Nem csak tudóspalántáknak: a múzeum, ahol a tudomány mindenkié

Ha ránk esne, nagy bajban lennénk – mondja a tárlatvezetőnk, Varga Ernő múzeumpedagógus, geológus, ökológus, miközben a hatalmas, felfüggesztett állatcsontvázat szemléljük a természettudományi múzeum bejáratánál. Szerencsére a monstrum nem szakad le egykönnyen, mivel 10 függeszték tartja, amelyek nagy valószínűséggel csak szépen lassan, egymás után adnák meg magukat, pont, mint a Jurassic Park izgalmas jelenetében.

A különbség csak annyi, hogy itt nem egy dinómaradvány lóg a plafonról, hanem a ma is élő barázdásbálnáé. A különös, mandula formájú kupolát éppen rá szabták. A jókora cetet 1896-ban fogták ki az Atlanti-óceánból, a múzeum annak idején 4000 koronáért jutott hozzá. A bálna mára a múzeum szimbólumává vált, és a logójában is az ő stilizált képét fedezhetjük fel.

Elhatároztuk, hogy egy füst alatt minél több mindent szeretnénk megnézni a múzeumban, ezért körülbelül két és fél órát nézelődünk úgy, hogy tulajdonképpen éppen csak belekóstolunk a látnivalókba. Aki nem szeretne sietni, annak azt javasoljuk, hogy inkább több alkalommal térjen vissza, a családbarát múzeumban ugyanis számos tematikus tárlatvezetésen részt lehet venni, amelyek egyenként minimum egyórásak. Mutatjuk, miért érdemes idelátogatni.

Hogyan ússzunk meg egy medvetámadást?

Könnyed ráhangolódásképp először a szuperlátványos Csillag-képek országos asztrofotó-kiállítást nézhetjük meg, ami a tavalyi év legszebb 100 csillagfotóját tartalmazza, 67 asztrofotóstól, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy bármelyik alkotást szívesen látnánk a nappalink falán.

Ezután a Kalandos erdő nevet viselő kiállításba vetjük bele magunkat, ahol tárlatvezetőnk is egyből elemébe kerül. Mint mondja, talán ez a kisebbeknek való kiállítás a múzeum egyik legnagyobb vonzereje. Nekünk is elmeséli, milyen érdekességeket szokott megosztani az óvodásokkal, kisiskolásokkal az erdő élőlényeiről, de néhány „felnőtteknek szóló” információval is fűszerezi az előadását.

Az imádkozó sáskákról már eddig is tudtam, hogy nem éppen szelíd teremtmények. A hímek 40%-a nem éli túl a szerelmi aktust, mert a nőstény annyira rabja a biológiai parancsnak, hogy minél jól tápláltabb legyen, hogy még párzás közben sem képes visszafogni magát, és szépen elkezdi elfogyasztani az udvarlóját még akció közben. Az a szerencsés hím, amelyik megússza a nászt, nagy valószínűséggel a következőt már nem éli túl. De az imádkozó sáskák a náluk nagyobb élőlényektől sem félnek feltétlenül, erről tanúskodik az alábbi videó, amiben a rovar egy gyíkot majszol el.

Varga Ernő azt is elmondja nekünk, mi a teendő egy esetleges medvetámadás esetén. Ha medveveszélyes helyen járunk (hazánkban ilyen egyébként nincs), nem árt kicsit hangoskodni, így a nagyragadozó valószínűleg messziről elkerül majd minket, de amennyiben mégis találkoznánk vele, nem árt, ha megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat. Először is, semmiképp ne nézzünk a szemébe, de még a fejünket se fordítsuk közvetlenül felé, mert azt is kihívásnak veheti. Ilyenkor lassan hátrálva tűnjünk el – ne fussunk, és semmiképp ne másszunk fára, mert a maci úgyis leköröz –, bújjunk be a fák mögé, egyre messzebb és messzebb.

Ebben az esetben lehet, hogy elszenvedünk pár bordatörést vagy karmolást, de ha a medve konstatálja, hogy nem akadt valódi ellenfele, jó eséllyel ott fog hagyni minket, mert igazából nem akar felfalni.

Hallunk még a farkasok falkabeli életéről, a borzvárakról, a manapság ismét elszaporodott hódokról, és arról, mi célból dagonyáznak a vaddisznók vagy hogy mire jó a bojt a hiúz fülén, egy elfüggönyözött fülkében pedig az állatok hangjait hallgathatjuk meg a sötétben. A gyerekeknek tök jó levezetés a sok új információ után az a terem közepén elhelyezett, nagy szivacsokkal teleszórt „medence”, amiben ők is „dagonyázhatnak” kicsit.

Mi lenne velünk beporzók nélkül?

Láttad már a világot rovarperspektívából? Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt sok új információt tartogat a beporzókról szóló kiállítás, ahol a méheket helyezték fókuszba, és számos színes kiállítási elemen, illetve videón keresztül nyerhetünk bepillantást az életükbe. Rövid szövegekben sorakoztatják fel a legérdekesebb infókat a méhekről: azt például tudtad, hogy tüdejük nincs, hanem a testük két oldalán lévő 9-10 pár légzőnyíláson keresztül lélegeznek, és az egész testüket behálózza egy légcsőrendszer?

A kiállításon kiderül, mire való az „orvosi méz”, hogy melyek a méhek legnagyobb ellenségei és hogy kik fogyasztják a legtöbb mézet, sőt, még egy relaxációs kabint is ki lehet próbálni, ahol méhzümmögést hallgatva lazíthatsz.

Szintén a rovarokhoz kapcsolódik egy másik időszaki kiállítás, az ArtEnto Tárlat – Művészet és rovarok, amelyet a múzeum az ArtEnto Alapítvánnyal együttműködve hozott létre, és amihez hasonlót még sosem láttunk. Itt nemcsak az ismeretterjesztésen van a hangsúly. A bogarakat művészi installációkon keresztül mutatják be, egyesek ékszereket idéző szépséggel tündökölnek. Közben persze azért tanulhatunk is. Az például nem teljesen köztudott, de az egyik információs tábla felhívja rá a figyelmet, hogy a madarak és a rovarok színei sokszor nem festékanyagnak köszönhetőek, hanem a kitinváz vagy a tollak szabad szemel nem látható finomszerkezete révén jönnek létre. A rendkívül látványos tárlat a közeljövőben megújul.

Mitől drága a drágakő?

Az ásványkiállításon a szép darabok mellett olyanokat is találhatunk, amelyek ritkaságuk miatt rendkívüliek. Ilyen például a Földünkkel szinte egyidőben keletkezett, elképzelhetetlenül öreg, 4,4 milliárd éves cirkonkristály (a Föld 4,5 milliárd éve jött létre), amiből ma már nagyon kevés létezik. A gyerekek az ásványok és kőzetek keletkezésével, tulajdonságaival ismerkedhetnek ezen a kiállításon, aminek az a célja, hogy közelebb hozzák hozzájuk a kémiát.

Persze, akit az esztétikum vonz jobban, az sem fog itt csalódni. A drágaköveknek külön termet szenteltek. Egyik fontos tulajdonságuk a keménység, aminek az 1-től 10-ig terjedő skáláját is szemléltetik a zsírkőtől a gyémántig. Utóbbi csiszolása többféleképpen is történhet, amit egy másik vitrin mögött üvegdarabokon mutat be a múzeum.

A drágakövek értékét ritkaságuk adja. Tudod, mennyi arany van összesen a Földön? Nem sok: mindösszesen 3 olimpiai úszómedencényi.

A dinók birodalma

A dinók kb. 240 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és 65 millió éve tűntek el. A Magyar Természettudományi Múzeum Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon tárlata a triász, a jura és a kréta kort mutatja be, a kontinensvándorlásokkal és az élővilággal. A triász alatt, 250-200 millió éve még szinte egy nagy kontinensből áll a szárazföld, ez a Pangea nevű szuperkontinens, amelyet a Panthalassza és a kisebb, Tethys nevű óceán övez. Magyarország területe ekkor még tulajdonképpen egy sekély tengerekkel övezett szigetvilág volt. Ekkoriban élt a kiállításon is szemügyre vehető kavicsfogú álteknős, ami tengeri élőlényekkel, kisebb vagy közepes méretű kagylókkal és pörgekarúakkal táplálkozott. Kemény héjukat erős kavicsfogaival könnyedén összeroppantotta. Páncélja ugyan nem volt, de a koponyája valóban teknősére hasonlított. Ebből a korból maradt ránk ammoniteszek maradványainak sokasága is.

A késő triász, kora jura idején élt a komloszaurusz, amit nem a kedvenc csemegéjéről, hanem a megtalálási helyéről neveztek el. Sajnos a fajnak csak a lábnyomait ismerjük, amelyek mecseki szénbányákból kerültek elő.

– tudom meg a vezetőnktől. Így például nem teljesen biztos, hogy a komloszaurusznak nem volt tollazata.

A jurában a mai Magyarország területe még északabbra tolódott, és egyre több sziget emelkedett ki a tengerből. Ekkor élt itt a 4 méteres Hungarosaurus tormai, a 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida és egy raptor, a Pneumatoraptor fodori, aminek a mérete egy pulykáéval egyezett meg, a karmai miatt azonban nem szívesen futottunk volna össze vele. Persze, ilyesmi nem fenyegette az ősembert, a dinók eltűnése és az ember megjelenése között ugyanis több mint 60-65 millió év telt el.

Természetesen a dinoszauruszos tárlat még számos érdekességet tartogat, így korántsem lőttük le az összes poént. Akit érdekel a téma, az mindenképp látogasson el ide, akár családdal is: a kisebbeket még egy dinoszaurusz-szoborkiállítás is várja a múzeum udvarán.

A felfedezők termétől Noé bárkájáig

Első pillantásra nem is gondolnánk, de ahogy kinyílik a Természetbúvár terem ajtaja, a gyerekek rögtön megpróbálnak rajta beslisszolni. Tudják, hogy odabent a preparált állatokon és csontvázakon túl számtalan titok várja őket. A múzeum egyik legnépszerűbb részéről van szó. Itt pihen a fogadóépület barázdásbálnájának hatalmas állkapocs- és bordacsontja, melyek mellett le lehet heveredni a földön, és hallgatni a múzeumpedagógust, miközben előkerülnek a mamutfogak, az elefánt-, a tigriskoponya, vagy a szegény kacsacsőrű emlős, aminek a hátán kikopott a szőr, annyit simogatták a gyerekek.

A teremben ugyanis – óvatosan – mindent kézbe lehet fogni, és a pórul járt kacsacsőrű esetéből okulva finoman, két ujjal meg is lehet simogatni. Közben fény derül arra, hogy hogyan képes az óriáskígyó lenyelni egy nála nagyobb élőlényt, vagy hogy emlők híján hogyan szoptat az emlegetett tojásrakó emlős. (Eláruljuk: a hasára ülnek ki a tejcseppek.)

A legfelső emelet inkább a nagyobb gyerekeket célozza meg, de a felnőttek számára is rejt újdonságot. Nyomon követhetjük egyebek mellett az emberré válás történetét, megvizsgálhatjuk a heidelbergi embert, a neandervölgyit és a cro-magnonit.

Cro-magnoni ősünk már csontból készült dárdahegyet is gyártott magának. A kiállításon végignézhetjük, hogyan változott az emberi arcforma a római kortól kezdődően.

Ezután megismerkedhetünk a vizek élővilágával, ahol többek között megtudjuk, hogyan fogták ki egykor a hatalmas vizát, mire volt jó a középkorban a sulyom (például kenyeret sütöttek belőle), és hogy halálos-e a Magyarországon élő sárga- és a vöröshasú unka (nem).

Az erdők világa című kiállítás már a gimnazistáknak szól. Kiderül, miért hasznosak a giliszták, és hogy a vöröshangyaszárnyas nőstényei szemérmetlenül szállnak meg bolyokat, gyilkolják meg az aktuális királynőt, és ülnek fel helyette maguk a trónra. Feltárulnak előttünk a magyarországi élőhelyek, erdők, hegyoldalak, rétek, majd a terem végében Noé bárkájába sétálhatunk be, ahol többek között a madárvilágot és a főemlősöket vehetjük alaposan szemügyre.

A Természettudományi Múzeum szuper választás egy budapesti csavargás során, esőnapra, vasárnapi ebéd után, és persze óvodás-iskolás gyerekcsoportoknak bármikor, bármilyen korosztálynak. Mi most csak ízelítőt adtunk a múzeum egészéből, de – ahogy azt már a cikk elején is említettem – mindenképpen azt javasoljuk, hogy részenként ismerkedjetek meg vele, és mélyüljetek el egy-egy kiállításban. Aztán térjetek vissza újra.