Művészi tengelicfotóval nyert újabb hónapot az ifjú magyar természetfotós

Az idei év egyik legérdekesebb pályázatának ígérkezik a brit szervezésű WildArt Photographer of the Year. Nemcsak azért, mert a magyar fotósok eddig nagyon szépen szerepelnek rajta, hanem mert egy valóban izgalmas és végeredményében roppant nívós finalista mezőnyt láthatunk hónapról hónapra. A január havi Wet/Nedvesség téma legjobbjait, köztük több magyar fotós képét ebben a korábbi cikkünkben nézhetitek meg, amelyben sok érdekességet is olvashattok erről az újonnan indult pályázatról.

Ami a legfontosabb, hogy ez egy 10 hónapon át tartó verseny, és a szervezők minden hónapra megadtak egy-egy témát, az amatőr és profi fotósoktól pedig erre várják a pályázati képeket a világ minden tájáról. Felnőtt és ifjúsági kategória is van, és az év végi nagydíjak mellett minden hónapban megválasztják a legjobbakat, amelyekért díjakat is osztanak. A havi eredmények egyáltalán nem elhanyagolhatóak, hiszen a 10 hónap nyertes képe közül fog kikerülni az év végi abszolút győztes, a portfólió díjat pedig a legaktívabb és legeredményesebb fotósnak fogják odaítélni. Még nem késő jelentkezni, ha te is szeretnéd megmérettetni képeid ebben a nemzetközi mezőnyben, még van jó pár téma, amiben nevezhetsz, cikkünk végén találtok egy kisokost is a pályázatról, vagy nézd meg itt a pályázat részleteit.

De most lássuk a február hónapra meghirdetett Space/Tér téma legjobb képeit. Elsőre nehéznek tűnhet a feladat, pedig egy nagyon izgalmas témáról van szó, amit nem véletlenül szeretnek a fotósok. A látszólag tartalom nélküli képrészletek sokszor sokkal többet adnak a fotóhoz, mintha telezsúfolnánk azt, jobban kiemelik a fő témát és nézni is megnyugtatóbb. Az egyes témákra beérkező képek közül először egy TOP100-as finalista mezőny alakul ki és ebből választják ki a győzteseket. A Tér téma legjobbja ez a varázslatos fotó lett, amelyet az amerikai Adam Stunkel készített egy szalagos bagolyról.

Felmerülhet az olvasóban, hogy vajon ezen a képen, hol van az a bizonyos tartalom nélküli tér? A fotó elég zsúfoltnak tűnhet, de tegye fel a kezét, aki elsőre nem a baglyot szúrta ki ebben a burjánzó őserdei környezetben! Na, ugye! Zsúfoltsága ellenére a homogenitást a zöld szín adja, és szerencsére a képen a függőleges fatörzsek mellet nincsenek zavaró vízszintes faágak, amelyek valóban kuszává tehetnék a kompozíciót. Azért a valósághoz hozzátartozik, hogy bár a szemünk egyből a bagolyra téved, összhatásában nem lehet elmenni emellett a gyönyörű erdő mellett, így nem csoda, hogy az élő online eredményhirdetésen a szervező a Rob Read és az e havi képeket elbíráló Andy Rouse természetfotós is egyből arra kérdezett rá, hol készült a fotó. Ki gondolná, hogy ez a mesés hely az oregoni Portland egyik városrészében van.

A felnőtt kategória legjobbja után most lássuk az ifjúsági kategóriát, ahol ismét a magyar Koncz-Bisztricz Tamás képe lett a legjobb. Idáig 10-ből 2, és nem lennénk meglepve, ha még jó pár strigula kerülne az eddigiek mellé az idei versenyben. Akik követik a hazai természetfotózást, már lassan meg sincsenek lepve azon, hogy a 17. születésnapját áprilisban ünneplő természetfotós srác lett ismét a legjobb, hiszen az utóbbi 3 évben folyamatosan nyeri a nemzetközi pályázatokat, itthon pedig már két éve ő számít a legjobb ifjú magyar természetfotósnak. Őszintén szólva, ezt a képét látva, nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen ez is elképesztően izgalmas és szép fotó lett.

