Miért fenyegeti kihalás ezt a különleges „doboló” madarat?

Ausztrália ornitológusai szerint ez a madár az egyetlen, amely zenei ritmust használ párkeresésre: egy bottal dobol korhadt fatörzsek üregeinek oldalán. Méghozzá olyan ügyesen, hogy ezzel a produkcióval méltán lehetne az állatvilág egyik rocksztárja.

Szerző:
Joó Annamária
Somogyvári D. György
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
Forrás:
BBC
2021. március 8.

Ausztrália ornitológusai szerint ez a madár az egyetlen, amely zenei ritmust használ párkeresésre: egy bottal dobol korhadt fatörzsek üregeinek oldalán. Méghozzá olyan ügyesen, hogy ezzel a produkcióval méltán lehetne az állatvilág egyik rocksztárja.

A kakadufélék családjába tartozó igen ritka pálmakakadu az ausztráliai Cape York-félsziget északi csücskén lévő esőerdőn kívül csupán Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein, valamint az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken él. Az ABC, Ausztrália nemzeti televíziója, sugározta nemrégen az alábbi videót, amit a BBC is megosztott, melyben egy kutató zoológus segít nekünk megérteni, miért kerülhet végveszélybe ez a sok tekintetben emberi tulajdonságokkal is rendelkező madárfaj.

Íme, az állatvilág sztárdobosa:

Video by Isabelle Rodd

„Ezek messze a legkedveltebb madaraim. Egyszerűen ennyi” – vallja be nekünk Robert Heinsohn, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) professzora. – „Az állatvilágban példa nélkül áll, hogy valaki eszközt készít azért, hogy „muzsikáljon”. Bevallom, ez merész kijelentés egy zoológustól, de viselkedés terén rendkívül hasonlítanak hozzánk, emberekhez. S ez a tény elvarázsol engem.”

A pálmakakadu (Probosciger aterrimus) valóban bámulatosan szórakoztató teremtés, akár órákig is el lehet őket nézni, amint folyton tesznek-vesznek, fontoskodnak a fák ágain. A hím zenés performansszal csalogatja magához a tojót a párzási időszakban. Letör egy kb. 15 centiméteres, egyenes faágat, majd elképesztő szakértelemmel meghámozza azt, és dobverőt farag belőle. Megragadja az egyik lábával, s egy előre kiszemelt faüreg oldalát, metronómpontosságú ritmusban elkezdi ütögetni. „Zenéje” nagyjából 100 méteres körzetben hallható.

Ez a jelenség azért szokatlan az állatok birodalmában, mert más, „szerszámkészítő” fajok, mint például egyes majom- vagy varjúfajok rendszerint élelem megszerzése céljából fordulnak külső eszközök használatához.

Mai ismereteink szerint a pálmakakadu az egyetlen állat, mely eszközt készít, hogy felhívja magára a figyelmet a párzási rituáléja során.

A legújabb kutatások kimutatták, miért forog kockán a fennmaradásuk esélye. Az ausztrál kutatók által megfigyelt madárcsoportban veszélyesen lassú a szaporodási ráta. A legalacsonyabb az ismert madárfajok között. A tojó a legjobb esetben is csak minden második évben produkál egyetlen tojást, amely nagy valószínűséggel még tojás állapotban, de legkésőbb kikelt csibeként ragadozók áldozatául fog esni. Egy nőstény átlagban csupán tízévenként(!) képes felnevelni egy életképes utódot.

Ez a szaporodási ütem még arra sem elég, hogy fenntartsák jelenlegi népességüket, nemhogy növeljék azt. Ehhez még hozzájárul az életterük fokozatos szűkülése a mostanában elszabadult erdőtüzek és a növekvő bányászati tevékenység miatt. Ha ez így folytatódik, kívülről jövő segítség nélkül, 50 év múlva a pálmakakadu népessége felére fog csökkenni Ausztráliában. Az ökoszisztéma fogja a kárát látni, mivel ezek a madarak erőteljes csőreikkel képesek feltörni a legnagyobb és legkeményebb magtermést is, elősegítve ezzel az esőerdők fáinak szaporulatát.

Cikkajánló