Ha a Tisza-tónál jártok, és közelebbről megnézitek a vízen lebegő tündérfátyol vagy sulyom leveleit, sok helyen felfedezhetitek rajta ezt a kedves nevű rovart, a tünde-kék kabócát.
Ezt a gyönyörű színű kis apróságot 2016-ban fedezték fel a Tisza-tónál, igaz, már a 19. században is leírták Magyarországon, a Magyar Természettudományi Múzeum Hemiptera gyűjteményében található 1892-es példányok Széphalom és Tarcal településekről származnak.
Bár régóta jelen van hazánkban, de nagyon kevés előfordulási adata ismert, főként a Tiszától keletre, északkeletre található meg tápanyagban gazdag, sekély, lebegőhínáros természetes vizekben. És bár a Tisza-tó egy mesterséges tó, mára már egy élőlényekben gazdag természetes élőhely lett, így nem csoda, hogy itt is felfedezték, ideális környezet ez nekik.
A tünde-kék kabóca a mezeikabóca-félék családjába tartozik, egy kifejlett példány mindössze 4-5,5 mm hosszú, és alapvetően a növényzetben rejtőzik, nappal a vízfelszínen lebegő leveleken szívogat. Tápnövényei lárva és imágó korban is a tündérfátyol, sulyom, rucaöröm, de megtalálható a sárga vízitök levelén, fehér tündérrózsán, és az úszó békaszőlőn is. Ha egyet látsz, valószínű, hogy több is akad a közelben, általában csoportosan pöttyözik a vízen úszó leveleket.
Tünde-kék kabócák sulyomleveleken és fehér tündérrózsa virágán
Különlegessé teszi ezt a kabócafélét, hogy a vízfelszínen úszó nedves leveleken tutajozik, és képes akár a vízen is szaladni. Ezt a tudományát a testét borító viaszrétegnek köszönheti, ami vízhatlanná teszi.
Érdekesség, hogy éjjel is aktív, olyankor a fényre repül.
A kutatók is ilyen körülmények között fedezték fel a Tisza-tónál 2016-ban, amikor Poroszló külterületén egy rovargyűjtésre használt, UV fénnyel működő fénytornyot használtak. A tünde-kék kabóca egyébként többnyire félárnyékos helyeken fordul elő, de nagyobb az esély, hogy inkább napsütötte, nyílt vizes részeken fogjátok kiszúrni őket, hiszen gyönyörű kék színe ilyenkor virít a zöld leveleken. Ezeket a helyeket nagy valószínűséggel csak ugródeszkának használják a terjeszkedéshez.
Tünde-kék kabócák sorakoznak egy sulyomlevélen, az a kis apróság is az, csak épp egy frissen kikelt lárva, neki még nincs szárnya
Kék színű, vagy mégsem?
A tünde-kék kabóca (Erotettix cyane) magyar elnevezése a hamvas kékes színére, és tündérrózsás élőhelyére utal. A latin elnevezése pedig a görög „kyanos” kifejezésből ered, ami sötétkéket jelent. Valójában ezek a kabócák csak látszólag ilyen intenzív kékek, ugyanis az alapszín hímek esetén inkább sötét-kék, feketés, a nőstények pedig sötétbarnák.
Közelebbről megnézve egész sokféle színük van
De akkor miért látjuk őket kéknek? Ezt annak a végbélnyílásukon át kiválasztott zselészerű bevonatnak köszönhetik, amit életük során folyamatosan kenegetnek magukra hosszú tüskés lábaikkal. Ez egy úgynevezett brochoszómák alkotta bevonat, amely a víztaszító képesség mellett a kék különböző árnyalatait kölcsönzi ennek a kabócafajnak, a kék szín pedig egészen változatos lehet a fényvisszaveréstől függően.
A tünde-kék kabócák már egész kis koruktól kenegetik magukat
Ez a különleges réteg - ami egyébként mechanikusan folyamatosan kopik - valószínű, hogy a gombák, kórokozók, paraziták ellen is védi a tünde-kék kabócát, feromonokat is terjeszthet, UV védelmet és hőszigetelést is biztosíthat számára.
A tünde-kék kabóca imágóival júliustól szeptember végéig találkozhatunk, évente egy generációja fejlődik ki, majd az új generáció pete alakban telel ál, hogy a következő évben kifejlődjön.
Egy szépen kifejlett példány
Ahogy korábban írtuk, a tünde-kék kabóca nagyon kevés helyen fordul elő hazánkban is, így indokolt lenne a védelme, hiszen az ideális élőhelye fogyatkozóban van. De nem csak nálunk, hanem Európában is, ezért több országban már védett, vörös listás, ritka és veszélyeztetett fajnak számít, mint például Angliában, Ausztriában, Németországban, vagy Csehországban.
Mivel élőhely igénye speciális és könnyű felismerni, így alkalmas lenne természetvédelmi monitoring programokban indikátor fajként is kezelni, de ahogy védettsége is, ez is még várat magára.
Forrás: Tóth Mária, Ronkay László és Orosz András: A tünde-kék kabóca (Erotettix cyane (BOHEMAN, 1845)) felfedezése a Tisza-tónál, és a védelmére tett javaslat
