Szombati Orsi blogger szó szerint bejárta a fél világot, ám egy ajándékba kapott kéktúrás igazolófüzet alaposan felforgatta az életét idén januárban.
Akik szeretnek útleírásokat, utazásos élménybeszámolókat olvasni, jó eséllyel már találkozhattak Szombati Orsi blogjával, Facebook- és Insta-oldalával, amelyeken a világ legkülönfélébb helyeiről jelentkezik be. Június elején egy hosszabb írás jelent meg Orsi blogján, amelyben egy belső utazásról is beszámol. Megkerestük, hogy a Turista Magazinon is elérhető legyen az írása, amit ezúton is köszönünk neki, mert ennél jobban nehéz összefoglalni a kéktúrázás szépségeit.
2021. január 4-én egy kedves barátom meglepett egy kéktúrafüzettel. Jópofa ötletnek tűnt, hogy ezentúl, ha olyan helyen túrázunk, az élmények mellé pecséteket is gyűjtsünk.
Nem tudtam, hogy ezzel egy lavinát indít el, ami teljesen felforgatja az addigi életemet, és aminek a hozadéka nemcsak az lesz, hogy lelépem a másfélmillió lépést, és megismerem Magyarország rejtett kincseit, hanem hogy a helyemre érkezem.
Rendszert hozott az életembe
Tavaly, amikor felmondtam a munkahelyemen 15 év alkalmazotti lét után, sokáig nem találtam a helyemet. Nem könnyű a váltás a szabadúszó életformára, ahol nincs főnököd, nincs kötött napirended, neked kell kialakítanod mindent. Sokszor hetekig tologattam magam előtt dolgokat amolyan Pató Pál módra, hogy ráérünk arra még. A kéktúrázást a korlátozások alatt kezdtem el, amikor még szállásokat nem lehetett foglalni és kijárási korlátozások voltak érvényben.
Mindez azt jelentette, hogy hetente legalább 2, de inkább 3 alkalommal hajnal 4-kor keltem, hogy Budapestről reggel 5-kor ingázva teljesítsek egy-egy szakaszt. A túrázással kerete lett a napjaimnak: korán kelés, korán fekvés, bepakolás a hátizsákba, egész napra való élelem elkészítése és logisztika megtervezése.
Amikor pedig nem túráztam és volt 2 pihenőnapom, kénytelen voltam haladni a munkával és befejezni dolgokat, hogy úgy tudjak elmenni a következő túranapra, hogy ne az járjon a fejemben, mit nem csináltam meg. A korán kelés a Kéktúra befejezését követően is megmaradt az életemben. Igaz, már nem reggel 4-kor, hanem 6-kor kelek, de azóta sokkal hatékonyabb vagyok a mindennapokban is.
Mentális egészség támogatása
A kéktúrázás egyik legfontosabb hozadéka az volt, hogy miközben a természetet jártam, nem volt se időm, se affinitásom arra, hogy nyomkodjam a telefonomat. Nem görgettem feleslegesen a Facebook- vagy Instagram-hírfolyamot, nem néztem híreket és képeket. Itthon gyakran előfordult, hogy csak "ránézek valamire" felkiáltással elővettem a telefonom, és mire felnéztem, fél órák teltek el feleslegesen az életemből.
A túrázás alatt erre nem volt lehetőség. Maximum azért néztem rá a telefonomra, hogy ellenőrizzem a térképet, merre járok épp, vagy lefotózzak valamit. Megtanultam a jelenben lenni, csak arra koncentrálni, ami épp történik körülöttem. A virtuális világ kizárása, avagy a digitális detox, ha egy-egy napra is, de nagyon jó érzés volt, úgyhogy ezt a gyakorlatot a jövőre nézve is időnként beiktatom.
Bátorságpróba és komfortzóna kívüli élmények
Az 1168 km-es Országos Kéktúra nagyobb részét túratársakkal teljesítettem, ám legalább 300 km-t teljesen egyedül jártam végig. Első alkalommal, amikor a Vértesbe készültem szóló túrára, azért nem mondom, hogy nem féltem. Minden zajra összerezzentem, meg-megálltam körbenézni, nem követ-e valaki, vagy áll lesben egy vadállat. Aztán idővel megszoktam az erdő hangjait, és többé nem féltem attól, hogy bántódásom esik.
Bár voltak necces helyzetek, de mindent meg tudtam oldani és sosem maradtam az út szélén. Azáltal, hogy el mertem indulni egyedül, idővel egyre bátrabb is lettem. Bár sokszor megkérdezték tőlem a falusiak, hogyhogy egyedül és úristen, nem félek-e, de megnyugtattam őket, hogy nem.
Egyedül nem megy, vagy mégis?
