áprilisban ívó halak csak júniusban kezdtek el ívni, amitől kissé legyengültek, ekkor következett be a víz hirtelen felmelegedése, ráadásul az algaállomány is felszaporodott a napsütés hatására, így azok oxigénfogyasztása is megnőtt, és ne feledkezzünk meg a szélcsendes időjárásról sem. Akárhogy is, augusztusban az eset megismétlődött, akkor kevesebb egyed pusztult el, kb. 1500-1800 kg hal: zömével karika- és dévérkeszeg, busa, ponty, amur és süllő.
Bár a helyzet kétségbeejtőnek látszott, a tó halállományának csak a töredéke pusztult el, és nem a vízminőség, hanem az oxigénhiány miatt
A Magyar Országos Horgász Szövetség mindkét alkalommal jelezte, hogy az alacsony vízállás és a lágyiszapréteg gyarapodása miatt hamarosan tartós vízpótlási beavatkozásra és átgondolt nádművelés beindítására lesz szükség. Az alacsony vízállást az Országos Vízügyi Főigazgatóság nyilatkozata alapján a kevés csapadék okozza, ráadásul a nyári időszakban a párolgás is jelentős. A tavat a Zámolyi- és Pátkai-víztározóból szokták tölteni, már ha elegendő víz áll rendelkezésre, ami tavaly nyáron sajnos nem így volt. A vízpótlásra most februárban került sor, de ahogy már fentebb említettem, akkor sem sikerült elérni a Velencei-tó szabályozási szintjét.
A tó köszöni szépen, jól van
Megkerestem a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot (KDTVIZIG), amely többek között a Velencei-tó vízpótlásáért felelős, hogy megtudjam, terveznek-e valamit a helyzet javítása érdekében. Tervek persze vannak, de mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy a tó életében teljesen megszokottak a szárazabb időszakok, élővilága alapvetően képes alkalmazkodni a szélsőséges vízálláshoz, és a vízminőségre nincs hatással az alacsony vízállás, az csak a rekreációs célú vízhasználatot (pl. fürdőzést) nehezíti meg.
A gárdonyi szabadstrand
„A Velencei-tó szemisztatikus vízjárású tó, azaz időnként (kb. 100 évente) ki is száradhat. Ez tény, a mesterséges vízszint-szabályzás célja éppen a vízszint csökkenés mérséklése, de ha az egyébként sem nagy vízgyűjtőn huzamosabb ideig vízhiány alakul ki a csapadékviszonyok alakulása miatt, akkor nem igazán van megoldás” – nyilatkozta a KDTVIZIG.
A Velencei-tóval kapcsolatos problémákat az okozza, hogy a tónak és vízgyűjtőjének egyszerre kellene megfelelnie esetenként egymásnak is ellentmondó emberi érdekeknek.
„A Velencei-tó természetes öregedését, feltöltődését, esetenkénti kiszáradását mesterségesen, az emberi igényeket előtérbe helyezve próbáljuk fékezni. A tó számára természetes az esetenkénti erőteljes vízálláscsökkenés, akár a kiszáradás is, annak minden következményével együtt. Viszont minél több ponton nyúlunk hozzá a tóhoz és a vízgyűjtőjéhez, minél többféle vízhasználat szempontjából próbáljuk értékelni (mezőgazdaság, állattartás, vízrendezés, tározók kialakítása, tározók vízpótlási célokon túli használata, partok kiépítése, vízszint szabályozása, üdülés, természetvédelem, hajózás, horgászat, sport stb.), annál több ponton találkozunk egymásnak ellentmondó igényekkel. Ezek azonban az emberi tevékenységek és igények ütközései, ezekben nem a tó vízminőségének változása az elsődleges ok” – magyarázták.
A tó az alacsony vízállástól függetlenül egészséges, csak épp a szabadidős tevékenységeknek felel meg kevésbé
A halpusztulással kapcsolatban azt mondják, a tó vízminősége és állapota önmagában nem indokolja, hogy idén újra előforduljon ilyesmi, ám tavaly sem sikerült olyan vízminőségi problémát mérni, ami a halak pusztulását okozhatta volna, így nem lehet megmondani, mi lesz idei szezonban.
