A budapesti méhlegelők nemrégiben egyévesek lettek, a kezdeti hangos kritikák mára elhalkultak, a beporzók azonban egyre hangosabban zöngenek a betondzsungel vadvirágos rétjein. És ez nemcsak nekik jó, a beporzók sorsa ugyanis a mi életünkre is jelentős hatással van.
Budapest, BAH-csomópont. Egy forró júliusi délután. Izzik az aszfalt, dübörög a forgalom. Csak egy szokásos nap egy nagyváros közepén. Egy zsebkendőnyi kis réten azonban szorgos méhek, lepkék, zengőlegyek szállnak egyik virágról a másikra. A napok óta tartó hőséghullám persze itt is nyomott hagyott, de a megsárgult fűszálak között megbújó kis virágok még így is életmentő táplálékforrást jelentenek a beporzó rovaroknak.
Egy zsebkendőnyi természet a betondzsungel közepén, a BAH csomópont egy forró júliusi napon
Ez is kis rét is része a Vadvirágos Budapest programnak, amelynek keretében 2021 tavaszán a Fővárosi Önkormányzat és a FŐKERT Zrt. több mint 20 városi zöldfelületet jelölt ki, összesen 28 hektáron. Ezeken a területeken a szokásos évi 6-7 helyett csupán 1-2-szer kaszálják le a gyepet, így adva több teret az ott megjelenő virágoknak, élelemforrást biztosítva ezzel az őket beporzó rovarközösségnek is.
A programba bekerült területek egy része parkokban van, például a Gellért-hegyen, a Tabánban vagy a Margit-szigeten, máshol hidak melletti meredek rézsűk (például a MÜPA mellett) vagy forgalmas útközök (például a Hunyadi úton) váltak méhlegelővé.
2022-ben a korábbi tapasztalatok alapján módosítottak a kijelölt területeken, és 38 rovarbarát zöldfelületet jelöltek ki, összesen közel 30 hektár területen, amely a FŐKERT Zrt. által kezelt 6 millió négyzetméter fővárosi kaszált gyepnek továbbra is csak 4,5%-át érinti.
Vadvirágos rét nyár elején a Rákóczi híd (Lágymányosi híd) budai hídfőjéhez vezető út töltésének oldalában, az Infoparknál
Táplálék a beporzóknak
És hogy miért is van szükség ezekre a vadvirágos rétekre? Sok ok miatt. A városi zöldfelületek biodiverzitását növelni kell – és ezzel segíteni tudunk többek között az egyre aggasztóbb helyzetben lévő beporzó rovarok megőrzésében is.
Európában a méh- és lepkefajok 9%-a veszélyeztetett, a méhfajok 37%, lepkefajok 31%-a csökkenő tendenciát mutat. A poszméhek 30%-a veszélyeztetett, és 4 faj kihalt Közép-Európában az elmúlt szűk 140 évben.
Pillanatkép az egyik fővárosi méhlegelőn
A virágzás fő időszaka sok vad növényfaj esetében április és június közé esik. Ilyenkor, július derekán már, amikor a forró, száraz nyár napjait éljük, a beporzó rovarok ínséges időket élnek.
És ezen csak rontunk a zöld felületek nem megfelelő kezelésével.
„Települési környezetben sokszor az a megszokott, hogy alacsonyan tartjuk a vegetációt, szép, egyenletes gyep van, így viszont megakadályozzuk, hogy az ott lévő kétszikű növények virágozzanak. Ezzel pedig azoktól a táplálékforrásoktól fosztjuk meg a beporzókat, amelyekre szükségük lenne. Ha azonban vannak olyan területek, amelyeket kevesebbszer kaszálunk, akkor a kétszikűeknek is van ideje virágot hozni és a beporzók is találnak maguknak nektárt, virágport” – mondja Kovács-Hostyánszki Anikó, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának főmunkatársa, aki kollégáival 2021 nyara óta a budapesti méhlegelők beporzóinak felmérését végzi.
A Tabán hatalmas füves területének egy kis szegletében is kialakítottak egy méhlegelőt, ahol a júliusi hőhullám után is tartják magukat a cickafarkok
Egy ilyen méhlegelő nemcsak a táplálék, de a mikroklíma, a fészkelőhely szempontjából is előnyös lehet a rovarok, de más állatcsoportok számára is.
