Vajon miért lehet szükség mesterségesen létrehozott tócsákra az igaziak helyett? Már a pocsolyák sem a régiek? Természetesen a Mátrában létrehozott „műtócsák” hátterében nyomós érvek állnak.
Aki a Mátra magasabb régióiban túrázik, bizonyára találkozott már a leginkább az erdészeti utak mellett kialakított mesterséges, vizes árkokkal. Ha alaposabban elidőzik mellettük az ember, hamar rájön, hogy tele vannak élettel. És nem titok, ez is volt a céljuk.
A mátrai kisvizes élőhelyeket, vagy becenevükön műtócsákat a helyszínen néztük meg szakavatott kísérőnkkel, a projekt egyik gazdájával, Magos Gáborral a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegységének vezetőjével.
A Mátrában található kisvizes élőhelyek kulcsfontosságúak a hegység kétéltűi számára
Csapda a pocsolyában
A Mátrának a magasba törő hegyek, a vadregényes erdők, vagy a látványos sziklák mellett apróbb, de nem kevésbé fontos értékei is vannak. Gondoljunk csak például a hegység kétéltű faunájára, amelynek olyan képviselőivel találkozhatunk itt, akár egy erdészeti úton kialakult átlagos pocsolyában is, mint a ritka és fokozottan védett alpesi gőte, vagy a védett, és ma már csak néhány hegyvidéki területen megtalálható sárgahasú unka.
Sárgahasú unka
A pocsolya jó, de lássuk be, nem egy életbiztosítás, pláne nem az időjárás szempontjából egyre hektikusabb nyarakon, amikor hol mindent elárasztanak a felhőszakadások, hol meg heteken át egy csepp eső sem esik. A kétéltűek előszeretettel rakják le petéiket a kisebb-nagyobb vízállásokba, a hosszú, csapadékmentes időszakokban azonban ezek könnyen kiszáradnak, ami a peték, a gőtelárvák és az ebihalak számára egyet jelent a halálos ítélettel, hisz például az alpesigőte-lárváknak három hónap kell ahhoz, hogy teljesen kifejlődjenek.
Az idei csapadékos nyáron sok pocsolyát találtak a kétéltűek és a túrázók is
Ráadásul a földutak pocsolyáiban egyéb veszélyek is leselkednek rájuk. Például az erdészeti járművek, amelyeknek a pocsolyák egy része a létét köszönheti, de a kétéltű lárvák számára ugyanezek a gépek a pusztulást is hozhatják.
Mesterséges kisvizek
A természetes kisvizekből a táj átalakulásával párhuzamosan egyre kevesebb lett, így a kétéltűek számára felértékelődtek az erdészeti utakon kialakuló pocsolyák. Fontos lenne azonban, hogy ezek hosszabb életűek, és a szárazabb években is stabil élő-, illetve szaporodóhelyek legyenek.
Sárgahasú unka petecsomói és frissen kikelt lárvái
A problémára a megoldást a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a mesterségesen létrehozott kisvizes élőhelyekben találta meg. A "műtócsaprojekt" részeként 2020 őszén 189 kis méretű (2–40 m²-es) vizes élőhelyet hoztak létre. Az erdei utak mentén kisebb, hosszúkás mélyedéseket, az erdőkben nagyobb, szögletes, erdei tavakra hasonlító árkokat hoztak létre.
A mesterséges kisvizeket nemcsak a kétéltűek, de a vizekhez kötődő gerinctelenek is szívesen fogadják
A cél az volt, hogy ezeket ne rendszertelenül szétszórva alakítsák ki, hanem egy kisvizes élőhelyhálózatot hozzanak létre belőlük. Az eredmények pedig már az első évben magukért beszéltek. A 2021-es felmérés során 98 műtócsából 68-ban találtak legalább egy kétéltűfajt. A legtöbben egy vagy két fajt figyeltek meg, de volt olyan is, ahol hat(!) kétéltű- és hüllőfaj megjelenését jegyezték fel.
Gyepi béka és alpesi gőte lárvái
Mi nyáron jártunk a Mátrában, az általunk felkeresett „műtócsák” többségében mi is láttunk egy vagy több kétéltűfajt, illetve azok különböző fejlettségű lárváit.
Sárgahasú unka ebihal
Lesben áll a kétéltűgyilkos gomba
Az árkok kialakításánál törekedtek arra, hogy azok vízellátottságban, vízmegtartásban, árnyékoltságban változatosak legyenek, és arra is figyeltek, hogy az árkok elhelyezésével a fertőző betegségek kialakulásának valószínűségét is csökkentsék. Ezért a műtócsák egy része jól benapozott helyre került, ugyanis a felmelegedő víz a kétéltűekre veszélyt jelentő kitridgomba számára kedvezőtlen.
A kétéltűeket világszerte veszélyeztető kitridgomba (Batrachochytrium dendrobatidis) pár éve már Magyarországon is megjelent. A Mátrában 2019-től a sárgahasú unkának már a fertőzésben elpusztult egyedei is több esetben előkerültek.
Hogyan segíthetjük a Mátra kétéltűit?
Természetjáróként mi is tehetünk a védett és egyre veszélyeztetettebb kétéltűekért. Például azzal, ha nem fogdossuk őket, ha a földutakon kikerüljük a pocsolyákat, és kirándulásaink után megtisztítjuk, lehetőség szerint fertőtlenítjük bakancsunkat, túracipőnket, biciklinket, túrabotunkat. Lehet, hogy ez utóbbi tanács első olvasatra kissé túlzásnak tűnhet, de nem az. Hisz a kitridgomba terjesztői, akaratlanul mi magunk is lehetünk azzal, hogy egy esetlegesen fertőzött helyről átvisszük – például a cipőnk talpán – a gombaspórákat egy másik helyszínre.
Fontos lenne, hogy a vizes élőhelyek kutatói is fertőtlenítsék a lábbelijüket és eszközeiket a terepen
A kitridimikózis legnagyobb arányban az átalakulóban lévő, vagy frissen átalakult kétéltűeket sújtja, körükben találják a legtöbb beteg és elhullott állatot. Ilyenkor ősszel is vannak még átalakuló kétéltűek. Ezek a késői szaporodásból származó fiatal állatok úgy tűnik, különösen kitettek a megbetegedésnek, ezért ebben az időszakban fokozottan figyeljünk a kétéltű-szaporodóhelyekre, és tartsuk be a fenti szabályokat.
A mesterséges kisvizekről a turistautak mentén tájékoztató táblák mesélnek