Ez a mostani verseny is igazolja, hogy nem lehet véletlen ez a sok kiemelkedő eredmény, hisz ennél a pályázatnál minden hónapban más bírálja el a képeket, így ez inkább azt mutatja, hogy valamit tud ez a fiú. A tehetsége mellé az is sokat számít, hogy rengetegen van terepen, és szinte minden szabadidejét fotózással tölti. Mindezt töretlen lelkesedéssel, és talán ez is sikerének titka. Mostani győztes képét Bokros-pusztán készítette egy januári napon, amin egy tengelic ücsörög egy ökörfarkkórón, jobban mondva csak egy pillanatra reppent fel körbenézni, aztán ment is vissza a többiekhez a talajra a magas fűbe, ahol tovább csipegetett élelem után kutatva. Úgyhogy Tominak rettentő gyorsan kellett reagálnia, hogy elcsípje ezt a pillanatot.

Tominak nem véletlenül kedvence a tél és a havas táj, hiszen ekkor gyönyörűen letisztult kompozíciókat lehet készíteni. Természetesen egyik kedvenc fotója is egy ilyen a felnőttek mezőnyéből, amelyet Duncan Armour készített Alaszkában egy bálna uszonyáról.

Remek fotókból nem volt hiány a mostani TOP100-ban sem, és mielőtt azt hinné valaki, hogy könnyű ilyeneket fotózni, érdemes rápillantani a következő képre, amelyen elsőre „csak” egy sziklafalat látunk. Már eleve nehéz jó képet készíteni egy ennyire vibráló felületről, és nagyon nem mindegy, hogy a szikla mely részei maradnak meg a végleges fotón. A bónusz pedig az a kis csoport ott a bal alsó részen, ahol elsőre pingvinnek tűnő madarak húzódnak meg.

A fotós szerencséje, hogy pont a szikla egy világosabb foltjába sikerült betorlódniuk, így a szemünk egyből odatéved. Na de hogy jutottak fel oda a pingvinek? Hisz ők nem tudnak repülni. Hát úgy, hogy ők nem pingvinek, hanem vastagcsőrű lummák. És ha valaki nem csak messziről skubizná meg őket, akkor itt alaposabban szemügyre veheti ezeket az sziklán fészkelő madarakat.

A februári pályázat felnőtt indulói közül most csak egy magyar jutott be a TOP100-ba, mégpedig Kércz Tibor, akinek egy a már tőle megszokott klasszikus fehér dominanciájú képét emelték be ebbe a nívós mezőnybe. A 2020 márciusában készült fotót az izlandi Hornstrandir Természeti Rezervátumban készítette, Kvíár partjai közelében. A fotón látható apró kis foltocska pedig egy sarki róka, mégpedig a különleges és ritka kék színű változatban.

Fotójáról és készítésnek körülményeiről pedig meséljen ő maga, sőt az expedícióról készült pár werkképet is megmutatjuk nektek, amit kaptunk tőle. Hát, nem biztos, hogy mindenki belevágna ebbe a jéghideg kalandba!

„Csak pár napot tudtam eltölteni ezen a helyen, egy menedékházban. Gyakorlatilag végig hófúvás volt, és csak az utolsó nap késő délutánján tisztult ki az ég, akkor sikerült lencsevégre kapnom ezt a kompozíciót. A sarki róka kék színű változata Európában csak Izland e csücskében él. Korábban csaknem kiirtották a sarkvidékeken értékes szőrméje miatt. Jelenleg védelmi oltalom alatt áll. A helyszínre való oda- és visszajutás rendkívül izgalmasra sikerült a hatalmas szélvihar és hófúvások miatt. Már a repülőjárat is késett egy napot, a leszállópálya pedig egy szűk, keskeny öbölben van, emiatt igencsak emlékezetes maradt a landolás. Majd kétórás hajóút következett a háborgó tengeren a menedékház alatti partig. Visszafelé ugyanez, de kiderült, hogy a repülőjáratot napokra törölték a cudar időjárás miatt, így autót bérelve 10 órás vezetve tudtam visszajutni Reykjavikba, hóvakság közeli állapotban. ”

Azért az sejthető, hogy Tibor nagyon kedveli a téli havas tájat, nem véletlenül szokták a „fehér vadon” fotósaként emlegetni, ha kíváncsi vagy még több fotójára, akkor a vele készült interjúnkban ide kattintva láthatsz még jó párat.

Gratulálunk a mostani két magyar sikerhez, és reméljük, hogy az év többi témájánál is hasonló örömhírekről számolhatunk majd be. Végül készítettünk nektek egy válogatás a pályázat további legjobb képeiből, amit az alábbi képre kattintva nézegethettek meg: