A denevérkutatók életében a tél mozgalmas időszak. Bár a denevérek ilyenkor alszanak, a kutatók ilyenkor igazán aktívak, hisz ebben az időszakban mérik fel a telelő állományt. Január közepén én is csatlakoztam egy denevérfelméréshez.
Ködös, szürke, hideg időben indulunk el Budapestről dr. Hegyi Zoltánnal a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület vezetőjével. A Börzsönybe tartunk, a januári éves denevérmonitoringra, mely során felkeresik a nemzeti park igazgatóság működési területén található klasszikus telelőhelyeket. Persze mindenhová nem tudnak eljutni, hisz az igazgatóság működési területén csak barlangból közel 1500 van, de van egy listájuk azokról a barlangokról, bányajáratokról, bunkerekről, amelyek már jól bevált telelőhelynek számítanak, és ezeket végigjárják ezekben a napokban.
Királyréten sem esett a hó, de gyönyörű zúzmarába öltözött az erdő
Vasérc helyett denevérek
Ahogy távolodunk Budapesttől egyre szebb és fehérebb lesz a táj. Hó itt sem esett, de a dombokat, hegyeket gyönyörű zúzmarafátyol borítja. Szokolyáról kiérve az erdő felé vesszük az irányt, és negyedórás zötykölődés után megérkezünk első állomásunkhoz, az egykori szokolyai vasbányához.
A Börzsönyben még ma is több helyen megtaláljuk a középkori bányászat nyomait. A hegység északnyugati részén, Nagybörzsöny környékén aranyat, ezüstöt, ólmot bányásztak, Szokolya, Királyrét, illetve Nógrád környékén pedig a vasbányászat volt a jellemző.
A hegy oldalában található bánya, a denevérek érdekében, vasráccsal van lezárva. A sötét járatban, fejlámpáink imbolygó fényében jól látszanak a rozsdaszínű vasas rétegek, és hamar meglátjuk az első denevért is, egy parányi kis patkósdenevért, ami apró, karmokban végződő lábaival kapaszkodik a mennyezeten. Épp olyan és akkora, mint egy nagyobb füge. A „kispatikra”, ahogy a szakemberek becézik őket, jellemző, hogy alvás közben szárnyaikkal teljesen betakarják magukat. A "kispatkósok" egyébként nem zuhannak hónapokig tartó mély álomba, elég sokat mozgolódnak, olykor fel is kelnek, és tesznek egy kört. A táróban összesen 43 "kispatkós", 1 "nagypatkós" és 3 vízi denevért találunk. Ez több, mint amit tavaly számoltak.
A szokolyai vasbánya bejárata a hegyoldalban
A járat közepén egy közönséges denevér csüng fejjel lefelé, teste páracseppektől csillog, a lábán egy fényes gyűrű is van. Ennek számát fel is jegyezzük, a gyűrűző központban pedig majd kiderül, az állatot mikor és hol gyűrűzték meg. A gyűrűzési adatokból, ahogy a madarak esetében is, érdekes információkhoz lehet jutni. Innen tudják például, hogy egyes denevérek hatalmas utat képesek megtenni vándorlásuk során. Vannak például olyan egyedek, amelyek Ausztriában töltik a nyarat, de telelni átjönnek a budapesti Pál-völgyi-barlangba. Szlovákiai barlangban találtak már Békés megyében gyűrűzött egyedeket, a törpedenevérek között pedig feljegyeztek olyanokat, amelyek 1500 km-t repültek vándorlásuk során.
A kis patkósdenevérekre jellemző, hogy telelés közben teljesen betakarják magukat szárnyaikkal.
Miről álmodnak a tündelevények?
Hegyi Zoltán 20 évvel ezelőtt kezdett el denevérekkel foglalkozni. A téli számlálások mellett a nyári, őszi időszakban hálózással, illetve hangdetektorokkal valamint rádiótelemetriás módszerekkel is gyűjt adatokat a nemzeti park igazgatóság működési területén élő denevérekről. Madarászból lett denevérkutató, és szavaiból hamar kiderül, hogy nagy rajongója a denevéreknek. „De hát ez természetes, hisz aranyos, csodálatos állatok, nem véletlen, hogy régen tündelevénynek is hívták őket.”
