„Nekem szerény szerepem volt a kéktúrát bemutató sorozatokban” - beszélgetés Juhász Árpáddal

A hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb alakjával, Juhász Árpáddal beszélgettünk egy nemrég megjelent könyv kapcsán a geoturizmusról és a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban betöltött szerepéről.

Szöveg és fotó:
2024. szeptember 4.

A hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb alakjával, Juhász Árpáddal beszélgettünk egy nemrég megjelent könyv kapcsán a geoturizmusról és a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban betöltött szerepéről.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, idén nyáron jelent meg a Geokéktúra – Az Országos Kéktúra földtudományi értékei című kötet Veres Zsolt geográfus, földrajztanár gondozásában. Az SZTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének kiadója, a GeoLitera által megjelentetett hiánypótló kötetnek a megszületése egy igencsak hosszú folyamat volt, amely során kétségkívül inspirálóan hatott a szerzőre egy bizonyos magyar geológus, és az ő kéktúrához kapcsolódó legendás munkássága is. A frissen kiadott könyv apropóján elkísértük Zsoltot, hogy a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb alakjával, Juhász Árpáddal beszélgessünk a kéktúráról, no meg persze a könyvről is.

Tikkasztó hőség fogad minket Buda egyik zöldövezeti részében, közel a budai hegyekhez. A nyár egyik legmelegebb napját választottuk ugyanis ahhoz, hogy meglátogassuk Juhász Árpád geológust, aki idén már 89. életévét ünnepelte. Ahogy megjelenik a bejárati ajtóban, határozott kedvességgel invitál be minket a fákkal körülvett polgári házba. A kertben tibeti imazászlók lengedeznek, mi pedig óvatosan lépünk be a hűvös előszobába. A padlón az ország leghíresebb geológusának könyvei sorakoznak, Árpádnak ugyanis határozott célja, hogy az eddig megjelent könyveinek, kiadványainak, publikációinak régebbi darabjait újra összegyűjtse és rendszerezze. Amint leülünk a nappali egyik kényelmes kanapéjára, máris megkezdődnek az első sztorizások, amelyekből természetesen rengeteg akad.

“Mennyi időtök van? A sztorikat ugyanis szeretem.”

- vágott bele Árpád, és mire eljutunk az első, kéktúrát érintő kérdésekhez, már bejártuk a fél világot egy-egy rövid, ám annál élvezetesebb történet keretében.

A 109 országban járt Juhász Árpád rendkívül izgalmas pályája során számos földrajzi témájú ismeretterjesztő filmet készített, ezeken felül pedig szakértőként vett részt a Magyar Televízió természettudományos műsoraiban, és nem mellesleg

geológus szakértője volt az Országos Kéktúrát először bemutató, a Rockenbauer Pál által megálmodott Másfélmillió lépés Magyarországon című ikonikus sorozatnak,

majd azok folytatásainak is.

Ez volt az a sorozat, amelyen nagyon sokan felnőttek, amelyből megismerték az ország legkülönbözőbb tájait, és amely sorozat megalapozta az Országos Kéktúra, majd az Országos Kékkör előre talán nem is sejtett népszerűségét. Juhász Árpád informatív, és bárki által élvezhető geológiai előadásaira talán sokan emlékszünk a sorozatból: a mindig jó kiállású, érthetően és könnyed stílusban magyarázó földtudós úgy mutatta be a kéktúrák által érintett területek geológiai különlegességeit, hogy azok szinte észrevétlenül maradtak meg az ember fejében.

A Geokéktúra c. könyv megszületésének is talán ez volt a legfontosabb célja: érdekesen, izgalmasan, és maradandóan edukálni az egyre nagyobbra bővülő kéktúrás társadalmat és a lelkes természetjárókat, akik nyitottak a geológiával kapcsolatos kérdésekre, felfedezésekre, érdekességekre, ezeket pedig testközelből is látni akarják. Mindezek szellemében a készülő könyv előszavának megíráshoz Zsolt még 2023 év elején felkereste Juhász Árpádot, aki készséggel elvállalta a feladatot.

“Jól láttuk, hogy Árpád kéktúrázott a napokban?” - kérdezte Zsolt, miközben a beszélgetés szép lassan átterelődik az ország leghíresebb hosszútávú túrájának a medrébe. “Csak séták voltak Nagyvázsonyban, a lányommal a pálos kolostor romjait látogattuk meg, aztán pedig alkonyatkor átmentünk a Kab-hegyre.” Mind a kéktúrázás, mind a hazai természetjárás egy örök dolog Árpád életében, aki továbbra is aktívan tölti napjait, és az aktuális könyveinek írása mellett, ha teheti, kimozdul a természetbe annak ellenére, hogy lábai már nem a régiek.

