Ha láttál már faágon szundikáló madarakat, biztosan te is gondolkoztál már azon, vajon miért nem pottyannak le onnan. Elég fárasztó lenne számukra alvás közben tudatosan szorongatni az ágat, úgyhogy nem is így csinálják, másképp oldják meg ezt a kihívást, amit cikkünkből most megtudhatsz.
Furának hangozhat, de a madaraknak semmilyen erőfeszítést nem kell tenniük ahhoz, hogy fent maradjanak az ágon, amikor épp alszanak. Nem is volna logikus, hiszen akkor pihenni, regenerálódni sem tudnának. A természet okosan alakította ki a testüket, így ellazult állapotban fixen ott maradnak az ágon, sőt, nemegyszer találtak már álmában elpusztult madarat faágba csimpaszkodva, amit alig bírtak lebontani róla.
Gondolhatnánk, hogy a karmaikat vájják az ágba, de a megoldás ennél sokkal kifinomultabb, és a lábak felépítésében kell keresnünk.
Cinke alszik egy vékony ágon magabiztosan
A madarak lábában a térd környékén lévő izmoktól inak futnak le a lábujjak végéig, amelyek a bokánál a láb hátsó részén futnak le. (A boka az a rész, amit sokan a térdnek hisznek, ami a mi térdünkhöz képest ellenkező irányban hajlik.) Amikor mondjuk egy cinke rárepül egy ágra, hogy szunyókáljon egyet, egyrészt a hátsó lábujjait behajlítja, másrészt az elernyedt teste megereszkedik, amitől behajlik a bokája, és ezek miatt automatikusan megfeszülnek az inak, amitől pedig a lábujjak azonnal behajlanak (a karmok bezáródnak), és tartják is ezt a feszes állapotot.
A hullámos papagájok sem pottyannak le az ágról alvás közben
Egy fogóreflex jön létre, de ez pont fordítva működik a madaraknál, mint mondjuk az embereknél.
Amíg nekünk izommunkát kell végeznünk ahhoz, hogy megragadjunk valamit, addig a madaraknak pont ahhoz kell erőfeszítést tenniük, hogy elengedjék az ágat.
Tehát az ág „megmarkolása” egy ellazult állapotú, automatikus dolog.
Természetesen ettől függetlenül akaratlagosan is tudják markolászni a dolgokat a madarak, gondoljunk csak a ragadozó madarakra, amelyek nyilván tudatosan ragadják meg zsákmányukat. De tény, hogy a lábak kinyújtása és behajlítása befolyásolja a lábujjak nyitott vagy hajlított helyzetét, amiről a madarászok biztosan sokat tudnának mesélni, hiszen gyűrűzéskor tapasztalhatják a madarak testének reakcióit a kezükben.
Szunyókáló őszapó
Nem beszéltünk még az egyensúlyról, ami szintén hozzájárul, hogy ne pottyanjanak le, főleg, ha a szunyókálást féllábon csinálják. A hosszú lábujjak és az, hogy ezekből minimum egy hátrafelé áll, segíti megnövelni a támasztófelületet, így könnyeb a testnek egyensúlyban tartania magát, amely szintén egy automatikus folyamat.
