Négy különleges csúcs a bárnai bivakból

Bárnán a helyi kulturális egyesületet is a fantasztikus fekvésű zsákfalut körbevevő négy kőről nevezték el. Nem csoda, túlzás nélkül állíthatom, hogy a négyből három csúcs országos szinten is egyedi látnivalót kínál. Bár én még „csak” harmadszor járok itt, eddig mindig megállított egy-egy kedves helyi lakos, s miközben kérdezősködött, örömének adott hangot, hogy az ő gyönyörű településüket választottuk túránk helyszínéül. Sose rosszabbat, mondhatnánk erre, s bőszen dicsértük a környék varázsát! Őszintén tettük, részemről legalábbis szinte már szerelem ez!

És akkor itt van ez, a helyi önkormányzat kezdeményezésére nemrég megépült kettő kis bivakház a falu felett. Aludtam én már mindenféle erdei bivakban, de ez jelenleg elég luxus. S bár a járványhelyzet alatt is rendszeresen túráztunk, a téli sátrazások után kis zsákkal megérkezni a táborhelyre, ahol egy kényelmes, tiszta és száraz deszkapadló vár, szóval ez tényleg maga a luxus és a szabadság az erdei hajlékokat szerető túrázó számára! Kár, hogy a tél hidege nem áll tovább, most is pulóver, kabát, sál és sapka van rajtam a készülődés közepette. Ha előveszem kritikus énemet, persze azért mondhatom, hogy ha esik az eső, akkor a bivak előtt található asztalok éppenséggel használhatatlanok, meg hát kicsit közel van a faluhoz a két házikó... De mindegy, most süt a nap, derűs a világ, és én nagyon örülök, hogy itt lehetek!

S talán az a veszély sem fenyeget, hogy itt, valahol Salgótarján mögött, az egyébként félreeső helyen álló házikókat a kirándulók rongálják meg… Drukkolok mindenesetre a két kis háznak, de Bárnának is, hogy egyre többen fedezzék fel a falu különleges értékeit!

Az biztos, hogy Bárna körül nem akármilyen hegyek vannak. Igaz, ezeket egy nap alatt nem annyira lehet értelmesen bejárni, mert annyi a látnivaló. Tényleg. Egészen konkrétan a Medves-vidék látványos és különleges bazaltvulkánjainak a legkeletibb – és szerintem a legkülönlegesebb – bástyái találhatók itt. És egy szintén különleges homokkőszikla, amiből szintén nem sok van az országban. Egyszóval Bárna mindenképpen jó választás, ha egy csendes, látványos kirándulásokban gazdag hétvégét tervezünk! Veszem is a bakancsot, s mutatom!

A Nagykő különleges bányája és civilizációmentes panorámája

A falutól kicsivel több mint 2 kilométer a Nagykő 520 méter magas csúcsa. A kapaszkodó meredek, de nem vészes. A csúcs előtt a Novohrad–Nógrád Geopark információs táblája hívja fel a figyelmet a mintegy 100 méteres kitérővel elérhető különleges bányára. A környék bazaltkúpjait, a Medves fennsíkjának hatalmas lávatakaróját rengeteg helyen bányászták egykor, ez azonban valami más. Az itt található hatalmas kőtömbök egy kőomlás során jöttek létre, tehát lényegében egy törmeléklejtőt látunk, amelynek óriási darabjairól fejtették az értékes követ. A különleges hangulatú, moha lepte sziklákkal övezett helyet mindenképpen érdemes felkeresni!

