Miniszobrok nyomában a megújult miskolctapolcai ősparkban

Már amikor január végén Miskolctapolcán jártam a barlangfürdő „száraz lábas” túráján, tudtam, hogy vissza fogok térni a fürdő melletti parkba is egy újabb sétára. Egyrészt azért, mert akkor még nagyban folytak a tavaly elkezdődött felújítási munkálatok, másrészt azért, mert már a téli vegetációban elvarázsolt ez a gyönyörű park hatalmas fáival, gőzölgő Csónakázó-tavával, nyüzsgő madárvilágával, vidáman szaladgáló mókusaival, és a bugyogó vízű Békás-tavával.

A munkálatok egy kissé elhúzódtak, de mostanra már végre teljesen birtokba vehették a helyiek és a turisták Miskolctapolca egyik legkedveltebb pihenőhelyét. Bár a barlangfürdő buszmegállója környékén még láttam némi sürgést-forgást, ezek már csak a végső simítások lehettek, nem zavarják a bámészkodást, a park teljesen bejárható és megcsodálható.

A Bükk-hegység keleti peremén található Vár-hegy lábánál elterülő park ma látható vegetációját az utóbbi kétszáz évben a Miskolctapolcai Barlangfürdő közvetve is formálta. Az eredeti növénytársulást az itt feltörő hideg és meleg vízű források határozták meg, így egy égerlápos és patak menti ligeterdővel tarkított vegetáció volt a meghatározó. A fürdőélettel azonban ez is folyamatosan változott, a fejlesztések a fürdő melletti területre is kiterjedtek, igaz, kezdetben csupán az itt fejlődő honos fafajokból alakítottak ki parkerdőt.

Az eredmény pedig egy gyönyörű és változatos, őshonos fajokban gazdag arborétum lett, amely ma természetvédelmi oltalom alatt áll.

A mostani munkálatok során a vegetációban nagy változás nem történt, bár rengeteg új virágot ültettek el, azok „csupán” a szemnek szép színekkel gazdagítják a parkot, a valódi értékét a már korábban is meglévő fák és cserjék adják, no meg az itt lakó állatok.

Ami viszont szembetűnően más, azok a kvázi kényelmi elemek, a fürdő mellett megújult sétálóutak, a rengeteg új pad és asztal, a Csónakázó-tó körüli pihenőteraszok, és hogy a park hídjai is megújultak a nagy kedvenc mókus-szobrokkal együtt.

Több helyre ismeretterjesztő táblák és interaktív játékelemek is kikerültek, így ismerkedhetünk meg a park élővilágával. De más újdonságok is várják a látogatókat, de erről egy picit később mesélek.

Mivel sikerült egy kánikulai napot kiválasztanom a park bejárására, a hőguta elkerülése végett már kora reggel kiérkeztem, de pechemre a madárcsicsergés helyett láncfűrészek hangos zaja fogadott. De persze nem a természet zavaró jelenlétét igyekeztek ezzel megszűntetni - már csak azért sem, mert egy helyi védettséget élvező parkról van szó -, csupán elpusztult, kiszáradt fákat vágtak ki és daraboltak fel.

Hajnalban a Csónakázó-tó környékén egyébként csak néhány kerti munkás és futó élvezte a kora reggeli friss levegőt, de nem kellett sokat várnom, hogy beinduljon az élet. Egyre több nézelődő, turista jelent meg, sokan persze a strandokat vették célba, no meg a bobpályát.

Sőt, vicces volt megfigyelni, hogy amint valaki közelített valamelyik kihelyezett kacsaeledel-automatához, egyből nagy tempóval kezdtek úszni felé, nem kellett csalogatni őket. Ennél már csak az volt mókásabb, amikor vízibicikliket követtek csapatostul, hiába, a könnyen jött ételt a vadkacsák sem utasítják vissza.

A park híres a mókusairól is, akik a kacsákhoz hasonlóan szintén hozzászoktak az emberekhez, no meg a potyadióhoz. Az első látogatók között is többen a vörös bundásokat akarták látni, előcsalogatásukhoz pedig dióhéjat kocogtattak egymáshoz, vagy a sétaút betonjához.

