Miniszobrok nyomában a megújult miskolctapolcai ősparkban

Ellátogattunk Miskolctapolcára, ahol bejártuk a barlangfürdő melletti megújult parkot, amely gyönyörű fáival, Csónakázó-tavával, vízililiomoktól díszes Békás-tavával már eddig is népszerű pihenőhely volt. A megszépült park most még marasztalóbb lett, és egy izgalmas miniszobor-kereső játékra is hívogat.

Szöveg és fotó:
2023. augusztus 28.

Ellátogattunk Miskolctapolcára, ahol bejártuk a barlangfürdő melletti megújult parkot, amely gyönyörű fáival, Csónakázó-tavával, vízililiomoktól díszes Békás-tavával már eddig is népszerű pihenőhely volt. A megszépült park most még marasztalóbb lett, és egy izgalmas miniszobor-kereső játékra is hívogat.

Már amikor január végén Miskolctapolcán jártam a barlangfürdő „száraz lábas” túráján, tudtam, hogy vissza fogok térni a fürdő melletti parkba is egy újabb sétára. Egyrészt azért, mert akkor még nagyban folytak a tavaly elkezdődött felújítási munkálatok, másrészt azért, mert már a téli vegetációban elvarázsolt ez a gyönyörű park hatalmas fáival, gőzölgő Csónakázó-tavával, nyüzsgő madárvilágával, vidáman szaladgáló mókusaival, és a bugyogó vízű Békás-tavával.

A munkálatok egy kissé elhúzódtak, de mostanra már végre teljesen birtokba vehették a helyiek és a turisták Miskolctapolca egyik legkedveltebb pihenőhelyét. Bár a barlangfürdő buszmegállója környékén még láttam némi sürgést-forgást, ezek már csak a végső simítások lehettek, nem zavarják a bámészkodást, a park teljesen bejárható és megcsodálható.

A Bükk-hegység keleti peremén található Vár-hegy lábánál elterülő park ma látható vegetációját az utóbbi kétszáz évben a Miskolctapolcai Barlangfürdő közvetve is formálta. Az eredeti növénytársulást az itt feltörő hideg és meleg vízű források határozták meg, így egy égerlápos és patak menti ligeterdővel tarkított vegetáció volt a meghatározó. A fürdőélettel azonban ez is folyamatosan változott, a fejlesztések a fürdő melletti területre is kiterjedtek, igaz, kezdetben csupán az itt fejlődő honos fafajokból alakítottak ki parkerdőt.

Az 1900-as évek elején viszont, ahogy a vízkészleteket is elkezdték komolyabban szabályozni, elterelni, úgy a területhez is bátrabban nyúltak az akkori kertészek, és az őshonos fajok mellé egyéb fajokat is ültettek, köztük több egzotikus fa- és cserjefélét.

Az eredmény pedig egy gyönyörű és változatos, őshonos fajokban gazdag arborétum lett, amely ma természetvédelmi oltalom alatt áll.

A mostani munkálatok során a vegetációban nagy változás nem történt, bár rengeteg új virágot ültettek el, azok „csupán” a szemnek szép színekkel gazdagítják a parkot, a valódi értékét a már korábban is meglévő fák és cserjék adják, no meg az itt lakó állatok.

Ami viszont szembetűnően más, azok a kvázi kényelmi elemek, a fürdő mellett megújult sétálóutak, a rengeteg új pad és asztal, a Csónakázó-tó körüli pihenőteraszok, és hogy a park hídjai is megújultak a nagy kedvenc mókus-szobrokkal együtt.

Több helyre ismeretterjesztő táblák és interaktív játékelemek is kikerültek, így ismerkedhetünk meg a park élővilágával. De más újdonságok is várják a látogatókat, de erről egy picit később mesélek.

Mivel sikerült egy kánikulai napot kiválasztanom a park bejárására, a hőguta elkerülése végett már kora reggel kiérkeztem, de pechemre a madárcsicsergés helyett láncfűrészek hangos zaja fogadott. De persze nem a természet zavaró jelenlétét igyekeztek ezzel megszűntetni - már csak azért sem, mert egy helyi védettséget élvező parkról van szó -, csupán elpusztult, kiszáradt fákat vágtak ki és daraboltak fel.

Hajnalban a Csónakázó-tó környékén egyébként csak néhány kerti munkás és futó élvezte a kora reggeli friss levegőt, de nem kellett sokat várnom, hogy beinduljon az élet. Egyre több nézelődő, turista jelent meg, sokan persze a strandokat vették célba, no meg a bobpályát.

A Csónakázó-tavon is elkezdtek sokasodni a színes vízibiciklik és csónakok a tőkés récék nagy örömére, akik jól tudják, hogy ahol ezek a szárnynélküli kétlábúak megjelennek, ott sanszosan finom falatok várják őket.