Még akkor is lehet ilyen funkciójuk, amikor úgy tűnik, már minden elszáradt és kiégett itt is. A magas kórók üreges szára például kiváló peterakó hely az üregekben fészkelő méhfajok számára. A méhlegelő nemcsak a beporzóknak jó, de számos más állatfaj számára is, például a városi madarak sokkal több rovar- és magtáplálékot találnak ezeken a méhlegelőkön.
Ez a füves terület nem része a programnak. Itt, ahogy azt nagyvárosi szemünk megszokta, rövidre van nyírva a gyep, a júliusi hőség nyomán pedig mostanra minden sárga, száraz és élettelen.
A klímaváltozás hatásainak is jobban ellenáll
A beporzó rovarok természetesen a virágoskertekbe ültetett dísznövényekért is nagyon hálásak. Ha megnézünk júliusban például egy levendulást, eszméletlen nyüzsgést láthatunk, a poszméhek, lepkék tömegei élvezik a táplálékbőséget. De augusztusban ide már hiába is jönnének, csak elszáradt virágokat találnak. A vadvirágos réteken ezzel szemben sokkal hosszabb ideig találhatnak táplálékot, pláne, ha jön egy jó eső. Ráadásul egy vadvirágos rétet nem kell locsolni, ami, ha csak az elmúlt hetek sorozatos vízhiányaira gondolunk, szintén fontos szempont.
A magasabb növényzet, ami a vadvirágos rétekre is jellemző, a nyári hőhullámok idején is hűvösebb és tovább megtartja a harmatot, a vizet, mint a rövidre nyírt gyepek, az ilyen felületek kevésbé száradnak ki a nyári aszály idején.
Ezen a hőkamerás felvételen is látszik, hogy egy meleg nyári napon, amikor a hőmérséklet 30 fok körül van, a magasabb növényzet jóval hűvösebb, 21 fok körül van, így kevésbé szárad ki a talaj is, a növények jobban élnek.
Egy vadvirágos réten, az ültetett, vetett virágágyásokkal szemben az a cél, hogy olyan növényfajok jelenjenek és maradjanak meg, amelyek az adott helyre természetesen jellemzőek, ezek a fajok pedig a környezeti változásokhoz is jobban tudnak alkalmazkodni.
Ahogy az a Vadvirágos Budapest program első évének eredményeit bemutató tájékoztatóból kiderül, a méhlegelőkön fellelhető növényfajok száma a kontroll területekhez képest legalább duplájára, de van, ahol négyszeresére növekedett. (A kontroll területnek hasonló adottságai vannak, mint az adott méhlegelőnek, de rendszeresen, 6-8-szor kaszálják azt.) Egyes méhlegelőkön már az első évben védett fajok is felbukkantak, mint például a budai imola, a duna-völgyi csillagvirág vagy a méhbangó, ez utóbbi faj egy-egy példányának természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
A diagramon jól látszik, hogy egyes méhlegelőkön duplájára, sőt van, ahol még ennél is nagyobb arányban nőtt a növények fajszáma a kontroll területhez képest
Az első pár év öldöklő harc a fajok között
Egy-egy méhlegelőnek akár évekre is szüksége lehet ahhoz, hogy elérje a kívánt állapotot, vagyis azt, amelyre a beporzók is szívesen rájárnak és az emberek számára is szép látványt nyújt.
Vadvirágos Budapest program a FŐKERT által kezelt 6 millió négyzetméter fővárosi kaszált gyepnek 4,5%-át érinti.
„Az első pár év egy most kialakított méhlegelőnél valójában öldöklő harc a fajok között: akik eddig előnyben voltak a kaszálás-tűrésük miatt, most fokozatosan visszaszorulnak, akik pedig eddig kevesen voltak, és elnyomva a virgoncabbak által, most lassan elszaporodhatnak” – olvashatjuk a FŐKERT oldalán, ahol természetesen a sokakat foglalkoztató parlagfű-kérdésre is választ adnak.
Szeretnénk leszögezni: nem, nem termesztünk parlagfüvet! A parlagfű csak olyan területeken tud megjelenni, aminek talajfelszíne közvetlenül bolygatott – vagyis megművelt – és átmenetileg teljesen növénymentessé válik.
- írja a FŐKERT oldala a városi méhlegelőkkel kapcsolatban felmerülő gyakori kérdésekre adott válaszukban, majd így folytatják:
"A parlagfű pionír növényként csak ezeken a foltokon tud megjelenni, de ott is csak ideiglenes jelleggel, míg a növényzet el nem kezd újra záródni. Éppen ezért a parkok kaszált gyepfelületein nem, vagy csak alig pár helyen tud felbukkanni a parlagfű, és ott sem számottevő mennyiségben. Ráadásul a parlagfű csak nyáron kezd fejlődésbe, és augusztusra tevődik a virágzása, amikor a méhlegelős területeken is elvégezzük az kaszálást, miután a virágzási idő nagy része ekkorra már elmúlt.”
A kullancsok is sokakat aggasztanak, a FŐKERT oldalán erre a kérdésre is kitérnek: „A kullancsok közel 20 hazai faja közül néhány jellemzően tölgyesekben él, a többi faj szinte bárhol megtalálható, függetlenül attól, hogy azt a területet kaszálják-e vagy sem. A kullancs-lét fontos eleme, hogy találjon gazdát, így az elhagyatottabb, gerincesek által kevésbé látogatott részeken ők is kevesebben vannak.”
Egy nagyvárosban is helye van a természetnek, és napjainkban egyre inkább az a törekvés, hogy minél nagyobb helye legyen. Ez nekünk, városlakóknak az érdeke is.
A beporzók számára fontos, hogy sokféle virág legyen
Anikó és munkatársai, egyetemi hallgatók bevonásával havonta felmérik, hogy mennyi beporzó van jelen a kiválasztott területeken. "Az első évben még csak a vegetációs év töredékében volt mód elvégezni néhány kezdeti felmérést. Ennek eredményei azt mutatják, hogy az egyes méhlegelők beporzókban gazdagabbak lehetnek, mint a kontroll területek, de hogy, mikor és mennyivel, ez a területek helyétől, korábbi kezelésétől, az időjárástól is nagyban függhet."
A felmérések idén tavasztól szeptemberig tartanak majd, az első idei eredmények őszre-télre várhatók majd. „Nem arra kell számítani, hogy itt a legritkább fajok jelennek majd meg, de más kutatások azt igazolják, hogy meglepően faj-és egyedgazdag élőhelyek lehetnek a települések méhlegelői. Fontos, hogy a beporzók számára rendelkezésre álló táplálékforrás időben kiegyenlített legyen, és tavasztól őszig, sokféle virág álljon rendelkezésre számukra."
Nem azt mondom, hogy egy körforgalom lesz a biodiverzitás csúcspontja, de alapvetően sok olyan lehetőség van a városban, ami a beporzók számára értékes lehet.
Másképp is lehet egy városi terület szép
Anikó úgy véli, ha megteremtjük a megfelelő körülményeket a városban, például a méhlegelőkkel, akkor nagyon sokat tudunk tenni a beporzókért. A sikerhez az is kell, hogy az emberek is nyitottak legyenek minderre, és meglássák azt, hogy egy városi zöldterület másképp is lehet szép és értékes, nem csak úgy, ahogy azt megszoktuk.
Budapesten mindenhol táblák jelzik a méhlegelőket, de ezekkel a táblákkal egyre több vidéki városban is találkozhatunk
Sokszor úgy érzik az emberek, hogy ezek a területek elhanyagoltak és gondozatlanok, ami bizonyos szempontból érthető, hisz az elmúlt időszakban alaptevően más városi képhez szoktak hozzá.
"Azt gondolom, hogy ebben türelemre van szükség az emberek részéről, hogy lássák, másképp is lehet egy városi zöld terület szép, és attól még, hogy egy gyep nem csutkára kaszált, attól az még ugyanúgy értékes, sőt. Nem mondom, hogy minden területet kaszálatlanul kell hagyni, ebben is egy egyensúlyt kell megtalálni, észszerűen és okosan megosztozni a városi zöldfelületeken az állat-és növényvilággal.”
A méhlegelőknek idő kell ahhoz, hogy elérjék a kívánt állapotot. Egyelőre a növényfajok között megy a versengés, akik eddig el voltak nyomva a rendszeres kaszálás miatt, most új erőre kaptak
A „Vadvirágos Budapest” program is erre törekszik, hisz a közterületeknek csak egy kis részén, a városi parkok egy-egy sarkában, használaton kívüli, meredek rézsűkön hagynak teret a beporzóknak, a parkokban továbbra is vannak rövidre nyírt gyepek, ahol lehet piknikezni, játszani, sportolni, kutyát sétáltatni. Mindenkinek jut hely a városban, az embereknek és a természetnek egyaránt. Ha akarjuk.
A Vadvirágos Budapest programmal kapcsolatban további részleteket találtok ITT, ITT és ITT. Ha pedig saját kertetekben szeretnétek méhlegelőt kialakítani, akkor itt kaphattok hasznos tippeket.
