A Harkály Ház tökéletes kiegészítése lehet egy mátrai túrának és egyben remek családi program. Míg a kisebbek az interaktív játékokon keresztül szereznek ismereteket, addig a nagyobbak elmerülhetnek az érdekességekben. Én például itt tudtam meg, hogy a Mátrában élnek világító giliszták.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mátrafüredi oktató-és látogatóközpontja sok szempontból foglalkozik a hegységgel, mesél annak kialakulásáról, tájtörténetéről, élővilágáról, de képet kapunk a Mátra természetvédelmi helyzetéről, illetve az itt dolgozó természetvédelmi őrök munkájáról. Mindezeket izgalmasan, élményszerűen tálalva.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai Tájvédelmi Körzetében, annak is a központjában találjuk a Harkály Házat
Vulkánok és az ember
A kiállításon lábnyomok vezetnek körbe bennünket, ezeket követve először a hegység kialakulását ismerhetjük meg egy másfél perces kisfilm és egy mozgó terepasztal segítségével. A két képernyőn futó animáció és a terepasztal más-más perspektívából mutatja a formálódó Mátrát, és azt, hogyan jutunk el a működő vulkánoktól a jelen állapotig.
A külső erők mellett az ember is jelentősen formálta a tájat. A kiállítás egyik interaktív eleme, konkrét példákon keresztül, ennek a tájátalakításnak a bemutatására tesz kísérletet.
Van egy kis ásványkiállítás is a hegység jellegzetes és gyönyörű ásványaival
A Mátrában már az őskor korai szakaszában megjelent az ember, sokáig azonban minderről nagyon keveset tudtak a szakemberek. A kétezres évek elején megindult kutatások során azonban több mint kétszáz paleolit lelőhelyet tártak fel, jégkorszakban élt őskőkori emberek telepeinek nyomaival, például kőeszközökkel, illetve testfestéshez használt földfestékekkel, okkerdarabokkal. De ha kicsit ugrunk az időben, megnézhetjük például azt is, hogy milyen volt a Mátra egyik népszerű turistalátványossága, a Sás-tó, mondjuk úgy száz éve.
Virtuális repülés a Mátra felett
Az ország egyik legmagasabban fekvő természetes tava most egy szépen kialakított kirándulóhely, ahol lehet csónakázni, libegőzni, kürtőskalácsot enni. De a tó eredetileg egy lefolyástalan mélyedésben kialakult mocsaras terület volt, amit a csapadék és a talajvíz táplált.
A szabad vízfelület akkoriban kisebb, a növényzet kiterjedése annál nagyobb volt, és néhány növényritkaság mellett a tó a vonuló madarak számára is kedvelt pihenőhelyként szolgált.
Az 50-es években azonban felmerült, hogy jó lenne idegenforgalmi céllal hasznosítani a tavat. Hamarosan meg is indultak a munkálatok, a medret kikotorták, a partfalakat kövekkel rakták körbe, és környékbeli források idevezetésével állandó vízszintet alakítottak ki. Mindezek eredménye, hogy ma már a madarak jóval kevesebben, a kirándulók viszont annál többen vannak.
Interaktív, látványos, érdekes; hosszan el lehet itt időzni
A gyerekek nagy örömére a kiállítás interaktív elemei között egy számítógépes konzol is van, amellyel virtuális repülést tehetünk a Mátra felett, közben itt-ott leszállhatunk és megnézhetjük, hol is járunk és mit is láttunk éppen, sőt még az időjárási körülményeket is megváltoztathatjuk.
Középpontban a holtfa
A kiállítás központi eleme – szó szerint és átvitt értelemben is – a holtfa, illetve annak szerepe az erdők életében. Az álló és talajon fekvő, korhadó fatörzsek, illetve az idős fák elhalt farészei fontos mikroélőhelyeket jelentenek. Például számos rovarfaj számára létfontosságúak, a havasi cincértől kezdve a szarvasbogáron át a virágbogarakig, amelyeknek lárvái a holtfában fejlődnek. A kiállítóterem közepén kialakított kis holtfa-szigeten megismerkedhetünk ezekkel a fajokkal, fotók, preparátumok, cincérrágta fatörzsek és fiókokba rejtett érdekességek tanulmányozásával.
A kiállítás központi eleme, a holtfa-sziget
A harkályodúknak is fontos szerepe van egy erdő életében, mert azokat számos más faj, például énekesmadarak, denevérek, baglyok használják, de pelék, darazsak vagy épp táplálékkereső erdei sikló is feltűnhet bennük. Az egyik legérdekesebb harkályodú-bérlő faj a csuszka, amely mielőtt beköltözne, saját igényei szerint alakítja át az odút, sárral körbetapasztva, leszűkíti annak bejáratát.
Világító giliszta a Mátrában?