A tó jövője
Több megoldási javaslat és terv is létezik a vízpótlással kapcsolatban. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány szakmai munkacsoportja nemrégiben adta közzé megoldási javaslatait az ügyben. Szerintük a legfontosabb feladat a fő vízpótlási útvonal kapacitásának bővítése és rendbehozása, amit a Császár-víz, a Pátkai- és a Zámolyi-tározó, valamint a dinnyési zsilip alkot, és javasolták a megfelelően tisztított szennyvíz mederbe engedését is. Szeretnének többek között egy, a Pátkai-tározót megkerülő csatornát kialakítani, illetve átvezetni a karsztvízkészleteket.
A KDTVIZIG alapvetően egyetért a megoldási javaslatokkal. Legfőbb szándékuk a meglévő vízpótló rendszer rekonstrukciója, ami magában foglalja a mederkotrást a Pátkai- és a Zámolyi-tározókban, a vízkormányzó műtárgyak korszerűsítését és a kapcsolódó földművek állékonyságának biztosítását. A tavon és a tározókban szükséges lenne egy vízminőségi- és vízmennyiségi monitoring-hálózat kiépítésére, illetve a Császár-vízen mederrendezési munkálatok elvégzése. Mindezekhez előzetes vizsgálatok szükségesek, és csak a szükséges források rendelkezésre állását követően kezdhetők meg a beavatkozások – fogalmaz a KDTVIZIG.
Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava 26 km² területű, a harmadán nádas terül el
Áprilisban megkezdték a Pátkai-víztározó szivárgóárok geodéziai felmérését. A tározóban állandó a vízminőség probléma, a lehetséges megoldás egy megkerülő csatorna kialakítása lenne, így a Császár-vízből közvetlenül a Velencei-tóba érkezne az alacsony klorofill-tartalmú friss víz, ami azonnali vízpótlási lehetőséget biztosítana.
Itt a strandszezon – a Velencei-tónál is?
Bár az alacsony vízállás levonhat a fürdőzés élményéből, vízminőségi szempontból semmi akadálya a strandolásnak, legalábbis a legtöbb velencei-tavi fürdőhelyen. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) a napokban hozta nyilvánosságra a hazai szabadvízi fürdőhelyek minősítéseit, amit az Európai Unió éves vízminőség-mérési eredményeit követően, kockázatalapú statisztikai értékeléssel, négy év teljes adatsora alapján készítettek el.
13 fürdőhelyet minősítettek a Velencei-tónál, a legtöbbel semmi probléma nincs vízminőségi szempontból
A strandszezon előtt, illetve a szezonban havonta legalább egyszer vizsgálják a vízminőséget, amikor a baktériumok számát mérik. Ez alapján „kiváló”, „jó”, „tűrhető” és „kifogásolt” minősítést kaphatnak a fürdővizek. Az új fürdőhelyek, illetve az elmaradt mintavételek esetében a “nem minősíthető” kategóriát használják. Végül egy térképen tüntetik fel a minősítéseket, ezt ide kattintva érheted el.
A Velencei-tónál 13 fürdőhelyet minősítettek: négy kiváló, öt jó, kettő tűrhető, egy kifogásolható, egy pedig nem minősíthető.
Ez alapján mindenki eldöntheti, szeretne-e strandolni a tónál az alacsony vízállás ellenére is, és ha igen, akkor hol érdemes. Íme:
Kiváló minősítésű:
- Északi strand, Velence
- Tóbíró közi strand, Velence
- Korzó és strand, Velence
- Park Strand Kemping, Agárd
Jó minősítésű:
- Drótszamár Park és Kemping strand, Velence
- Velence Resort & Spa strand, Velence
- Tó-Party Rendezvénystrand, Velencefürdő
- Panoráma partszakasz, Pisztráng utcai strand, Gárdony
- Napsugár strand, Agárd
Tűrhető minősítésű:
- Sirály strand, Gárdony
- Tópart utcai strand (VVSI Sport Hotel), Agárd
Kifogásolható minősítésű:
- Tini strand, Gárdony
Nem minősíthető:
- Keleti strand, Velencefürdő
