A madarak jó része melegebb éghajlatra költözik, a rovarok viszont maradnak télre, de hogyan vészelik át a hideg időszakot?
A rovaroknak jóval nehezebb az áttelelésüket megoldaniuk – írja a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a weboldalán, hozzátéve, a rovarok, beleértve a lepkéket is, fajonként eltérő stratégiát alkalmaznak télen.
Az őszirózsa csuklyásbagoly hernyója nevéhez hűen őszirózsa fajokon fejlődik, Bélmegyer-Fáspusztán elsősorban a réti őszirózsa leveleit fogyasztja.
A nappali pávaszem, az Atalanta-lepke, a bogáncslepke és a C-betűs lepke szeptember végén, október elején még felbukkan a Körös-Maros Nemzeti Park tájain, ekkor keresnek téli menedéket maguknak, és imágó, vagyis kifejlett formában vészelik át a telet. Tavasszal pedig majd találkozhatunk a kissé megviselt egyedekkel az első napsütésben.
Ezzel szemben a csuklyásbagoly hernyói – melyeket nyáron például az őszirózsákon és a bárányürmön lehetett felfedezni – a föld alá húzódnak, és bebábozódva, tetszhalott állapotban vészelik át a hideget. Kevésbé szerencsés a bogáncslepke, ami a madarakhoz hasonlóan vonuló faj. Számára túlságosan cudar a téli időjárás, ezért ha október végén találkozunk itt vele, tudhatjuk, hogy jó eséllyel el fog pusztulni.
Vándorlepkéink közé tartoznak az atalantalepkék. Októberben sietve keresnek megfelelő menedéket, hiszen a hideg telet csak védett helyeken, nem ritkán épületekben élik túl
A C-betűs lepke és a nappali pávaszem viszont gyakran áttelel nálunk, imágó formában. Ezért tavasszal, első napsütéses sétáink során találkozhatunk ezeknek a lepkéknek a szemlátomást megviselt, kopottas egyedeivel.
A "papmacska", a málnaszövő hernyója lárvaként vészeli át a telet, majd a tavaszi enyhüléssel előbújik és bábozódásra alkalmas helyet keres magának.
A málna pohók – amit papmacska névvel is illetnek – hernyóival még október végén is találkozhattunk, akkor keresik a telelő helyeket. Kora tavasszal bújnak elő és bábozódnak be.
