A tavalyi év végén fellobbanó ausztráliai bozóttüzek soha nem látott pusztítást végeztek, és sok hely még ezekben a pillanatokban is lángokban áll. A katasztrófa kapcsán Kröel-Dulay György ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársával a kontinens élővilágának jövőjéről beszélgettünk.
Ausztráliában rendszeresek a bozóttüzek, de az idei év több szempontból is rendkívüli. „A tűzszezon most minden eddiginél korábban kezdődött, és a tűz most olyan ökoszisztémákat is elért, amiket nem szokott. Vannak olyan bozótosok, amelyek 20-30-50 évente leégnek, most viszont olyan nedvesebb élőhelyek, például szubtrópusi erdők is áldozatul estek a lángoknak, amelyek korábban nem”- mondja Kröel-Dulay György.
A klímaváltozás nem közvetlen kiváltó ok, de fontos tényező
Hogy a klímaváltozásnak köze van-e a katasztrófához? A tudósok hangsúlyozzák, ha a klímaváltozás nem is tekinthető kiváltó oknak, abban nagy szerepe van, hogy ilyen súlyossá vált a helyzet. „Az elmúlt három év nagyon száraz volt Ausztráliában, 2019 pedig a legmelegebb és legszárazabb év, amióta meteorológiai mérések vannak. Világszerte megfigyelhető tendencia, hogy az időjárás egyre melegebb és egyre szárazabb, és ez teljesen egybecseng azzal, hogy a szélsőséges események gyakrabban fordulnak elő.
Valószínűleg a klímaváltozás nélkül is lett volna tűz, de abban, hogy ez ilyen mértékű lett, szerepe van annak, hogy változik a klíma.
Azt, hogy lassan növekszik a hőmérséklet, sokáig csak ártalmatlannak tűnő változásként értékeljük, mindaddig, amíg ez a tendencia nem találkozik egy szélsőséges eseménnyel. Kröel-Dulay György a klímaváltozás és a tájhasználatváltozás ökológiai következményeit vizsgálja, egy korábbi tudományos kísérletük mintha csak a mostani ausztrál helyzetet modellezte volna. „Kis parcellákat alakítottunk ki, és ezeket különböző változásoknak tettünk ki, volt olyan, amelyiket melegítettük, másiknál kizártuk a csapadékot, és persze voltak nem manipulált, kontroll parcellák. Évekig semmi nem történt, és csak ott és akkor vált fontossá ez a kis mértékű klímaváltozás, amikor valami más bolygatás is érte a területet. A dániai területen egy növényevő bogár elszaporodott és elpusztította a csarabot. Azt láttuk, hogy azokban a parcellákban, ahol nem változtattunk semmit, a csarab fel tudott újulni, míg azokban a parcellákban, amiket kicsit változtattunk a klímán, nem. Vagyis egészen addig nem történt semmi, amíg ki nem billent a rendszer. Amikor azonban helyre kellett volna állnia, a szimulált klímaváltozás befolyásolta a terület regenerációs képességét.”
A tűz miatt a koalák nem halnak ki, de más fajok igen
A tüzekben a legszolidabb becslések szerint is eddig már legalább 1 milliárd állat pusztult el. A híradásokban leggyakrabban koalákat láthattuk, melyeknek egyes populációit valóban nagyon komolyan érintették a tüzek. A koala a kenguruk mellett a kontinens jelkép állata, ennek ellenére a faj már a múltban is többször került nehéz helyzetbe. Ennek oka elsősorban az eukaliptuszerdők irtása volt, de a húszas évektől rengeteg állatot elpusztítottak a szőrméjéért is. A 20. század elején a koalák még milliós tömegben éltek a kontinensen, évtizedek alatt azonban néhány tízezerre csökkent a számuk.
„A koalákat egyelőre nem fenyegeti a kihalás veszélye, de minden egyes ilyen esemény, ami tovább csökkenti a populációk élőhelyét, csökkenti a hosszú távú túlélés esélyét. Vannak azonban olyan fajok, amelyek már korábban is a kihalás szélén voltak, és a mostani tüzek miatt valóban kihalhatnak.”
