Mintha valami csodás erő ragasztotta volna oda a szúrós csodabogyó piros terméseit a levelekhez. De nem minden levél az, ami annak látszik, és ebben az esetben a csoda helyett is más magyarázatot kell keresünk.
Ez a különleges örökzöld cserje üde színfolt a téli erdőben. Elterjedési területe az Atlanti-óceántól Földközi-tenger vidékén át a Kaukázusig tart, Közép-Európában Magyarországon van elterjedésének északi határa. Itthon a Dél-Dunántúlon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Zselicben találkozhatunk vele, illetve a Keszthelyi-hegységben.
A növényről Balatonederics közelében egy barlangot neveztek el, a Villányi-hegységben pedig egy tanösvényt. A 2,5 km-es útvonal a Máriagyűdi kegytemplomtól indul és a Tenkes oldalában kanyarogva a környék élővilágával, többek között a szúrós csodabogyóval ismerteti meg a látogatókat.
Semmi nem az, aminek látszik
A szúrós csodabogyó névadó különlegessége, hogy piros terméseit mintha valami láthatatlan erő tapasztaná a növény leveleihez. Valójában azonban csodáról szó sincs, amit mi levélnek látunk, az egy módosult, kiszélesedett és ellaposodott szárképlet, és ha így nézzük, akkor már teljesen normális, hogy ehhez kapcsolódnak a termések.
Van a növénynek levele is, de ezek nagyon aprók, a módosult szárképlet tövében helyezkednek el.
Ugyanígy a virágokat is ott, a módosult szárképképlethez tapadva kell keresni. Meglátni nem könnyű azokat, mert parányiak.
A szúrós csodabogyó egyébként kétlaki növény, vagyis a nőivarú és a hímivarú virágok különböző növényen vannak. A kétlakisága azonban nem teljesen tökéletes, ugyanis a porzótáj vagy a termőtáj csökevényes formában az ellentétes ivarú virágban megtalálható. Az erdők alján, félárnyékban érzi magát legjobban. A számára megfelelő élőhelyen nagy bokorcsoportokat alkot.
Egér ellen egérseprű
Latin nevében (Ruscus aculeatus) a rus-mezőt, a -scopa gallyat jelent, ami használati módjára utal. Régen szérűseprűt kötöttek belőle, ami egy mezőgazdasági eszköz, a szérűn kicsépelt gabona összeseprésére szolgált.
Egérseprűnek is hívták, mert régen a kamrában tárolt ételeket befedték a növény szúrós ágaival, hogy az egerek ne férjenek hozzá az ételhez.
A vadpuszpáng név arra utal, hogy kinézetében hasonlít a dísznövényként, sövényként nálunk is előszeretettel ültetett puszpánghoz, a sprágatövis név pedig arra, hogy a szúrós növény a spárgafélék közé tartozik.
Ma már nem lehet gyűjteni
Az ókorban gyöktörzsét hashajtóként használták, de érszűkítőként, gyulladáscsökkentőként is alkalmazták. Mérgező növény, de a gyógyászatban ma is alkalmazzák, a belőle készült kapszulát az érfalak erősítésére, illetve vénás problémák okozta tünetek – mint lábgörcs, nehézlábérzés, duzzadás – mérséklésére használják.
Az 1950-es évektől népszerű virágkötészeti alapanyag volt, és emiatt nagy tételben gyűjtötték.
Ahogy azt Bartha Dénes cikkében olvashatjuk, 1960 és 1967 között a Dél-Dunántúlon 4084 mázsányi mennyiséget gyűjtöttek be, az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat pedig 1957 és 1967 között 5633 mázsát értékesített. A gyűjtés a faj ritkulásához vezetett, elsősorban ezért nyilvánították védetté 1982-ben. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
Nálunk honos rokona a lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), ami szintén a dunántúli erdőkben él, de ritkábban találkozhatunk vele. Ez a faj is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint), és ebben a cikkben mutattuk be.