A kiállítás egyik legizgalmasabb része az Éjszakai erdő hangjai nevet viselő terem. A sötétben csak a holdfény dereng. Itt a fülünkre kell hagyatkoznunk, bár van itt egy egészen meglepő lakó is, aki nem ad hangot, cserébe viszont világít.
Az Éjszakai erdők hangja elnevezésű terem egy konkrét mátrai tájat idéz meg
Korábban még soha nem hallottam világító gilisztáról, pedig a faj létezik, és él a Mátrában is. Az Eisenia lucens nevű gilisztafaj a hegyvidékeken fordul elő, és a holtfák közelében lehet fellelni, ugyanis a kéreg alatt vagy a bomló faanyagban szaporodik, és ezzel is táplálkozik. Küllemre más hazai fajokkal is összetéveszthető, de a világítás képességével egyedül csak ő rendelkezik.
Azt viszont még a kutatók sem tudják biztosan, hogy mire is jó számára, hogy világít.
Annyit tudnak, hogy fizikai vagy kémiai inger hatására a giliszta tesüregfolyadékot présel ki magából, és ekkor világít. „Az egyik népszerű elmélet szerint a ragadozók elriasztása, ill. megtévesztése lehet a cél: támadás esetén egy adag világító folyadékot kibocsátva gyorsan odébbállnak, így összezavarják, esetleg megijesztik az éhen maradt támadót” – írja Szederjesi Tímea a Magyar Természettudományi Múzeum blogján megjelent korábbi, világító gilisztáról szóló érdekfeszítő cikkében.
A hangyaboglárkák különös élete
Hasonlóan érdekes fajokért nem kell messzire mennünk, elég csak átsétálni a kiállítás szomszédos termébe, ahol a föld alatti élet rejtelmes világa tárul fel. Itt van mindjárt az ezüstös hangyaboglárka nevű lepkefaj, amelynek különös életciklusát a tavaly bemutatott Netflixes Mi bolygónk sorozatban is láthattuk. A David Attenborough narrációjával kísért film jeleneteit a Mátrában forgatták.
És akkor most képzeletben másszunk be a föld alá, nem fogjuk megbánni
A szürkés hangyaboglárka a védett kornistárnicsra rakja petéit, a kikelő hernyók a virágokat és a magkezdeményeket rágcsálják.
Egy-két hét elteltével azonban váratlanul ledobják magukat a földre. Mindezzel persze határozott céljuk van, ugyanis a továbbiakban egy hangyabolyban fognak majd fejlődni.
Ahhoz azonban, hogy ott szívesen látott vendégek legyenek, cselhez kell folyamodniuk. Egy kémiai anyag kibocsátásával becsapják a környéken mászkáló hangyákat, így azok fogják a hernyókat, beviszik a bolyba, ahol szépen felhizlalják őket.
Az eddig sem egyszerű történetbe ezen a ponton egy újabb szereplő lép be. A fürkészdarazsak ugyanis, ha kiszagolják, hogy hangyaboglárka-hernyók vannak a közelben, hasonló szagos trükkel bejutnak a bolyba, és belepetéznek a hernyókba. A kifejlődő fürkészek pedig ezzel nemcsak lakhatáshoz, de élelemhez is jutnak. A történet végén aztán vagy szépséges lepkék vagy fürkészdarazsak repülnek ki a bolyból.
A terem másik szereplője, a feketecsápú temetőbogár is nagyon izgalmas életet él, ugyanis meglepően fejlett ivadékgondozás jellemző rá. Aki szeretne ennek részleteiben elmerülni, és még sok más különleges élőlényről hallani, az mindenképpen látogasson el a mátrafüredi Harkály Házba.
Látogató-és oktatóközpont egyben, ahol az iskolás és óvodás csoportokat több programlehetőséggel is várják
A látogatóközpont közelében két tanösvény is indul. A 3,5 kilométeres Cincér tanösvény Sás-tóig vezet, a 7 kilométer hosszú Mandula tanösvényen a Sár-hegyen át Gyöngyösre juthatunk.
A cikk 2020 októberében jelent meg először.
A Harkály Ház oktatóközpontként iskolai és óvodai csoportok számára a klasszikus kiállítás bejárás mellett több érdekes, tematikus programot is kínál. Az iskolás csoportok három természetismereti modul közül választhatnak, amelyek a kiállításon történő szakvezetés és Mátráról szóló film megtekintése mellett természetismereti foglalkozást vagy túravezetést is kínálnak a Cincér, illetve a Mandula tanösvényen.
A három választható modul:
- A harkályok világa,
- A cincérek nyomában
- Irány a Sár-hegy!
Az óvodás korosztály számára Denevér ovi címmel kínálnak mesés-játékos foglalkozást, amelynek része a Cincér tanösvény egy rövidebb szakaszának bejárása is.
További információk: www.harkalyhaz.hu