Folytatva a beszélgetést, kiderült, hogy a Rockenbauer Pállal való kapcsolata már a forgatás előtt meghatározó volt Juhász Árpád számára: “Pali két évvel volt idősebb mint én, és bár földrajz-biológia szakot végzett az ELTÉ-n, az egyetemen végül nem találkoztunk össze. Az 1960-as évek elején hívott fel a Rockenbauer Pali, hogy van egy középiskolás földrajzi vetélkedő a televízióban, ahol egy betegség miatt a döntő levezetését nekem kéne elvállalni. Előtte csak rádiós műsoraim voltak, így hát végül ezzel a vetélkedővel debütáltam a TV-ben, de utána leginkább csak külsős szakértőként vettem részt a Pali által szerkesztett műsorokban.”

A szakanyagok elkészítése persze akkoriban nem volt annyira egyszerű feladat, főleg nem a Földünk legizgalmasabb tájait bemutató, A napsugár nyomában című sorozatra készülve: “Órákig kellett bányászni a könyvtári szakirodalmat ahhoz, hogy ezek az anyagok összeálljanak. Így viszont folyamatosan szakmai kapcsolatban álltunk Palival, aki már tudta, hogy kit keressen a Másfélmillió lépés tervezésekor.”

“Azt tudni kell, hogy nekem szerény szerepem volt a kéktúrát bemutató sorozatokban.”

- kezdi Árpád, amikor azt kértük, hogy meséljen arról az időszakról, amikor bekapcsolódott a Másfélmillió lépés Magyarországon forgatásába.

“Sajnos én nem tudtam végigmenni a csapattal, sem a Másfélmillió, sem az Egymillió lépésnél, mert akkoriban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Természettudományi Stúdiójának igazgatója voltam főállásban, és elképzelhetetlen volt, hogy hónapokra távol maradjak.” Árpád azonban nem véletlenül csöppent bele a híres sorozat készítésébe: “Megvolt ennek az egésznek az előzménye, hiszen a 7 év alatt megírt és 1979-ben kiadott Évmilliók emlékei című könyvem miatt minden kis apró zugát bejártam Magyarországnak, így a kéktúrás forgatásokhoz már megvolt a megfelelő munícióm”.

“Az Évmilliók emlékeihez elkészült részletes anyagokat már a Másfélmillió lépés forgatása előtt egy évvel elküldtem Paliéknak, akik aztán nagyon alaposan fel tudtak készülni a kéktúrás helyszínek geológiai vonatkozásairól.

Amennyire a munkám engedte, jó néhány hétvégén a forgató csapattal tartottam, így kerültem be végül én is az elkészült sorozat egy-egy epizódjába.”

Juhász Árpád végül a legendás sorozat folytatásáról is mesél nekünk: “Palinak nagyon sokat kellett küzdeni a TV-n belül, hogy egy újabb kéktúrás sorozatot csinálhasson. Az …és még egymillió lépés végül 1986-ban kezdett el forogni, az utolsó emlékeim Paliról pedig ehhez a forgatáshoz köthetőek. Sajnos nem sokkal egy mecseki forgatás után kaptuk a szomorú hírt, hogy elvesztettük őt.”

Bármennyire is sokat maradnánk még Árpádnál, az időnk lassan lejár, Zsolt pedig végül saját tapasztalatával zárja a beszélgetést, “Én úgy látom, hogy talán abba az irányba mozdul el a geoturizmus Magyarországon, hogy érthetően meséljük el mindazt, amit az emberek szabad szemükkel láthatnak a terepen. Erre megvan a befogadóképesség, az emberek egyre nyitottabbak a földtani, geológiai alaptudásra”.

Juhász Árpádnak ebben pedig kétségkívül óriási szerepe van Magyarországon. Mind a tudományos munkája, mind pedig a hétköznapi nyelvre lefordított szakanyagai ezernyi emberhez jutottak el,

Árpád pedig a mai napig meg szokott jelenni egy-egy vezetett geotúrán, ahol meglepetésként ő mutatja be az adott érdekességeket.

Ehhez az edukációs munkához zárkózik fel most a Geokéktúra könyv is, hogy a Juhász Árpád által megkezdett úttörő geológiai ismeretterjesztést a következő generációk kéktúrázói számára is elérhetővé tegye.

Miközben Zsolt épp a saját Geokéktúra példányát dedikáltatja Árpáddal, búcsúzóul mindketten kapunk egy apró emléket házigazdánktól. Kóborló Farkas, a kék bolygó követe, ahogy Juhász Előd elnevezte Árpádot a beszélgetéseikből kiadott kötet címében. Ennek a válogatásnak a hátoldalán olvasható idézettel kívánunk további jó egészséget és eredményes munkát Juhász Árpád barátunknak: “Engem mindig az izgatott, hogy mi lesz ezzel a világgal. Gyermekeinknek, unokáinknak mit hagyunk hátra ebből a Földből, a még meglévő érintetlenebb részéből, amelyből valóban nagyon kevés maradt. Ezért az, hogy természetvédelem, környezetvédelem, az én egész gondolkodásomat megszabja. És azt hiszem, ki lehet találni olyan modellt - és erre halad a világ környezetvédelme -, ahol egy fenntartható fejlődésnek a lehetősége megmarad. Úgy, hogy az unokákra legalább egy fél kék, egy fél zöld bolygó maradjon hátra.”



Cikkajánló