...a Riviéra! Ja, nem: nekem a Balaton az ország egyik legjobb túraterepe, szezonon kívül is, sőt, talán éppen akkor. Mind az északi, mind a déli part. Bemutatjuk novemberi, tematikus lapszámunkat.
Bár a legtöbb természetjárónak a Balaton-felvidék jut eszébe a „Magyar-tenger” kapcsán, tematikus lapszámunkban arra törekedtünk, hogy a számunkra is kevésbé ismert déli part különleges terepeire is felhívjuk a figyelmet, oldva ezzel a természetjárás szempontjából szintén releváns, örök dilemmát, az északi és déli part összehasonlítását.
A Balaton csodálatos déli partja
Kezdjük a természetjáró szemmel nézve minden bizonnyal kevésbé ismert déli oldallal. Nagy örömünkre szolgál, hogy részletesen bemutathattuk a nemrég született Dél-balatoni várak túramozgalmat (Jelvényvadász), amely 111 kilométer hosszan kanyarog vártól templomromig a hamisítatlan somogyi lankákon.
Végre eljutottunk a Nagyberekbe is, a Balatont övező régi lápvilágnak a Kis-Balatonnál jóval kevésbé ismert, utolsó hírmondójához, amelynek titkait nem mellesleg egy új (bár azóta télre bezárt) látogatóközpontban ismerhettük meg (Ökotúra).
Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy Zamárdi esetében sem a természetjárásra és a település határában található erdőrezervátumra szoktunk gondolni első körben (Rejtett Kincseink), Túrakártyáink egyike pedig Fonyód jellegzetes magaslataira hívogat, miközben reformkori villákat és a romantikus hangulatú sétányokat is felfedezzük.
Kilátásokból sincs hiány egyik parton sem: mi azt a kilátót mutatjuk be Balatonkenesén (Messzelátó), ahonnan valóban tengernyinek látszik a tó, ahol hazánk egyik botanikai különlegességét, a tátorjánt is megismerhetjük, s a (roppant nehéz) választásnál fontos szempont volt az is, hogy e partszakaszra fut be a BuBa (Két Keréken) is, amelynek a Velencei-tótól idáig tartó szakaszát is megismerheted új lapszámunkból.
A Balaton még csodálatosabb északi partja
Ne legyünk képmutatóak: mindenki lándzsát tör a Balaton valamelyik partja mellett. Én gyerekkoromban a délin nyaraltam többet, de természetjáróként az északihoz fűznek mélyebb élmények. Bár éppen ezért én most a délire voltam kíváncsibb...
A szezonon túli Balaton a sikeres vidéki élet kérdéseit szintúgy felveti, ezért tartottuk fontosnak bemutatni az e szempontból példaértékű Nivegy-völgyet (Táj és Ember). Az eldugott, aprófalvas táj egész évben érdekes túracélpontot jelent, de a másik oldalon sokat mond, hogy itt a gyermekek száma jóval nagyobb az országos átlagnál. Természetesen a térség titkát is felfedjük cikkünkben.
Bevettük a tanúhegyek mellett talán kissé "szélárnyékban" lévő Keszthelyi-hegységet is, és a Balatontól a pálosok forrásáig, a mediterrán hangulatú karsztbokorerdőtől a zord bükkösig, a Szent Mihály-dombtól a Szent Miklós-völgyig vándoroltunk e sokarcú dolomittömbben, miközben szemünket le sem tudtuk benni a cserszömörce őszi lombszíneződéséről (Trekking).
Szokásunkhoz híven ismert helyekről is igyekeztünk újat mondani. Szigliget várában többek között például megtudtuk, hogy a Balaton víztükrén eleink vízi csatákat is vívtak (História). Tihanyi specialitásként a Zöldhullám rovatunkban bemutatott gardát ajánlom az Olvasónak (a népszerű Garda Fesztivált nem mellesleg november 4-6-a között szervezik meg), továbbá azt, hogy tapasztalja meg egyszer az őszi Balaton csendjét Tihany páratlan tanösvényén (Túrakártya), ahol a meredek parton teljesen egyedül lehetünk a „Magyar-tengerrel”. Nem nagyon van több ilyen hely a Balaton partján.
Vásárold meg novemberi lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál, és olvasd el a szezonon túli Balatonról szóló írásainkat! Korábbi lapszámainkat pedig IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
