Biztosan sokan elgondolkoztatok már azon, vajon hogyan bírják elviselni az úszkálást a jéghideg vízben és a sétálgatást a hóban a csupasz lábú madarak. Természetesen mindenre van válasz, amit most el is árulunk nektek.
Sokan már a látványtól is vacogunk, ha meglátunk egy jégen sétáló récét vagy szárcsát, egy fagyos ágon ugráló cinkét vagy rigót, netán egy befagyott tó lihogójában úszkáló ludat vagy hattyút. Ránézésre azt gondolnánk, borzasztó érzés lehet nekik a sokszor oly vékonyka lábaikkal közlekedni a mínuszokban a fagyos felületeken, de az evolúció ügyesen alakította ki ezeket a védtelennek tűnő madárlábakat, hogy ne fagyjanak meg.
Tőkés récék a fagyos vízben úszó jégtáblákon
Más kérdés, hogy egyáltalán nem természetes jelenség a jégen sétáló vagy a befagyott tó lihogójában tömegesen úszkáló vízimadár, tudtam meg Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjétől.
A fagy fogságban
A madarak elsődleges stratégiája a hideg ellen a vándorlás. Nem várják meg, míg „befagy a sejhajuk”, hanem normális esetben délebbre, melegebb helyre mennek, persze elsősorban azért, mert a fagyban nem képesek kellő táplálékhoz jutni. A vízimadarak esetén sajnos ezt az ösztönös mozgást az emberek a felesleges etetéssel megakadályozzák.
Mivel az állatoknál a táplálék a legfőbb motiváció, így a bőséges ingyen falat itt tartja őket a már szinte teljesen befagyott vizekben, ahelyett, hogy elmennének.
Tőkés réce kimerülten egy befagyott tó felszínén
A vízben éjszakázó madarak pedig belefagyhatnak, amire mostanában sok példát láthattunk. Az etetéstől ellustulnak, és hajlamosabbak lesznek kockáztatni, és vagy túlélik, vagy a jég fogságába ragadnak a rókák és más ragadozók örömére. Ezért is fontos, hogy ne etessük télen sem a vízimadarakat.
Tollakkal a hideg ellen
Azért abban van némi igazság, ha azt gondoljuk, azért állnak fél lábon, és rejtik el a madarak az egyik lábukat a tollruha alá télen, mert az fázik, de tulajdonképpen ez az egyik módszerük arra, hogy csökkentsék a hőveszteséget és megóvják magukat a kihűléstől.
A tollazat ugyanis az egyik leghatékonyabb hőszigetelő, amit jól ismerhetünk, hiszen nincs is jobb egy pihe-puha dunyha alá bújni egy hideg téli éjszakán.
A madarak télen sokszor fel is borzolják tollazatukat, így egy a testük hőjével felmelegített vastagabb levegőréteg védi őket, no meg a télire felhalmozott zsírréteg is segít nekik a hideg ellen. De mi a helyzet a csupaszon maradt lábakkal?
Nagy kócsag a jégen, egyik lábát tollruhája alatt melengeti
A természet mérnöki bravúrja
A tollaktól mentes lábaknak valami egészen más praktikát kell alkalmazniuk a megfagyás ellen. Elmondható, hogy több módszert is alkalmaznak egyszerre, és fajfüggő az, hogy melyik madár mit és milyen mértékben vet be a hideg ellen. Az egyik megoldás, hogy a madarak lábának felépítése, szerkezete teljesen más, mint mondjuk az emlősöké.
A madárlábak – mondhatni – igencsak „szárazak”, kevés bennük a folyadékban gazdag sejtet tartalmazó szövet, mint a hús és az izom, ezért ilyen nincs is a madarak lábán, csupán inak, amelyek kis folyadéktartalmú szövetek.
Szárcsák a jeges vízben
Persze vér nekik is kering a lábukban, és ez a legfőbb válasz a címben feltett kérdésünkre, hogy mindez hogyan történik náluk.
A madarak az úgynevezett ellenáramú hőcserélő módszert alkalmazzák.
A lábuk úgy van felépítve, hogy a lábba lefutó, meleg vért szállító artériák olyan szorosan futnak a láb végéből visszatérő, lehűlt vért szállító vénák mellett, hogy ennek köszönhetően létrejöhet e két különböző hőmérsékletű véráramlat közt a hőcsere.
Bütykös hattyúk tollászkodnak a jégen a hajnali napfényben egy szárcsa társaságában
Az artériás meleg vér felmelegíti a hűvös vénás vért, így a szívbe nem jéghideg vér fog eljutni, ezzel megakadályozva a madár testének kihűlését. Ráadásul ez a felépítés azt is segíti, hogy a lábakba már eleve ne magas hőmérsékletű vér jusson, ugyanis mire leér a talpakhoz, már rég leadta a hőt a fentebbi részeken.
Így nem a hideg környezetnek, hanem jó részét a saját szervezetének adta át a vénás vér felmelegítésével, ezzel is csökkentve az esetleges hőveszteséget. A lábak eközben folyamatosan fagypont feletti hőmérsékleten vannak, így nem fagynak meg.
A nagy kócsagok és szürke gémek hosszú, vékony lábának bizony nagy szüksége van az ellenáramú hőcserélő módszerre a fagyos teleken
Egyéb praktikák
Persze e bámulatos hőcserélős rendszer felett is vannak plusz támogató technikák, például az Antarktiszon élő császápingvinek tudják szabályozni a lábukba belépő artériák méretét is.
Királypingvinek "napoznak" az Antarktiszon
Mi is tapasztalhattuk már, hogy amikor fázik a lábunk vagy a kezünk, akkor teljesen hideg lesz, elveszti vérpozsgás színét, inkább fehér, olykor kékes-lilássá színeződik. Ez azért van, mert ilyenkor a szervezet elkezdi csökkenteni ezeknek a testrészeknek a vérellátását, itt szökik el ugyanis a legtöbb hő a testből.
A hidegre a vérerek automatikusan összeszűkülnek, így kevesebb meleg vér jut el ezekhez a testrészekhez, ezzel megakadályozva a hőveszteséget.
A pingvinek pedig ezzel az érszűkítő módszerrel tartják éppen fagypont felett a lábak hőmérsékletét a sokszor mínusz 40 fokos hidegben. Vannak olyan fajok, amelyek a klasszikus tollvédelmet vetik be lábuk egy részén is, a vékonyka csüdre is tollakat növesztenek, mint például a gatyás ölyv, a gatyáskuvik vagy a különféle fajdok.
A gatyás ölyv tollakat növesztett a lábára is, csak a lábujjak maradtak szabadon
Bár a természetben a madarak lába az említett okos megoldások miatt nem tud megfagyni, azért persze vannak szerencsétlen esetek és ügyetlenebb egyedek, amelyek így a természetes szelekció áldozatai lesznek. De ennél sokkal nagyobb gondot okoz a madaraknak a cikk elején is említett emberi jelenlét és beavatkozás, amely sokkal több madarat sodorhat értelmetlenül veszélybe.
Akár egy fémkorlát is veszélyes lehet. Az utóbbi időben több videót lehetett látni a közösségi médiában egy-egy korláthoz fagyott jégmadárról, amely eset a természetben egy faág esetén sosem fordulhatna elő. Bár itt egy felületi fagyásról van szó, mint amikor a kisgyerek kíváncsiságból megnyalja a fagyos korlátot, de a madár lába így is sérülhet, a szövetek roncsolódhatnak, és a szabadulni próbáló állat komoly ízületi sérüléseket szenvedhet a rángatástól.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