Világszerte kb. 800 denevérfajt tartanak nyilván, ebből Magyarországon 28 faj él, ezek egyike a képen látható vízi denevér
A nemzeti park igazgatóság működési területén a hazai 28 denevérfajból 22-23-mal már találkozott. Az elmúlt években úgy tapasztalja, hogy a klímaváltozás kedvez bizonyos fajoknak, például a kis patkósdenevéreknek, amelyek mediterrán fajok, és évről-évre egyre többen vannak. Más fajok viszont, például a közönséges vagy a hegyesorrú denevérek száma csökkenő tendenciát mutat. „Hogy mennyi telelő denevért találunk, az attól is függ, milyen hideg a tél. A hidegtűrő fajok ugyanis, ha nincs nagy zimankó, ki-kijönnek a védett telelőhelyekről és röpködnek kicsit.”
Szemtől szemben az erdei egérrel
A Királyrét feletti Nógrádi úti Hevér-lyuk századokkal ezelőtt szintén vasbánya volt. A vastag avarszőnyegben alig látszik a bejárat, ami nem is csoda, hiszen az csak egy kis lyuk, amin egy ember éppen befér. Hamar leesik, hogy nincs másik bejárat, ezen keresztül kell bejutni a táróba.
A királyréti Nógrádi úti Hevér-lyuk, vagy ahogy a környéken nevezik, Róka-lyuk. A bejutás itt sem egyszerű
Egymás után becsúszunk a szűk résen, bent, az embermagasságú bányavágatban már szinte tágas a tér. Ahogy becsúszom, a többiek a vágat kijáratában egy erdei egeret mutatnak. Nem tűnik ijedősnek, nagy szemeivel csak néz bennünket, de nem mozdul, úgy látszik, nem tudja mire vélni a váratlan látogatókat.
Egy erdei egér a bánya bejáratánál, kíváncsian figyelte, mire készülünk
A kis tárnában most kevesebb denevér van, mint tavaly volt, 7 "kispatkós" és 1 közönséges denevért találunk. Még egy kisebb bányavágat van a mai programban. Ez nincs lezárva, és sajnos, fel is fedezünk emberi lábnyomokat a sárban, ami azt jelenti, hogy ide időről-időre bejárkálnak.
A felületes szemlélő észre sem veszi a bánya bejáratát
Ez azért baj, mert a rendszeres zavarás nagy veszélyt jelent a telelő denevérek számára. Ha külső zavarás miatt váratlanul fel kell ébredniük, az indokolatlan energiabefektetést jelent számukra, téli tartalékaik emiatt vészesen csökkennek, ami legrosszabb esetben az állat halálát is okozhatja. Ezért nagyon fontos, hogy ne ébresszük fel a telelő denevéreket, ne világítsunk, ne vakuzzunk rájuk, ne zajongjunk a közelükben. A zavarás minimálisra csökkentése érdekében a szakemberek is csak egyetlen egyszer, a téli monitoring idején keresik fel a telelőhelyeket.
A téli hibernáció állapotában az aktív időszakban jellemző, repülés közbeni 38-40 fokhoz képest jelentősen csökken az állatok testhőmérséklete, akár 8-10 fokra is. Életműködéseik is minimálisra csökkennek, szívverésük percenként 10-14, légzésszámuk 1-2 ilyenkor.
Társbérlet a mélyben
A királyréti Hiúz Ház közelében található Lukácsszállási bánya a környék legnagyobb telelőhelye
Királyréten, vagy ahogy régen nevezték Szokolyahután az 1700-as évektől bányásztak vasércet. A leghosszabb ideig, egészen 1945-ig a Lukácsszállási bányában folyt a művelés. Napi programunk utolsó állomása is ez a hely. A Hiúz Háztól pár percre található többszintes bánya járatainak összhossza 800 méter körül van. A bejárat vasráccsal van lezárva, nemcsak azért mert a 20 méteres függőleges aknák veszélyesek, de azért is, mert ez a környék legnagyobb denevér-telelőhelye.
A bánya sötét járataiban nemcsak denevérek telelnek, de más fajok is, mint például ez a gyönyörű foltos szalamandra...