A mókuscsalogató módszert a helybeliek kezdhették el alkalmazni, amit minden idelátogatónak megmutatnak, mint valami titkos technikát, amit csakis a beavatottak ismerhetnek. Így aztán egész reggel kocogtatástól volt hangos a park mókuslakta része, csak épp a harkályok és a csuszkák helyett az emberek kopácsoltak.

A mókusleső kocogtatók mellett a felújítással újabb érdekes szokású emberek jelentek meg a parkban, akik most még főleg apró termetű, fiatal „egyedek” kísérettel, és láthatóan valamit buzgón keresnek. Mégpedig miniatűr bronzszobrokat, amelyekből 15 darabot rejtettek el a parkban.

A szoborkereső játék nagy valószínűséggel az idősebb korosztályokat is be fogja szippantani, ráadásul az ötletes kis alkotások mindegyike kötődik Miskolchoz, vagy a környék természeti értékeihez, így többek közt megtaláljuk Mancsot a híres mentőkutyát, a játszadozó Füles Borkát és Forgó Dorkát, a Miskolci Állatkert két kedvelt medvéjét, de elrejtettek pisztrángot, foltos szalamandrát és ölelkező hattyúpárt, no meg egy kisvonatot is.

Hogy pontosan mit is kell keresni, ahhoz ide kattintva találtok segítséget, ahol a különleges tanösvény minden darabjáról találtok egy fényképet és egy rövid leírást, illetve egy térképet is letölthettek innen, amin bejelölték, hol rejtőznek a kis szobrok. Ezt akár ki is nyomtathatjátok, és pipával jelölhetitek a már megtalált apróságokat.

Bevallom, hogy én is izgatottan álltam neki a keresésnek, de pipák helyett inkább fotóztam a megtalált szobrokat, viszont szégyen szemre két miniatűrt nem találtam, hiába jártam körbe többször is a parkot. Utólag rájöttem, hogy sajnos néhány pontot rosszul jelöltek be, vagy nem volt miniszobor a jelzésnél, vagy ahol volt szobor, azt nem jelezték a térképen, de így legalább még nagyobb kihívás felkutatni a miniatűröket. Mindenesetre Fekete István vidrája és az Avasi kilátó mini domborműje még hiányzik a fotógyűjteményemből, ezért ez egy jó ürügy, hogy még később is visszatérjek a parkba.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezen a meleg napon nem a strandot, hanem inkább a park felfedezését választottam, ugyanis a hatalmas fák árnyékába húzódva egész kellemes volt a hőmérséklet, ami persze köszönhető a víz közelségének és a sok zöld területnek is.

Ha meguntuk Csónakázó-tó turistáktól és kacsáktól nyüzsgő életének szemlélését, átsétálhatunk a park csendesebb részére, az Organikus vagy a Geometrikus Parknak nevezett részekre, és egy padra leülve figyelhetjük, ahogy a madarak repülnek ide-oda táplálék után kutatva, hallgathatjuk, ahogy kopácsolnak a csuszkák a fa kérgén, és ha szerencsések vagyunk, akkor mókusok is elszaladhatnak a lábunk mellett.

De végigsétálhatunk a csörgedező Hejő-patak mentén, megcsodálhatjuk a hatalmas platánokat, kocsányos tölgyeket, vadgesztenyefákat, mamutfenyőket és a park többi fabüszkeségét, vagy gyönyörködhetünk a mesésen szép, rózsaszín vízililiomokkal díszített, forrásoktól bugyogó Békás-tóban is,

Érdemes tehát több órát is eltölteni a parkban, miközben felkutathatjátok az új miniszobrokat, és garantáltan feltöltődve tértek majd haza Miskolctapolca megújult zöld oázisából. Viszont arra készüljetek fel, hogy szép időben este és hétvégén elég sokan vannak a parkban, így ha nyugodtabb sétára vágytok, akkor inkább reggel vagy hétköznap napközben menjetek. A további szavak helyett pedig beszéljenek tovább a képek, az alábbi fotóra kattintva még több képet láthattok a megszépült parkról: