A nagy kékség egyáltalán nem a csend világa, ahogy régebben elképzelték. De vajon milyen hangja van az óceánok életének? Feltárul az állatok fantasztikus víz alatti kórusa. Mindenki mondja a magáét. Az ember is.
A világhírű francia tengerkutató és könnyűbúvár, Jacques-Yves Cousteau 1956-ban bemutatott egy dokumentumfilmet a tengerek és óceánok élővilágáról, A csend világa címmel. Óriási sikere volt, még abban az évben megkapta Cannes-ban az Arany Pálmát, s egy évvel később elvitte a dokumentumfilm kategória Oscar-díját is. A film címe bekerült a köztudatba, olyannyira, hogy évtizedekig a búvárok, úgymond, „a csend világába” merültek.
Nos, azóta az óceánkutatás öles léptekkel fejlődött, új módszerek és eszközök születtek, s napjaink kutatója elnéző mosollyal tekint arra, aki a felszín alatti világot, a tengerek mélyét csendesnek véli. Lehet, hogy annak tűnik, de csupán az emberi fül számára. Elég, ha csak rászánsz pár percet, s meghallgatod egy, a napokban megjelent népszerű tudományos cikkben található videót, melyet a The Guardian tett közzé. Lenyűgöző, mi zajlik odalent!
A vízben élő állatvilág éppen úgy használja a hangokkal történő kommunikációt, mint mi emberek vagy más szárazföldi élőlények. A bálnától a legparányibb rákocskáig vagy kagylóig, egészen a planktonokig. A víz közege nagy távolságra továbbítja a hangrezgéseket, jóval az állatok látótávolságán, szagészlelési határán túlra.
A hangküldés ezért elengedhetetlen része mindennapi életüknek: használják zsákmányszerzés céljából, tájékozódásra, területvédelemre, az ellenkező nem figyelmének felhívására, búvóhely keresésére, s nem utolsósorban figyelmeztetésre veszély esetén.
És itt jön közbe az ember… Addig, amíg a tengereken csupán evezett vagy vitorlázott, nem volt semmi baj. Ám jött az ipari forradalom, a tömegtermelés virágkora, a csúcstechnika dömpingje, s ezzel együtt a hihetetlen zajszennyezés, mely fenekestől felforgatta az tengerek lakóinak világát. A tudósok állítása szerint a zajártalom, a zajszennyezés éppen akkora kárt okoz vizeinkben, mint a kizsákmányolásig fajult halászat, a szennyező anyagok, például a műanyaghulladékok vízbedobása, avagy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás krízise.
„Minden felszín alatti élőlény érzékeli akusztikus környezetét” – mondja Steve Simpson, az angliai Exeter Egyetem professzora. „Az eredmény az, hogy minden állatnak szüksége van hang kiadására, és úgyszintén, a fogadására is. Ebben a világban az emberi zajszennyezés az óceánok akusztikus ködéhez hasonlítható”.
A kutatócsoport elemzett 500 idevágó tanulmányt.
Ezek összegezéséből egyértelműen kiderült, hogy tragikus összefüggés van a tengerben élő emlősök partra vetődése, elpusztulása és a katonai szonárberendezések használata között.
A kéregkutatáshoz (lásd olajipar!) használt víz alatti robbantások lökéshullámai pedig hallássérülést, gyakran teljes süketséget okozhat nekik. Főleg a bálnák, a delfinfélék és a különböző fókafajták vannak kitéve ezeknek a veszélyeknek.
Az elmúlt 50 év során a megnövekedett hajóforgalom 32-szeresére (!) emelte az alacsony frekvenciájú zajhullámokat a tengerekben. Ma már a halászhajók is alkalmaznak szonárberendezést a halrajok felkutatásához, a fenékhálót húzó vontatók pedig monoton, „dörmögő” hangot bocsájtanak ki naphosszat, ehhez jön még az olajfúrótornyok építése és működtetése, a modern szélturbinafarmok létesítése és az általuk generált rezgések – mind hozzájárul tengereink növekvő, emberi tevékenység okozta zajszennyezéséhez. A gépi zajok pedig elnyomják a tengeri emlősök hangjait, melyet kommunikációra, navigációra és vadászatra használnak az állatok.
Ausztráliában megfigyelték, hogy a Nagy-korallzátony területén a turistákat szállító motoros hajók zaja stresszt okoz a zsákmányállatok viselkedésében, elaltatja az ítélőképességüket, és kétszer annyian esnek ragadozók áldozatává, mint korábban.
„A víz alatti zajhullámok sokkal »vadabbak«, mint a levegő által közvetített hangok” – állapította meg Daniel Pauly, a kanadai British Columbia Egyetem professzora.
Remény azért van a jövőt illetően. A COVID–19-járvány miatt megcsappant turistaforgalom következményeként kevesebb kirándulóhajó fordult meg bizonyos frekventált kikötőkben, s ezekben rövid idő alatt visszaállt a vizek élővilágának természetes egyensúlya. Az óriás konténerhajók propellereit újratervezik, így kevesebb turbulenciát, azaz kevesebb zajt okoznak.
A Földközi-tengeren közlekedő szállítóhajók két csomóval lassabban haladtak 2007 és 2013 között, ami által, talán hihetetlenül hangzik, de 50%-kal kevesebb zajt generáltak. A szeizmikus felmérésekhez utólag tengerfenékre telepített vibrátorokat használnak robbantások helyett.
„A zajártalom csökkentése valószínűleg a könnyebben leszedhető, alacsonyabb ágakon csüngő gyümölcs, melyet még napjainkban le tudunk szüretelni. Nagyon remélem, hogy még a mi életünk során hallani fogunk egészségesebb világóceánokról” – jegyezte meg végezetül Simpson professzor.
Forrás: theguardian.com
