2014. augusztus 6-án az Aranyjelvényes Túravezetők Klubjában (ATK) erre a kérdésre keresték a választ sporttársaink.
Ismeretes az a tény, hogy sok egyesületnél, szakosztálynál képesítés nélküli túravezetők is vezetnek túrákat, s ezek a tagok sokszor sikeresebbek, népszerűbbek, elismertebbek mint jelvénnyel rendelkező, képzett társaik, s fölülmúlják az utóbbiakat!
Sok esetben a turistazsargon „vasjelvényes” túravezetőknek titulálja őket, bár ilyen fokozat nem létezik. A fölvetett kérdés nem csupán az oktatási rendszerünket irányító bizottságot, hanem az egész turista társadalmat érinti.
Túravezető képzési rendszerünk áttekintése
A túravezetésre kiszemelt sporttársaink „Térképolvasási tanfolyammal” indulhatnak útjukra, amely ajánlatos, ám túravezetői képesítést nem nyújt. A térképolvasói oktatást követheti, vagy anélkül is jelentkezhetünk a középfokú oktatásnak minősülő "Bronzjelvényes" és a későbbiekben az „Ezüstjelvényes Túravezetői Tanfolyamra”, azaz a felsőfokú képzésre. Képzési rendszerünkről az alábbi véleményt alakítottuk ki.
A két képzési fokozat közötti határvonal összemosódik. Az összemosódást az oktatók felkészültsége és a kerületek, megyék közötti oktatási tevékenység különbsége okozza. Adott esetben - jó oktatók mellett - egy „bronzos” képzésről jobb túravezetők kerülhetnek ki mint az „ezüstösről”.
Tapasztalatokra alapozva a „bronzos” fokozat elvégzői közül kevesen maradnak a „pályán” (10-15%), míg az ezüstjelvényes tanfolyam jellemzője, hogy a sikeresen vizsgázók általában már a mozgalomban maradnak, vezetői is lesznek.
Az Aranyjelvényes Túravezetők Klubja
„Mitől jó egy túravezető?”
A klubunk egyértelműen leszögezi: a képzés szükséges, de jó túravezetőt képezni nem lehet, az LESZ!
No, de mitől? Azon közhely puffogtatásán túlmenően, hogy „gyakorlat teszi a mestert” az alapvető követelményeken, mondhatjuk, hogy a tanultak jól alkalmazásán túl is kell még valami. Ez pedig az a felkészültség, amely kiterjedhet egy-egy szakterületre is - hiszen sokféle érdeklődéssel indulhatunk túráinkra (botanika, történelem, műemlék stb.), s ezeket közkinccsé tudjuk tenni túracsoportunk részére, érdeklődésüket föl tudjuk kelteni.
A nem idegenvezetői színvonalú, de azzal rokonítható ismeretek beférnének az oktatási tematikába
(látogatás a váci székesegyháznál)
Az internet világában kiterjedtek a felkészülési lehetőségeink, s bizony, a jól ismert útvonalakról is találhatunk rendkívüli érdekességeket. Lényegében a jó túravezető állandóan képzi magát, fölkészül a túráira. Emellett egyebeket is szükségesnek tartunk, néhány ezek közül:
- Az oktatás tematikáját szükséges lenne publikussá tenni, s azt országosan betartani.
- A túravezetőkből lesznek a mozgalom vezetői, sőt, esetenként a csoportjaik is tőlük függnek, kiválásuk, elhalásuk a tagság felbomlását eredményezi. A túravezetői ismeretekhez ajánljuk az alapvető vezetői ismeretek oktatását.
- A képzett túravezetők számára is szükséges a rendszeres továbbképzés, például gazdasági ismeretek, jogi ismeretek terén, hiszen az egyesületek s túravezetőik változó számviteli, egyesülési, stb. törvények mellett tevékenykednek.
- A nem idegenvezetői színvonalú, de azzal rokonítható ismeretek beférnének az oktatási tematikába, mert nem csak az erdőkben, hegyekben fordulunk elő, vannak busztúráink, városnézéseink, kultúrsétáink.
- A jövőben az alap- és továbbképzés része lehet az újabb navigációs rendszerek oktatása.
- A megnyitott határok tágabb lehetőségeket biztosítanak túráinkhoz. Értekezésünkön fölvetődött a nyelvismerettel rendelkező „Nemzetközi túravezető” képzés lehetősége, amely gondolatot - megindokoltan - rövid úton elvetettünk.
Az aranyjelvényes fokozat
Klubunk az aranyjelvényes túravezetői cím elnyeréséhez szükséges pályázati feltételeket jónak ítéli a kritériumok szigorú betartása mellett. Új oktatási tervezet, azon belül egy újabb aranyjelvényes pályázatra vonatkozó változtatás esetére az ATK fenntartja magának a véleményezés jogát.
