Ezek a lepkék nemcsak szépek és védettek, de az életmódjuk is nagyon különös, ugyanis – ahogy arra a faj neve is utal – egy növény- és néhány hangyafajjal egészen szoros viszonyt ápolnak.
A lepkék tápnövénye a most virágzó, lila virágú őszi vérfű, erre rakják petéiket, itt kelnek ki a hernyók, amelyek kezdetben a növény éretlen magkezdeményeivel táplálkoznak. A lárvák aztán egy idő után selyemszálon függeszkedve leereszkednek a talajra, ahol a leendő hangyagazda megtalálja és beviszi a bolyba azokat.
A hernyók a bolyban hangyatojásokkal és lárvákkal táplálkoznak, persze, ahhoz, hogy ezt a tevékenységet zavartalanul folytathassák, cserébe valamit nekik is adniuk kell. A hangyaboglárka-lárvák cukros váladékkal kenyerezik le a hangyákat. A lárvák a bolyban telelnek, itt bábozódnak be, és a következő év nyarán innen repülnek ki a kifejlett lepkék.
A vérfű hangyaboglárka léte nagyban függ az őszi vérfű elterjedésétől és azoknak a hangyafajoknak a helyzetétől, amelyekkel ezt a fura viszonyt fenntartják. Épp ezért nagyon fontos a hangyaboglárka élőhelyének számító láp-és mocsárrétek megfelelő kezelése, és a kaszálás időpontjának helyes megválasztása.
A faj az egész országban szórványosan előfordul, találkozhatunk vele például a Nyírségben, a Szatmár-Beregi-síkon és az Őrségben.
A vérfű hangyaboglárka védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