Innen pár lépés, és ott állunk a csúcson. A Nagy-kő is egy jellegzetes medvesi kürtőkitöltés, azaz a mai csúcson a kürtőben megrekedt, kemény bazaltlávát találjuk. A hegy tetejét korábban bányászták, így alakult ki a látványos színpadszerű alakzat a sziklatetőn. A Nagy-kő szinte „civilizációmentes” körpanorámája mellbevágó. Jó, alattunk látszik a Bárna melletti vadászház, a távolban feltűnnek a Mátra északi oldalán található falvak, sőt, a Bél-kő tájsebe is fehérlik tiszta időben, de az erdős hegygerincek végtelen sokasága és a Mátra északról meglepően vad gerince valóban elképesztő látványt nyújt! A kék háromszög jelzésen leereszkedve a túloldalon a Kohász Kék jelzésébe csatlakozunk, s azon balra fordulva, majd a kék kereszt jelzést követve kellemes sétával érjük el a Kis-kőt. Utunkat amúgy valamilyen zöld jelzések is kísérik, de ezek nincsenek feltüntetve egyik térképen sem, szóval inkább a szabványos jelzésnek tűnő kékeket kövessük!

A vulkán, amelynek a belsejébe pillanthatunk

A Medves-vidék bazaltkúpjaihoz hasonlóan a Kis-kő is egy ún. kürtőkitöltés, azaz egy olyan, mintegy 2–4 millió évvel ezelőtt működő vulkán maradványa, amelyről a puhább, a vulkáni törmelékszórás fázisában keletkező kőzetekből álló kráter lepusztult, csak a kemény kürtőkitöltés, a kürtőcsatorna maradt meg. A bazaltkúp igazi geológiai szenzációja a maga nemében Magyarország legnagyobbikának számító, bazaltkőzetben létrejött függőleges lávabarlang. A természetes módon a felszínre nyíló, 15,6 m mély és mindösszesen 30 m hosszú barlang létrejöttét a kitörés során a bazaltban megrekedt gázhólyaggal magyarázzák a tudósok. A néphit szerint a különleges, de nehezen megközelíthető, lefelé kiszélesedő barlangban a törökök kincset rejtettek el, sőt, a bejáratot egy sziklába faragott fej mutatta állítólag. Sok kincskereső kereste fel a barlangot az idők folyamán, de persze senki nem járt sikerrel.

A kincs utáni hajsza egészen odáig fajult, hogy egy helyi földbirtokos, bizonyos Kemény Géza 1909–1910 táján helyi bányászokkal egy vízszintes tárót hajtatott több hónap alatt a kemény kőzetben a barlanghoz. De persze a kincset még így sem találták meg, cserébe biztonságosan felfedezhetjük a valódi kincset, magát a barlangot (a táró végén azonban óvatosan legyünk, ugyanis ott egy kb. 2 méteres leszakadással folytatódik a barlang, ahova ne is menjünk inkább be). A geopark kifejezetten informatív és emészthető táblái pedig még egy sor érdekességre hívják fel a figyelmet ezen a különleges helyen! A 379 méter magas hegytetőre óvatosan felkapaszkodva pedig különleges panorámában lehet részünk, ugyanis ezt a kisebb csúcsot amfiteátrumszerűen ölelik körbe a környék magasabb, nagy erdőket hordozó hegyhátai.

A Szér-kő-tető homokköve

Harmadik csúcsunkat a faluból északra vezető kék háromszög jelzésen érhetjük el legkönnyebben. A Kis-kőről a falu felé gyalogolva egy jelzetlen, de markáns erdei szekérúton rövidíthetjük le utunkat, így éppen a falu megfelelő végébe, a buszfordulóhoz érkezünk (valójában egy nem hivatalosnak tűnő zöld sáv jelzést követünk).

Itt egészen más kép fogad bennünket – minden értelemben. A falu fölött található telepített erdők itt sajnos a csúcsig kitartanak, a Nagy-kő gyönyörű bükköséhez hasonló, sajnos nem jön szembe. A falutól északra található Bárna-patak völgye fölé magasodó sziklafal nem vulkáni eredetű, s ez már messziről látszik. Itt a bazaltsapkás csúcsok alatt is megtalálható, sekélytengeri eredetű keresztrétegzett homokkő állt meg a falban. Ez a durva szemcseméretű, úgynevezett glaukonitos, „cipós” (keményebb homokkőtömbökkel tarkított) homokkő, amely jól mozgatott, sekély tengervízben ülepedett le, keresztrétegzettsége az árapálymozgások eredménye, jellegzetessége pedig, hogy többnyire karbonátos kötőanyag cementálja össze.

Ezek egyik kevésbé ismert szép példája a Szér-kő! A baj csak az, hogy végigküzdve magunkat a még közvetlenül a csúcs alatt is uralkodó akácosban, a geopark egyébként nagyon érdekes információs tábláin túl nem sok minden vár ránk a csúcson. A sérülékeny sziklára ösvény hivatalosan nem vezet, az ágak közül pedig éppen csak kilátunk Bárna egyébként fantasztikus látképére. Ettől függetlenül nem bánom, hogy felkapaszkodtunk ide, teljesen más hangulata van ennek a helynek, mint a két bazaltkúpnak. A hegy északi részén pedig már részben szép bükkösben, szintén jelzetlen utakon tudunk leereszkedni a patakvölgybe, ahonnan aztán kényelmesen visszasétálunk Bárnára, miközben a sziklafal képe szépen kirajzolódik az útról.

Szilvás-kő, a Medves-vidék szentélye

Bár most a negyedik követ idő hiányában nem vesszük be, meg nem is olyan régen jártunk arra, nagyon is érdemes megemlíteni a Szilvás-kőt, amely a Medves-vidék egyik legrejtettebb kincse, és a faluból szintén könnyedén elérhető. Már nem is csodálkozunk: ezen is országosan egyedülálló geológiai képződmények várnak ránk, amelyet a geopark Rónabányáról induló tanösvénye mutat be.

Hasonlóan például a Salgóhoz, egykor a Szilvás-kő is egy hasadékvulkán volt. A kitörések első szakaszát itt is heves robbanásokkal kísért törmelékszórás jellemezte (ezeket a rétegeket a hegytetőn található hasadékokban láthatjuk), míg a második szakaszban bazalt lávafolyás indult meg a Szilvás-kő kráteréből és az ahhoz kapcsolódó kisebb (ún. parazita) kráterekből (ilyen volt a Bagó-kő is). A hely különlegessége az, hogy amit ma látunk a vadregényes erdőkkel borított hegyvonulaton, az lényegében egy negatív lenyomat: a 2–3 millió évvel ezelőtti lávaömlés egy völgyet töltött ki, de a puhább vulkáni törmelékes és egyéb üledékes kőzetek az idők során a külső erők hatására lepusztultak, míg a lávafolyás eredményeképpen létrejövő, kemény bazalttal fedett térszínek kipreparálódtak.

A több mint 1000 °C-os láva a hűléskor bekövetkezett zsugorodás hatására különböző formákra esik szét. A bánya által láthatóvá vált feltárásban a bazalt mindhárom megjelenési formája egyszerre figyelhető meg: ahol érintkezett az üledékkel, ott lemezes, míg fölötte vízszintes oszlopokban szilárdult meg, az egykori lávatest belsejében pedig függőleges oszlopok alakultak ki. Hasonlóan a Medves-fennsíkhoz, a Szilvás-kő bazaltját is fejtették egykoron, ugyanakkor a Bagó-kő bányájában kitermelt kőzet például nem volt a legjobb minőségű, nevét is innen kapta („bagót sem ér”).

A bazalttal fedett Szilvás-kő gerince alatt húzódó, közel 5 méter vastag széntelepet ugyanis 1912–19 között lebányászták, s ennek eredményeképpen repedések keletkeztek a beomló bányajáratok fölötti kőzetben, majd ezek mentén az meg is csúszott. Így keletkeztek a tetőszintbe mélyedő széles hasadékok, amelyek egyre szűkülve ún. konzekvencia barlangokként futnak tovább. A Kis-Szilvás-kő hasadékával ellentétben a főcsúcs melletti hasadékba leereszkedni életveszélyes!

Egy ilyen túrabeszámolóba oltott túraajánlónak a végén érdemes megemlíteni, hogy Bárnán korántsem csak bivakszállás áll rendelkezésre, a faluban is, de a Szilvás-kő alatti Szilváskőpusztán is találunk – akár kimagasló színvonalú – vendégházat! Én is tervezem a visszatérést, például hogy a gyerekeimnek is megmutassam egy vulkán belsejét!