Sőt, vicces volt megfigyelni, hogy amint valaki közelített valamelyik kihelyezett kacsaeledel-automatához, egyből nagy tempóval kezdtek úszni felé, nem kellett csalogatni őket. Ennél már csak az volt mókásabb, amikor vízibicikliket követtek csapatostul, hiába, a könnyen jött ételt a vadkacsák sem utasítják vissza.

A park híres a mókusairól is, akik a kacsákhoz hasonlóan szintén hozzászoktak az emberekhez, no meg a potyadióhoz. Az első látogatók között is többen a vörös bundásokat akarták látni, előcsalogatásukhoz pedig dióhéjat kocogtattak egymáshoz, vagy a sétaút betonjához.

A mókuscsalogató módszert a helybeliek kezdhették el alkalmazni, amit minden idelátogatónak megmutatnak, mint valami titkos technikát, amit csakis a beavatottak ismerhetnek. Így aztán egész reggel kocogtatástól volt hangos a park mókuslakta része, csak épp a harkályok és a csuszkák helyett az emberek kopácsoltak.

A mókusleső kocogtatók mellett a felújítással újabb érdekes szokású emberek jelentek meg a parkban, akik most még főleg apró termetű, fiatal „egyedek” kísérettel, és láthatóan valamit buzgón keresnek. Mégpedig miniatűr bronzszobrokat, amelyekből 15 darabot rejtettek el a parkban.

A szoborkereső játék nagy valószínűséggel az idősebb korosztályokat is be fogja szippantani, ráadásul az ötletes kis alkotások mindegyike kötődik Miskolchoz, vagy a környék természeti értékeihez, így többek közt megtaláljuk Mancsot a híres mentőkutyát, a játszadozó Füles Borkát és Forgó Dorkát, a Miskolci Állatkert két kedvelt medvéjét, de elrejtettek pisztrángot, foltos szalamandrát és ölelkező hattyúpárt, no meg egy kisvonatot is.

Hogy pontosan mit is kell keresni, ahhoz ide kattintva találtok segítséget, ahol a különleges tanösvény minden darabjáról találtok egy fényképet és egy rövid leírást, illetve egy térképet is letölthettek innen, amin bejelölték, hol rejtőznek a kis szobrok. Ezt akár ki is nyomtathatjátok, és pipával jelölhetitek a már megtalált apróságokat.

Bevallom, hogy én is izgatottan álltam neki a keresésnek, de pipák helyett inkább fotóztam a megtalált szobrokat, viszont szégyen szemre két miniatűrt nem találtam, hiába jártam körbe többször is a parkot. Utólag rájöttem, hogy sajnos néhány pontot rosszul jelöltek be, vagy nem volt miniszobor a jelzésnél, vagy ahol volt szobor, azt nem jelezték a térképen, de így legalább még nagyobb kihívás felkutatni a miniatűröket. Mindenesetre Fekete István vidrája és az Avasi kilátó mini domborműje még hiányzik a fotógyűjteményemből, ezért ez egy jó ürügy, hogy még később is visszatérjek a parkba.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezen a meleg napon nem a strandot, hanem inkább a park felfedezését választottam, ugyanis a hatalmas fák árnyékába húzódva egész kellemes volt a hőmérséklet, ami persze köszönhető a víz közelségének és a sok zöld területnek is.

Ha meguntuk Csónakázó-tó turistáktól és kacsáktól nyüzsgő életének szemlélését, átsétálhatunk a park csendesebb részére, az Organikus vagy a Geometrikus Parknak nevezett részekre, és egy padra leülve figyelhetjük, ahogy a madarak repülnek ide-oda táplálék után kutatva, hallgathatjuk, ahogy kopácsolnak a csuszkák a fa kérgén, és ha szerencsések vagyunk, akkor mókusok is elszaladhatnak a lábunk mellett.

De végigsétálhatunk a csörgedező Hejő-patak mentén, megcsodálhatjuk a hatalmas platánokat, kocsányos tölgyeket, vadgesztenyefákat, mamutfenyőket és a park többi fabüszkeségét, vagy gyönyörködhetünk a mesésen szép, rózsaszín vízililiomokkal díszített, forrásoktól bugyogó Békás-tóban is,

Érdemes tehát több órát is eltölteni a parkban, miközben felkutathatjátok az új miniszobrokat, és garantáltan feltöltődve tértek majd haza Miskolctapolca megújult zöld oázisából. Viszont arra készüljetek fel, hogy szép időben este és hétvégén elég sokan vannak a parkban, így ha nyugodtabb sétára vágytok, akkor inkább reggel vagy hétköznap napközben menjetek. A további szavak helyett pedig beszéljenek tovább a képek, az alábbi fotóra kattintva még több képet láthattok a megszépült parkról:

Cikkajánló