Valahogy itthon a szóló programoknak, legyen az túra, kirándulás, színház vagy bármi, nincs meg a társadalmi elfogadottsága. Furcsán néznek az emberre, mintha ufó lenne és magyarázkodnia kell, miért nem ér rá épp hétköznap senki, hogy elkísérje. Vagy hogy-hogy nincs a baráti körben valaki, akit egy 40 km-es túrára le lehet akasztani. És egyébként is szegény, milyen rossz neki, hogy egyedül van.
Jó volt felülkerekedni ezeken a normákon és ledönteni a saját korlátaimat, hogy igenis, merjek elindulni egyedül is az úton. Miért kellene lemondanom olyan dolgokról, amik egyébként boldoggá tesznek, csak azért, mert épp nem tud senki velem tartani? Az itthoni szóló kéktúrázások erőt és önbizalmat adtak ahhoz, hogy a világba is el merjek indulni. Félelmek nélkül és nyitott szívvel.
Megtanultam még jobban tisztelni a természetet
A szívemben mindig is fontos helyet foglalt el a természet szeretete, ami valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza. Egy kis faluban nőttem fel, ahol a környezetismereti óra abból állt, hogy kimentünk a kis növényhatározóval a rétre, és megtanultuk a virágok neveit. A tudás ugyan azóta megkopott, de a természet szépségeire való rácsodálkozás nem múlt el sosem. Az elmúlt fél évben a kéktúrázás alatt rengeteg időt töltöttem a természetben. Láttam a téli arcát, amikor még mindent hó borított, és láttam azt is, hogyan éled fel Csipkerózsika álmából.
Nem telt el úgy túra, hogy ne simogattam volna meg egy fát, szagoltam volna meg épp egy nyíló virágot, vagy ne köszöntöttem volna ismerősként az úton egy-egy növényt. Ahhoz azonban, hogy ezeket a kincseket és élményeket az utánunk lévő túrázóknak is megőrizzük, be kell tartani néhány alapvető szabályt.
- Viselkedj az erdőben vendégként! Ne hangoskodj, ne zavard meg az itt élők nyugalmát.
- Amikor csak lehet, a kitaposott útvonalon menj. Fokozottan védett területen pedig ne térj le a kijelölt ösvényről.
- Ne szemetelj és ne dobd el a természetben a még általad lebomlónak gondolt anyagokat sem (pl.: banán-, mandarinhéj, papírzsebkendő), mert kárt okozhatnak az ökoszisztémában. Hozz magaddal szemeteszsákot és abba gyűjtsd a hulladékodat.
- Az erdei szemetest ne használd, mert azok rendszeres ürítése nem biztosított. Inkább vidd magaddal haza a szemetedet.
- Ha kutyával túrázol, tartsd az ellenőrzésed alatt. Ne engedd, hogy elkószáljon messzire, vagy vadászatra induljon.
- Ne etesd az állatokat otthonról hozott élelmiszerekkel.
- Használj újratölthető kulacsot, és abban hozz magaddal az útra elegendő folyadékot.
- Ha tüzet raksz, győződj meg arról, hogy biztonságos helyen teszed és eloltottad magad után, mielőtt távoztál.
- Ne taposd le a virágmezőket egy jó instafotó kedvéért, ne hagyj nyomot magad után. Ez vonatkozik a fák, barlangok és sziklák oktalan megkárosítására is.
- Vigyázz az ivóvízkészletre, így a forrásokra, tavakra és patakokra. Ha sátrazol, tarts tisztes távolságot tőlük a vízpart védelme érdekében.
Másfélmillió élmény
A több hónapon át tartó kéktúrázás, bár bizonyos lemondásokkal járt, legyen az a koránkelés, az étkezés vagy a komfort hiánya mondjuk egy hosszabb erdei szakaszon, de közben annyi mindent adott. Legfőképp kitartást, hogy az ember, ha belekezd valamibe, akkor vigye végig és ne adja fel közben. Motivációt, hogy ha képes voltam 10 km-t gyalogolni, akkor legközelebb már lehet, hogy 12 km is menni fog. A családdal, barátokkal való közös élmények gyűjtését, amit utána hónapokig fel lehet emlegetni. És végül, de nem utolsósorban a felfedezés örömét és milliónyi csodát, ami Magyarországon vár ránk.
Egy szakasz most véget ért az életemben az Országos Kéktúra teljesítésével, de egy másik épp most kezdődik el. Újabb egy millió lépésre indulok a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrán, hogy azt követően a Kékkör az alföldi szakasszal bezáruljon 2021-ben.
Ha tetszett Orsi írása, kövesd az Instagram- és Facebook-oldalát, valamint a Traveladdict néven futó blogját.
