Az utóbbi évtizedekben világszerte egy agresszívan terjedő gombafertőzés, a kitridiomikózis veszélyezteti a kétéltűeket. A gomba terjedésében az embernek is szerepe lehet, például akkor, ha kézbe veszi a békákat.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nemrégiben megjelent cikkében hívja fel a figyelmet a kétéltűekre leselkedő veszélyekre és az ember lehetséges közvetítő szerepére. „…bármilyen óvatosan, szeretettel zárjuk tenyerünkbe a malachitzöld ékszerként csillogó levelibékát, vagy a lassan somfordáló, szurokfekete alapon narancssárga-pöttyös foltos szalamandrát, ezzel az egy mozdulattal önkéntelenül is akár lassú kínhalálukat okozhatjuk. Persze az ilyen esetekben mi csak közvetítői lehetünk a „kétéltűgyilkos gombáknak”, amelyek a kétéltűek vékony bőrén megtapadva fokozatosan megbetegíthetik őket, végül pusztulást hozva rájuk.”
A betegséget okozó Batrachochytrium dendrobatidis nevű gombafajt 1998-ban írták le, a gomba ősei Kelet-Ázsiából származnak, és a 20. század elején a kétéltűek globális kereskedelmének beindulásával egy időben terjedtek szét.
Batrachochytrium dendrobatidis
A gomba a származási helyén, Kelet-Ázsiában élő békákon nem okozott problémát, mert az ő szervezetük már alkalmazkodott hozzá, amint azonban átkerült olyan fajokra, amelyek korábban még nem találkoztak vele, komoly betegségeket okozott. A betegség már Nyugat-Európában is elterjedt, és több országban is komoly állománycsökkentést okozott bizonyos fajoknál.
A gombafajt hazánkban is megtalálták több tájegységben, de hozzá köthető állománycsökkenést még nem mutattak ki. A helyzet azonban bármikor változhat, ráadásul létezik egy másik, csak farkos kétéltűeken élősködő szalamandragyilkos kitridiogomba is, amit a 2010-es évek elején, Nyugat-Európában fedeztek fel, és ott több terület foltosszalamandra-állománya már kipusztult.
Természetjáróként mi magunk is sokat tehetünk a kétéltűek védelméért, például azzal, hogy nem vesszük kézbe az állatokat, bármennyire is csábító, hogy közelebbről megnézzük azokat. A simogatással, fogdosással ugyanis egyik állatról a másikra akaratlanul is átvihetjük a kórokozót.
A témáról egy korábbi cikkünkben mi is részletesen írtunk, a hazai és a nemzetközi helyzetről dr. Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű és Hüllőgyűjteményének vezetője beszélt nekünk. Szintén ő mesél a problémáról a következő videóban.
Túrázóként mi is tudjuk segíteni a szakértők munkáját és a kétéltűek védelmét azzal, ha jelezzük számukra, ha valami furcsát látunk, például tömegesen elpusztult kétéltűeket vagy egy olyan példányt, amin furcsa jelek vannak.
Ezt jelezhetjük a megfelelő hatóságnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, vagy az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztályának. Létezik a Herptérkép nevű alkalmazás is (herpterkep.mme.hu), amelyre szintén fel lehet vinni a fura észleléseket.
