Mosni ugyan szokott, de a medvékhez semmi köze. Németországot ellepte a faj, nálunk jelenleg nincs sok, ám időről időre felbukkan itt-ott, legutóbb például egy soproni ház padlására költözött be egy példány. Mit kell tudni a mosómedvéről? Hogyan alkalmazkodik az ember közelségéhez, és miért nem való házi kedvencnek?
A soproni mosómedve esete nem egyedi, a környéken az utóbbi időben állítólag több példány is felbukkant, hasonlóan a szintén inváziós fajként számon tartott nyestkutyához. A most befogott hím a Budakeszi Vadasparkba került. Sajtóreferensükkel, Nagy Ingriddel beszélgettünk a Gordonnak elnevezett egyed beilleszkedéséről és a mosómedvékről úgy általában.
„Gordon pontos életkorát nem tudni, a fogazata alapján kifejlett, viszonylag fiatal, néhány éves példány. Egyelőre karanténban van, a héten kerül sor az ivartalanítására, az oltások és a külső-belső élősködők kezelésére, utána kerül át a mosómedve kifutó belső részére” – magyarázza Ingrid. Az új állatokat ugyanis több lépcsőben szoktatják hozzá mind az emberhez, mind a társaihoz. Gordont csak akkor engedik össze Salamonnal, a vadaspark másik mosómedvéjével, ha úgy tűnik, azok meg tudják szokni egymást. A jövevény egyre jobban viseli az emberi kontaktust, és rácson keresztül egész szépen fejlődik a viselkedése.
Az összes többi Magyarországon felbukkanó mosómedvéhez hasonlóan nagy valószínűséggel egykor házi kedvenc lehetett, vagy egy szőrmefarmról engedhették szabadon. Erről tanúskodik az is, hogy hívásra lejött a padlásról, és nem akart elmenekülni, illetve komolyabb agressziót sem mutatott (csak amennyi egy vadállattól alapvetően elvárható), bár hozzá kell tenni, hogy Amerikában – ahol kis túlzással olyan fesztelenül járkálnak a mosómedvék, mint ahogy nálunk a galambok röpdösnek –, látszik, hogy ha nem érzik magukat fenyegetve, amúgy sem feltétlenül agresszívak a mosómedvék, és remekül hozzászoknak az ember közelségéhez.
A Magyarországon fel-felbukkanó példányok egykor egy szőrmefarm lakói lehettek, de házi kedvencként is tarthatták őket
Minibandita akcióban
A mosómedve Észak- és Közép-Amerikában, illetve Kanadában őshonos. Ezeken a helyeken akkora populációval van jelen, mint nálunk a rókák, de talán még gyakoribbnak is mondható. Az 1920-as években a prémje miatt telepítették be Európába. Hazánkban 1980 környékén észlelték először.
Biztosan mindenki látott már – legalább képen vagy az állatkertben, vadasparkban – mosómedvét: jellegzetes a fekete álarca, szürkésbarna bundája, gyűrűs csíkozású farka. A nemek nem sokban különböznek egymástól, a hímek picivel nagyobbak, mint a nőstények, de általánosságban elmondható, hogy a mosómedve paraméterei a következők: hossza 60-95 cm, farka 20-40 cm, tömege átlagosan 6-7 kg.
A neve onnan ered, hogy valóban szereti vízbe mártani a kezébe kerülő élelmet, ami nem azért van, amire először gondolnánk: hogy megtisztítsa az ételt. Inkább csak megszokásról vagy kényszercselekvésről van szó, régebben ugyanis a faj rendszerint a vízből szerezte a betevő falatot. A medvékhez viszont semmi köze nincs, a neve egy német fordításból ered, a németeknél ugyanis szokás volt olyan állatcsoportokról elnevezni az újabbakat, amelyekkel valamilyen hasonlóságot véltek felfedezni.
A mosómedve előszeretettel meríti vízbe a táplálékát, ami szinte bármi lehet: például rovar, hüllő, kisemlős, zöldség, gyümölcs, tojás, valamilyen dög vagy a kuka tartalma
Eléggé hajaz rá a nyestkutya, ami hasonlóan kis számban képviselteti magát Magyarországon (néha felbukkan egy-egy). A Budakeszi Vadasparkban egymás melletti kifutókban lehet őket szemügyre venni. Hiába hasonlóak, ez utóbbi egy kutyaféle, ami a fejének alakjából, a tappancsaiból és a testfelépítéséből is kitűnik, a farkán pedig egy hosszanti fekete sáv fut végig gyűrűk helyett. A nyestkutya egyébként teljesen máshonnan érkezett: eredetileg ázsiai faj, és ugyanúgy a prémje miatt telepítették be Európába.
A mosómedve éjszaka aktív, és mivel ügyes ujjai és nagy karmai segítségével remekül mászik fára, a nappalt általában egy fa koronájában tölti. Az úszáshoz is van tehetsége, de nem nagyon megy vízbe, futni viszont gyorsan tud, ha akar: akár a 25 km/h-t is képes elérni. Fogazata alapján ragadozó, de nem válogatós, bármit megeszik, ami elé kerül, legyen szó gyümölcsről, zöldségről, rovarról, hüllőkről, kisemlősökről, madártojásokról, dögökről vagy a szemetes ínycsiklandó tartalmáról. Előszeretettel lopkod, és nem kíméli a háztáji állatokat sem, a fent említett soproni háznál Gordon például több tyúkot is eltulajdonított, mire befogták.
