November közepén, az erdőt járva, az ember már kevésbé számítana lepkékre. A törékenynek tűnő téliaraszolókat azonban nem riasztja el a hideg, sőt, ilyenkor vannak igazán elemükben.
A téliaraszolók nevüket onnan kapták, hogy késő ősszel és tél elején rajzanak, az araszolás pedig hernyóik jellegzetes mozgására utal. Több fajuk is repül ilyenkor, a leggyakrabban általában a kis és a nagy téliaraszolóval lehet találkozni.
A szokatlan időponttal trükköznek
„Az araszolók rajzása a párás, csapadékos, tipikus november közepi időben indul be. A lepkék a komolyabb fagyokig láthatók, 1-2 fokban simán repülnek még, és előfordul az is, hogy egy kisebb fagy után, az enyhüléssel újra előjönnek”- mondja dr. Csóka György az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos tanácsadója.
A nagy téliaraszoló hímje
...és szárnyatlan nősténye
De miért jó nekik, hogy ilyenkor aktívak? „Csak spekulálni tudunk ezzel kapcsolatban, talán azért éri ez meg nekik, mert a természetes ellenségeik, például a ragadozó bogarak vagy a pókok ebben az időszakban már kevésbé aktívak. Valószínűleg ez egy védekezési trükk a lepkék részéről.”
Lepke, szárnyak nélkül?
Nemcsak a rajzás időpontját tekintve különösek a téliaraszolók, de több fajuk nőstényei sem átlagosak, ők ugyanis nem tudnak repülni. Szárnyaik visszafejlődtek, csak szárnycsökevényeik vannak, ahogy Csóka György mondja, „olyanok, mint a kövér hangyák.”
A nőstények a fák törzsére másznak fel és ott várják a hímeket. A nőstény lepke a fatörzsön szinte láthatatlan, a hím sem venné észre, ha nem érezné meg a kibocsátott feromonokat, ezeket az illatanyagokat követve azonban rá tud találni nőstényre. A lepkék napközben az avarban bujkálnak, és estefelé jönnek elő, de borús, ködös időben, amikor hamarabb sötétedik, már délután nekiindulnak.
A kis téliaraszoló hímje és nősténye
A nőstényekkel kapcsolatban egy újabb kérdés merül fel, vajon miért fejlődött vissza szárnyuk? „A szárnyatlan nőstény lepke jó eséllyel ott fog petét rakni, ahol maga is kifejlődött. Sok esetben ez ugyanaz a fa is lehet. Ennek az a haszna, hogy így az egyedek az egyes fákhoz, facsoportokhoz jobban tudnak alkalmazkodni. A tölgyek rügyfakadása ugyanis eltérő időben történik, és a hernyók szempontjából nagyon nem mindegy, hogy amikor kikelnek, találnak-e már leveleket, amelyeken táplálkozni tudnak, vagy nem.”
Áttelelő peték, falánk hernyók
A nőstények a fák koronájában rakják le petéiket, amelyek ebben a formának telelnek át, és március végén, április elején, a lombfakadással párhuzamosan jelennek meg a hernyók. Ezek a rügyeket és a leveleket eszik, és tavasszal, amikor több lepkefaj hernyóival egyszerre kezdenek táplálkozni, időnként elég „látványos” lombveszteséget is tudnak okozni a fákon. A hűvös, csapadékos tavasz azonban általában nem kedvez nekik, akkor sok hernyó elpusztul.
A nagy téliaraszoló hernyója araszol
Május végén, június elején aztán eljön a bábozódás ideje, amire már a talajban kerül sor. Innen bújnak elő aztán késő ősszel a kifejlett lepkék. Főleg a domb-és hegyvidéki kocsánytalan tölgyesekben futhatunk össze velük, ott fordulnak elő a legnagyobb tömegben, de az Alföldön is megtalálhatók, mivel polifág fajokról van szó, vagyis nem kötődnek egyetlen tápnövényhez. Bár a tölgyeket szeretik a legjobban, sok más fa- és cserjefaj is megfelel számukra.
Szóval, akinek lepkészni támadna kedve, ebben az időszakban is nekiindulhat. Csak tegyen egy késő délutáni sétát az erdőben, és keresse a téliaraszolókat.
A cikk 2020 novemberében jelent meg először.
