Se pénz, se posztó, pellengérre állítják, kótyavetyél - tudod, honnan származnak ezek a kifejezések? Középkori eredetük van.
A Thury-várban tett látogatásunk során egy rakás érdekes infómorzsát felcsipegettünk, és nemcsak csatákról és hőstettekről hallottunk, de a középkori mindennapokról is. Ennek persze szerves része volt a nyelvhasználat, és több mondásunkról, kifejezésünkről kiderült, hogy ebben az időszakban alakultak ki.
Azt például tudtad, hogy a középkori vitézek a jussuk egy részét pénzben, a másik felét természetbeli juttatásban kapták? Ilyen volt a posztó is, innen jön a mondás: se pénz, se posztó. És mit csináltak a harcosok, ha nem kaptak zsoldot egy ideje? Hát megütöttek egy vásárt, azaz… raboltak.
Illusztráció
Ilyenkor előfordult, hogy egy kapitány másokkal szövetkezett, és így szedett össze megfelelő számú embert az akcióhoz. Az első „turnus” belovagolt, ütöttek-vertek mindenkit és kicsalták a védőket, ezután jött a második, akik pedig feldobáltak mindent szekerekre, amit csak találtak. A harmadik csapat a visszavonulást fedezte. Ezután a zsákmányból vásárt, vagyis
kótyavetyét tartottak, áron alul eladtak mindent,
és igazságosan elosztották a nyereséget egymás között - ebből pedig a „szablyára osztás” kifejezés származik.
A Thury-várban a kínzókamrák is nagyon érdekesek, látunk többek között kalodát is. Flandriában (a mai Belgium területén) egy időben az volt a szokás, hogy a delikvensnek nem a kezét és a fejét, hanem a lábát rakták bele, a kezébe adtak egy flótát (furulyát), és azt kellett fújnia, mindegy volt, hogy tudott-e rajta játszani vagy sem.
Illusztráció
Később Magyarországon is elterjedt a eljárás. Onnantól kezdve, ha megláttad a Pistát a főtéren a kalodában, aki előző este a kocsmában duhajkodott, csak annyit mondtál: „szerencsétlen flótás”. A „pellengérre állítás” kifejezés szintén a középkori kínzóeszköz nyomán terjedt el. A pellengér egy oszlop volt fából vagy kőből, az elítéltet hozzáláncolták egy nyilvános helyen, így szégyenítették meg.