... vagy az éjszakai lepkék közé tartozó kutyabenge-araszolók
De nemcsak denevérek töltik itt a hideg hónapokat, a föld alatti járatokban más fajok is megbújnak. Az egyik kövön egy gyönyörű foltos szalamandra mászkál, lassan, megfontoltan, amolyan téli üzemmódban mozog, a bánya falán összehúzódott meztelen csigákat és kutyabenge araszolókat is látni. Ez utóbbi egy éjszakai lepkefaj, mely kifejlett alakban telel át. A Lukácsszállási bányában eddig tíz denevérfajt írtak le, mi most ennyit nem láttunk, viszont az egyik teremben közel 300 kis patkósdenevér aludta téli álmát.
Ilyen, amikor háromszáz kis patkósdenevér együtt álmodik
Zoli és munkatársai később leereszkedtek a bánya alsó járataiba is, oda azonban én már nem tarthattam velük, mert a 20 méteres függőleges aknákban csak speciális kötéltechnikával lehet lejutni. Helyette inkább sétáltam még egyet a királyréti tanösvényen, a zúzmarától fehérlő erdőben, ahol túrázók helyett ezúttal csak állatokkal találkoztam.
Úgy látszik, a Királyréti tanösvény kabala állata, Béka Bori ilyenkor sem fázik. Az erdő ezen a hideg hétköznapon igazán idilli volt, csendes és gyönyörű
Január közepére a Bajdázói-tó is befagyott
Akik eltűrik a bámészkodókat
A budapesti Pál-völgyi-barlang évente több tízezer látogatót fogad, ennek ellenére itt is vannak telelő denevérek, nem is kevesen, ez elmúlt években közel 500 egyedet számoltak. Persze a többség elhúzódik olyan járatokba, ahová a látogatók nem mehetnek, vannak azonban olyan példányok, amelyek akkor is tudnak aludni, ha tőlük 20 centire kétlábú óriások nézik őket.
A Pál-völgyi-barlang tavaly több mint 40 ezer látogatót vonzott. Télen kisebb a forgalom, így kisebb a zavarás is. A barlangban közel 500 egyed telelt a múlt évben
Az egyik ilyen programhoz én is csatlakoztam. A denevérek PR-ja sajnos még mindig nem a legjobb, sokan még mindig a misztikus és kicsit félelmetes lényként tekintenek rájuk, ez azonban ezen a péntek délutáni túrán egyáltalán nem látszott. Épp ellenkezőleg, lehettünk vagy huszonöten, ovisoktól a nyugdíjasokig, minden korosztály.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó barlangban, a téli időszakban a szokásos túrák mellett „Denevérlesen a Pál-völgyi-barlangban” címmel tematikus túrákat is indítanak.
A túra során nemcsak a barlangról, de a denevérekről is sok érdekesség elhangzott. Megtudtuk például, hogy a legkisebb denevérfaj, a dongódenevér mindössze pár grammos, és azt is, hogy régen Magyarországon is kitermelték a denevérguanót, amit trágyaként használtak. Denevért viszonylag kevés ragadozó eszik, baglyok és nyestek olykor, ennek ellenére mégsem ők a legnagyobb ellenségeik, hanem az ember. És sajnos mi egyre több fronton támadunk. Kivágjuk a denevérek által kedvelt odvas fákat, az intenzív, monokultúrás mezőgazdasággal a rovarvilágot tizedeljük, az épületek felújításával pedig a települések denevérállományának életét nehezítjük.
Mint egy érett füge- telelő kis patkósdenevér
A Pál-völgyi-barlang tele van állatokkal, persze ezek többsége valamilyen állatra hasonlító cseppkő, de a túra során néhány élő denevért is láthattunk, melyek a fejünk felett vagy a járatok oldalán csüngtek. A többség a zavarást jobban tűrő kis patkósdenevér volt, de meglepő módon egy nagy patkósdenevért is láthattunk.
Aki szeretne ezekről a különleges állatokról többet megtudni, és szeretne telelő denevéreket látni, januárban és februárban még csatlakozhat a Pál-völgyi-barlang denevéres túráihoz.
