Aki nem látott még ilyet, valószínűleg sose találná ki, hogy becsületes nevén közönséges vízilófarkról van szó.
Rejtély, honnan kapta a nevét a ritka növény, ugyanis nem igazán hasonlít a névadó állat farkára. Egy mégis közös bennük (Hippuris vulgaris), hogy mindkettő kötődik a vízhez. A vízilófark sekély állóvizekben, lassú folyóvizekben, mocsarakban, lápokban jelenik meg. Kúszó szára van, ami tavasszal kinő a víz fölé kb. 30-40 centiméter hosszan, és – a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnak igaza van – kicsit hasonlít egy minifenyőerdőre. Régen emiatt vízifenyőkének is nevezték, derül ki a cikkükből.
Ezek a hajtások télen elpusztulnak, a víz alattiak azonban megmaradnak.
Szára sok oxigént termel, ami a vízi állatok számára jó hír, és víztisztító hatással is rendelkezik, mert képes megkötni a szennyező nehézfémet.
A vízilófarknak szerény virága van, alig látható: pici, zöld, csak bibéből és porzószálból áll, nem termel nektárt és a szél porozza be. Vízilófarkkal kertészetekben, így kerti tavakban is lehet találkozni. Egyébként a világon sok helyen megtalálható, de Európa-szerte megritkult az állománya. Nálunk élőhelyeinek megszűnése és a növényzet módosulása miatt fogyatkozik a száma, de a Duna–Dráva Nemzeti Parkban, a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetben például találkozhatunk vele.
Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
