Például a Kiskunságban sokfelé, többek között a Péteri-tónál, de még a környező kertekben is felbukkanhat. Most van ugyanis a szongáriai cselőpókok párkeresési időszaka.
Hazánk legnagyobb pókfajának nőstényei a 4,5 cm-es nagyságot is elérhetik, és ez még csak a testük, lábaik fesztávolsága akár a 10 cm-t is meghaladhatja. A hímek ennél kisebbek, 2-2,5 cm-es a testük. A szikes élőhelyeken és kötöttebb homoktalajokon érzik jól magukat, ezért a Kiskunságban többfelé előfordulnak.
A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) a farkaspókfélék családjába tartozik, a szakemberek ezt a szemek elhelyezkedéséhez kötik: a nagyméretű, központi szempár alatt sorban négy apróbb szem, illetve az előtest elülső oldalain egy további szempár helyezkedik el – tudjuk meg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság weboldaláról. A barnás-szürkés színű, fekete mintázatú pók csáprágói narancsszínűek. A pokoli cselőpóktól az különbözteti meg, hogy más színű a két faj térdízülete: a szongáriai póké fekete, a pokolié fehér vagy sárga.
És hogy mennyire fáj a marása? Nem fogjuk tagadni: eléggé, nagyjából, mint egy lódarázs csípése.
Azonban ha nem fogjuk meg és nem piszkáljuk, nem fog magától ránk támadni.
A cselőpókok nem szőnek hálót, hanem lerohanják az áldozatukat. Éjszaka és nappal is aktívak. Talajba fúrt függőleges lyukakban élnek, és itt töltik az életük nagy részét, azonban augusztus vége és október eleje között a hímek felkerekednek, hogy párt találjanak maguknak. Szegények hiába olyan lelkesek: párzás után elpusztulnak. A nőstények elvermelnek, és tavasszal hozzák világra az utódaikat. A kispókok sokáig (az első vedlésig) az anyjuk testén utaznak, veszély esetén szanaszét szaladnak róla, majd visszamásznak. A szongáriai cselőpók védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