A mostani bozóttüzek által érintett, fenyegetett fajok listáján jelenleg 272 növény-, 16 emlős-, 14 béka-, kilenc madár-, hét hüllő-, négy rovar-, négy hal- és egy pókfaj szerepel, és az ausztrál szakemberek szerint, ezeknek a fajoknak egy része végleg eltűnhet.
„Ausztrália élővilága nagyon különleges. 50 millió évig elszigetelten fejlődött, az európai betelepülők azonban az utóbbi kétszáz évben sok állatot és növényt behurcoltak a kontinensre. A legnagyobb kárt a házi macska és a róka okozza, amelyek számlájára több tucat őshonos állat kipusztulása írható. A tűz nem egy érintetlen ausztráliai élővilágot talált, hanem egy olyat, amely több más tényező miatt már amúgy is szorongatott helyzetben van.”
Sajnos, hosszan lehetne sorolni a veszélyeztetett fajokat. „Több olyan kis erszényes faj van, amelyeknek csak néhány száz egyedes populációja van, de például a kockás mézevő nevű madárból is már csak 300-400 egyed maradt.
Kockás mézevő
Van egy olyan halfaj, a csak a déli féltekén honos csukalazacok egyik faja, amely kizárólag egy patak 3 km-es szakaszán él, és most a környező terület leégett. A tüzet követően egy külön expedíció indult azért, hogy begyűjtsenek valamennyi egyedet, mert félnek attól, hogy a tűz után a sok bemosódó égéstermék, az iszapos, saras víz elpusztíthatja az állományt. A makadámdió egy ritka fajának is már csak három kisebb állománya maradt, a tűz ennek a kb. 150 fának az élőhelyét is érintette. Hogy ezekkel mi lett, még nem tudni, mert ide még nem tudtak visszamenni a szakemberek.” A híres sárkányfenyők (Wollemia nobilis) azonban túlélték a tüzet. Ezt a fajt már kihaltnak hitték, 91 millió éves fosszíliáját is ismerték, élő példányait azonban csak 1994-ben találták meg. A mostani tűz azonban a Sydney-től 200 km-re fekvő élőhelyet is vészesen megközelítette, de a tűzoltóknak egy speciális öntözőrendszerrel és a levegőből szórt oltóanyaggal sikerült eloltani azt.
Sárkányfenyő
Mit hoz a jövő?
Hogy mennyi idő alatt és milyen mértékben regenerálódik a természet, ez egyelőre még kérdés. A világsajtót bejárták azok a reményt adó képek, amelyeken az elszenesedett fák törzsén friss sarjak kelnek életre. „Azokon a területeken, ahol rendszeresek a bozóttüzek, a növények alkalmazkodtak a tűzhöz. Pontosabban ezeken az élőhelyeken olyan fajok szaporodtak fel, amelyek képesek a tűz után kisarjadni. Vannak például olyan fenyőfajok, hozzánk közel, a mediterrán országokban is, amelyeknél a toboz épp a tűz kiváltotta hő hatására nyílik ki és lövi ki a magot, mert ekkor van jó esély a megtelepedésre.”
Az a nagy kérdés, hogy mi lesz azokkal a nedves, idős erdőkkel, amelyek természetes életciklusának nem része a tűz. Vajon ezek a leégett idős erdők mennyi idő alatt tudnak regenerálódni, tudnak-e egyáltalán, vagy helyettük egészen más jellegű növényzet nő fel?
„Lehet, hogy a változó klímában már nem az az erdő tud felújulni. Ha történik valami, ami kibillenti a rendszert, akkor nagyon fontossá válik akár már egy kismértékű klímaváltozás is, ami megakadályozza, hogy az erdő felújuljon. Lehetnek olyan határterületek, ahol eddig eukaliptuszerdő volt, de az most már nem fog tudni felújulni, hanem bozótos lesz helyette, ami sokkal könnyebben ég le, és az eddig ott élő fajok helyett mások számára lesz alkalmas élőhely.”
Ausztráliában most is oltják a tüzeket, és messze nincs még itt a tűzszezon vége. Közben persze megpróbálják levonni a következtetéseket, és megtenni mindent azért, hogy a jövőbeni tüzek ne okozzanak ekkora károkat. Merthogy tüzek, és más jellegű szélsőséges események a jövőben várhatóan még gyakrabban lesznek, nemcsak Ausztráliában, de a Föld más részein is, és ezekre fel kell készülnünk.