Rendkívül ügyesen másznak fára, és nappal többnyire a lombokban tartózkodnak
Unatkozik? NE vásároljon mosómedvét!
Meglep, amikor Ingridtől megtudom, hogy Magyarországon nem is olyan régen, 2010-ben tiltották be a mosómedve háziállatként való tartását és a szaporítását. Aki akkoriban jutott fiatal példányhoz, és megszerezte a szükséges papírokat, illetve ivartalaníttatta az állatot, annak a mai napig lehet mosómacija, ami fogságban több mint tíz évig elél. (Referenciapontként: a Budakeszi Vadaspark két előző mosómedvéje, Stikli és Dagi 17, illetve 18 évig éltek.)
Persze, régen sem az állatkereskedésbe kellett besétálni mosómedvéért, tenyésztőtől lehetett vásárolni. Van, aki ma is például rókát tart, amihez vadásztársaság engedélyére van szükség, de rettentő elhivatottnak kell lenni hozzá, mert a vadállattartás nem kis vesződséggel és felelősséggel jár. Természetesen ez nemcsak a rókára, hanem a mosómedvére is igaz, a cukisága miatt azonban régebben nem mindig sikerült felmérni, mekkora feladat háznál tartani az állatot. Bár a Sörgyári Capriccióból már tudhatjuk, unatkozni nem fogunk mellette, Ingrid még jópár árnyoldallal előhozakodott.
„A mosómedve nehezen tartható. Nagyon okos, könnyen alkalmazkodik, de ha eléri az ivarérett kort, akkor a rókákkal ellentétben könnyen agresszívvá válhat a gazdájával szemben. Nem halálos a mosómedve-harapás, de nem is kellemes, tud komoly sérülést okozni. Két évesen az állat elkezd harapni, morogni, támadni, szétrágni, szétkarmolni mindent. Meg lehet tanítani a szobatisztaságra, de az ösztönöket nem lehet elvenni. Jelölni fog, van egy alapszaga is” – részletezi. Arról nem is beszélve, hogy lakásban tartani nem a leghumánusabb, a lemozgatása is sok időt, energiát emészt fel. A megfelelő körülmények számára azok, amelyeket például egy állatkertben látunk, ahol kifutóban van, érik ingerek, szagok, tréningezik, játszanak vele, fizikálisan és szellemileg is lefárasztják.
Japánban egy rajzfilm nyomán terjedt el
Nem gondoltak bele ebbe a japánok sem, amikor egy 1977-es anime, a Rascal hatására minden gyerek mosómedvét akart otthonra – és meg is kapták. Az eredmény, hogy az ország teljes területén elterjedt a faj, mert a családok persze nem bírtak az új háziállattal, így inkább szabadon engedték.
Németországba (ahogy egész Európába) szőrmekereskedők telepítették be a mosómedvét, és a populáció nem egész 100 év alatt félmilliósra duzzadt. Más európai országokban inkább csak fel-felbukkan a faj, Magyarországon sem súlyos a helyzet. Jelenleg nem tudunk róla, hogy lenne hazánkban szaporodó állománya, és arról sem, hogy stabil populációi vagy kisebb csoportjai élnének nálunk.
A mosómedvék könnyen alkalmazkodnak az emberhez és a városi körülményekhez
A mosómedvék még ott is jelentős károkat okoznak, ahol őshonosak. Rendszeresen megtámadják a háziállatokat, a haszonállatokat, és betegségeket terjesztenek, amelyek akár az emberekre is veszélyesek lehetnek (pl. veszettség, férgesség). Pedig az USA-ban és Kanadában akad természetes ellenségük, ezzel szemben Magyarországon nem igazán: az Északi-középhegységben jelenleg élő két farkasfalka kevés lenne ahhoz, hogy kordában tartsa a populációt, a róka nem tudja levadászni, esetleg még az aranysakálnak lenne némi esélye rá. A túlszaporodás pedig nagy károkat okozhat, akár fajok is kipusztulhatnak a mosómedvék miatt, ahogy Németországban történt egyes területeken az énekesmadarakkal. Ezt nagyon szeretnék itthon elkerülni.
Éppen ezért tiltották be a mosómedvék tartását, és ezért is vadászható és befogható állat, hogy ne alakuljon ki egy-egy populáció, mert onnantól kezdve gyorsan el tud szaporodni, és invazív fajjá tud válni
– mondja Nagy Ingrid. Az Országos Magyar Vadászkamara adatai alapján a vadászoknak nem ad túl sok munkát a mosómedve-állomány, 2019-ben országos szinten négyet (egyet Bács-Kiskun és hármat Pest megyében), 2018-ban ötöt lőttek ki.
Nálunk a mosómedve vadászható és befogható állat
Mosómedve a padláson
Jelenleg tehát nem sok gondot okoz nálunk a mosómedve. Fontos tudni, hogy ha esetleg találkozol vele, nem kell tartanod tőle. Ha például beköltözne a padlásra, hivatalosan vagy az illetékes vadásztársaságot, vagy a nemzetipark-igazgatóságot kell értesíteni, esetleg egy közeli állatkertet, vadasparkot. Azzal viszont nem árt tisztában lenni, hogy véglegesen sajnos csak kevés helyen tudják befogadni a mosómedvét, mert a legtöbb állatkertben, vadasparkban már él egy-kettő, és a tartására egyébként is nagyon szigorú szabályozások vonatkoznak.
