A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság bekamerázott rétisas családjának életében szomorú esemény történt a múlt héten; a hím madár eltűnt, és napok óta nincs hír róla.
A fészekben egyelőre van élelem, és a tojó madár ellátja a fiókát. Sokan aggódnak azonban amiatt, hogy a tojó a fészekben található, többnapos húsból eteti a fiókát. A sasok emésztőrendszere azonban különbözik az emberétől, képesek többnapos húst is megemészteni. A nemzetipark-igazgatóság munkatársai gondoskodnak kiegészítő táplálék kihelyezéséről is, amivel segíthetik a tojót abban, hogy ne kelljen hosszú időre magára hagynia a fiókát.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a tojó egyedül képes lesz-e felnevelni a fiókát. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság területén volt már hasonlóra példa, bár ott valamivel nagyobb fiókával maradt egyedül a tojó. Többen is kérdezték a nemzetipark-igazgatóság munkatársaitól, miért nem mentik ki a fiókát? Egyelőre azonban ez indokolatlan lenne, mivel a tojó egyelőre ellátja a fiókát. A fióka esélyeit persze csökkenti az, hogy a tojó hosszabb időre hagyja magára, de ezek az állatok sokkal többet kibírnak, mint ahogy azt, mi gondoljuk. Egy elhamarkodott „mentőakció” egyáltalán nem garantálná a fióka biztos túlélését. Bár korábban volt példa másik fészekaljba történő áthelyezésre, ez egyaránt kockázatos lehet a „jövevény” és a befogadó család számára is.
Ennek a párnak a koráról csak feltételezések vannak, de tudván, hogy leghamarabban 5 évesen válnak ivaréretté, és több mint 5 éve költenek a területen, feltehetően 10 évesnél idősebb egyedekről van szó. A rétisasoknál - mint más fajoknál is - előfordul a költés közbeni pusztulás, ami érintheti a szülőket, fiókákat egyaránt. Ahogy ezt például láthattuk ebben a fészekben is, amelyben eredetileg három tojás volt, de végül csak egy fióka kelt ki, március 10-én. Hogy a hím madárral mi történt, egyelőre nem lehet tudni. Bár nehéz azt elfogadni, de az elmúlás a természetben mindennapos jelenség, a fészkek többségében azonban nincs kamera, így ezekről az esetekről nem is szerzünk tudomást.
Az 1970-80-as években alig néhány rétisaspár költött csupán az országban. Az 1990-es évektől a természetvédelemi intézkedéseknek és a faj egyre jobb alkalmazkodóképességének köszönhetően a költő párok száma folyamatosan emelkedik. Napjainkban már több mint 300 pár költ országszerte. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik a rétisas tojó és a fióka mindennapjait, és konzultálnak a ragadozómadár-védelemben jártas szakemberekkel, hogy minél nagyobb esélye legyen a fiókának az életben maradásra.
Kapcsolódó cikkek:
Kikelt Arnold és Judit fiókája a sasfészekben
Három tojás a rétisascsaládban
Megjött Sára is, Tóbiás párja a gemenci fészekbe
