Mi tagadás, rá vagyok kattanva a tökmagolajra. Nem a prosztatám miatt, meg hogy annyira egészséges, hanem azért, mert frenetikusan izgalmas íze van, és magát a tökmagot is szeretem. Korábban már láttam, egy modern üzemben hogyan készül, most a hagyományos tökmagolajütésre voltunk kíváncsiak.
A furcsa névnek köszönhetően, valami olyasmi megoldásra gondolhat a szegény laikus, hogy a köpüléshez hasonlóan ütlegelik a tökmagot, hogy olaj jöjjön ki belőle. No erről szó sincs. Egy méretes gerendákból készült présbe szorítják a lyukacsos edényben a sózot, hevített tökmagdarálékot, majd összetekerik a nagyszabású alkotmányt, és a nyomás hatására kicsurog a lé, az „Őrség zöld aranya”.
Most ütik vagy nem ütik? from Turista Magazin on Vimeo.
GASZTROPERVERZIÓK
Na, ha eddig tudtatok követni, akkor most még furcsább dolgok jönnek! Ez az olaj nem jó sütésre, a gépjárművek sem mennek tőle, pusztán csak „nyersen” lehet odalöttyinteni valamiféle salátára, de meglepően jól harmonizál az íze túróval, sajttal, és főleg kukoricával, meg hagymával. Ecetes cuccokkal is eszik, úgy szerintem borzasztó. Egyszer uborkasalátával toltam együtt, hát nagyon nehezen ment le.
A vasárnapi ebédeknél rendszerint kivívom gyermekeim általános utálatát, amikor a rizsre, krumplira löttyintek a tökmag levéből. Szerintem remek ízük lesz. Az idei év ország tortáját azonban még nem tudtam megkóstolni, ebben ugyanis tökmagolaj van, meg málnazselé, fehércsokis mousse és hasonlók. Lehet nem is akarom megízlelni, mert a tökmagolaj nekem nem desszert. Ez egy fajsúlyos fűszer, amelynek ízvilága a sült húsokkal rokon, és egy füstölt pulykás tejberizs, vagy egy főtt marhanyelves túrós lepény sem tűnne vonzónak, a leggasztroperverzebb pillanataimban sem.
Őrségi kalauzunk például, Kevy Albert minden reggel benyom egy féldecit a tökmagolajból, kenyérrel, sonkával. Én esténként fogyasztom legszívesebben a tökmagolajat. Nyakon öntök egy kukoricakonzervet, és kész a könnyű vacsi.
VIGYÁZAT HAMISÍTJÁK!
Eddig a legfinomabb olajomat Zsitkócon szereztem, egy szlovén manufaktúrában. Most Baloghékhoz mentük beszerezni a zöld aranyat. Vásárlás előtt kis, számokkal jelölt üvegcsékből kóstolhattunk, melyik ízlik legjobban.
Én kapásból kiszórtam a hidegen, majd a melegen sajtolt tökmagolajat, a mákolajat tarottam a második legfinomabbnak, és a non plus ultrának azt a borzalmat, amit a legtöbb áruházban árulnak tökmagolajként. A hamisítvány alapvetően olcsó napraforgóolajból készül, amelybe beáztatják a tökmagolaj-sajtolás egyik kevésbé hasznos végtermékét, az úgynevezett „pogácsát”. Majd jól felhevítik, hogy minden vitamin kiforrjon belőle. Azaz semmilyen pozitív élettani hatása nem lesz, de tökmagíze az van rendesen. Persze végül nem ebből vettem, hanem a melegen sajtoltból, de hogy korábban sikerült-e valódi tökmagolajat fogyasztanom, ebben teljesen elbizonytalanodtam.
AKKOR MIT ÜTNEK?
Hogy eldöntsük milyen íze is van a valódi tökmagolajnak, legjobb, ha akkor megyünk, amikor a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes régi tökmagolajütőjével sajtolnak a népnek. Érdemes a szeptember végi tökfesztivált belőni, meg a nagyobb ünnepeket, rendezvényeket. Itt magunk is tekerhetjük a prés kerekét, így nyerhetjük ki a zöld aranyat a magokból, és garantáltan eredeti, melegen sajtolt olajat kóstolhatunk.
Hogy mit ütnek akkor? Egyszer a hamisítók nyomát, bottal, másrészt pedig a préselés után a tökmagpogácsát ütik ki kalapáccsal a lyukacsos oldalfalú hengerből. Valószínűleg ezért kapta alig 100 évvel ezelőtt ez tevékenység a tökmagolajütés nevet, amely bár jól hangzik, semmi köze nincs a valósághoz, az Őrség zöld aranyát, hasonlóan más magokból nyert olajokhoz, itt is hideg, vagy meleg sajtolással nyerik.
A Turista Magazin gasztronautái már nem először léptek a zöld arany földjére:
Őrségi örömök - dödöllézés és szertelen „tökölés”
