Nem is hinnéd, mi mindent rejt Ozorai Pipo várkastélya

A kapun belépve egyenesen a reneszánsz hangulatú, növényekkel gazdagon díszített belső udvarba jutottunk, amelyhez hasonlót a magyarországi várak palettájáról hirtelenjében nem is tudnék említeni. Külalakra a visegrádi királyi palota Herkules kutat rejtő kis udvara ugrik be, ami viszont vegetáció terén az előbbi nyomába sem érhet. Kicsit tehát az volt a benyomásom, mintha hirtelen átléptünk volna Narniába, és ez az érzés csak fokozódott az első emeleten barangolva. De nem szeretnék ennyire előreszaladni.

A várkastély alulreprezentáltságával kapcsolatos előzetes felvetésemre Schranz Mónika létesítményvezető elmondta, hogy bár szép számmal fogadnak látogatókat, főleg nyáron, az általános tapasztalat az, hogy a látogatók nem számítanak arra, amit végül a falakon belül találnak, és a legtöbben meg is jegyzik, hogy jó pár, ennél ismertebb helyen voltak már, de itt mégis sokkal jobban érezték magukat.

Pedig nem volt könnyű dolguk a néhány éve befejezett átalakításnál. Még a 80-as évek felújítása során rengeteg betont használtak, így később nehéz volt olyan enteriőröket kialakítani, amelyek a megfelelő időbe repítik vissza a látogatókat – halljuk a tárlatvezetésen. Meg kell hagyni, ez mégis sikerült, és a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának akkori koncepciójával is tudunk azonosulni, amelynek nem az volt az elsődleges célja, hogy mindent száz százalékig korhű köntösbe öltöztessenek, inkább arra fektették a hangsúlyt, hogy megteremtsék a középkori atmoszférát, amelyet egy átlagos – nem művészettörténész – látogató is könnyen magáévá tehet.

A várkastélyt napjainkban a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Nonprofit Kft. működteti, és három dolognak köszönheti a vonzerejét. A kiállítást roppant igényesen alakították ki, a reprezentatív terek igen látványosak, és nem utolsósorban: nem túl nagy, így kényelmesen befogadható minden inger és információ.

Filippo Scolari Magyarországon csinálta meg a szerencséjét

A földszinten kialakított tárlatot a várban és a környékén talált eredeti régészeti leletekből állították össze, de annyira esztétikusan, hogy még az is kedvet kap a régi érmék, edények és cseréptöredékek nézegetéséhez, aki erre egyébként még sosem érzett ellenállhatatlan késztetést. Az egyik tábláról megtudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa: „Az ozorai vár kutatása során számos lelet került elő, amelyeket egy kiállítás keretében lehetetlen bemutatni. Így nem teljesen alaptalan az a vélekedés az emberek részéről, hogy rengeteg kincs van a múzeumi raktárakban, amelyeket az érdeklődő látogatók nem láthatnak.” Nos, amit viszont láthatunk, az hét nyelven beszél.

A termeket bejárva megismerhetjük a várkastély történetét is, amely egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza, és kezdete Filippo Scolarihoz köthető.

Simontornyán volt várkapitány, amikor megismerte Ozorai András lányát, Borbálát, feleségül vette, és nekifogott a vár megépítésének 1416-ban. Pipo nem katonai erősségnek, hanem családi otthonnak szánta a gótikus, tájba illeszkedő várkastélyt, így az küllemében igencsak eltért az akkori, hasonló építményektől, és inkább a vidéki főúri székhelyekre hajazott. Ennyi idő távlatából nehéz meghatározni, hogyan nézhetett ki pontosan, de egy valószínű alternatíva makett formájában a kiállítás első termében vehető szemügyre. A vár 1423-ra (más források szerint 1426-ra) elkészült, Pipo pedig közben virágzó mezővárost varázsolt Ozorából.

A gótikus várkastélytól a magtárig

Pipo nem sokáig élvezhette az újonnan felhúzott otthon melegét, 1426-ban ugyanis meghalt köszvényben, és attól fogva a felesége lakott az épületben. Gyerekeik sajnos mind meghaltak, és valószínűsíthető, hogy az asszonnyal együtt a szomszédos templom alatt helyezték őket örök nyugalomra a kor szokása szerint. Borbála Hédervári Lőrinc nádorra hagyta az épületet, akinek leszármazottai körülbelül egy évszázadig birtokolták.

A békét csak a Habsburg-csapatok zavarták meg 1491-ben, de rövidesen ismét a Hédervári családé lett a vár. 1510-ben kezdték el átépíteni reneszánsz stílusban, beleértve például a folyosót, az ablakkereteket és a mennyezetet. Nem véletlen, hogy a várkastély legutóbbi felújításainál is ezt a korszakot szerették volna leginkább megidézni: a reneszánsz építészetnek sajnos csak kevés nyoma maradt Magyarországon.

A várkastély nagyon megsínylette a török időket, s mire 1686-ban felszabadították, már csak három oldala állt, a negyediket félig lerombolták az ágyúgolyók. Az Esterházyakhoz került, akik végül 1727-ben fogtak neki a romos vár helyreállításának, de nem azzal a céllal, hogy ők költözzenek be; hivatali és tisztviselői lakásokat, börtönt, borospincét, magtárat hoztak benne létre, és szinte teljesen eltüntették a gótikus és a reneszánsz stíluselemeket. A 19. század elején az újabb átépítés során az egész kastélyt magtárrá alakították. A II. világháború után állami tulajdonba került, gabonát egészen az 1970-es évekig tároltak benne, de irodák, lakások, tantermek, később helytörténeti kiállítás is helyet kaptak itt.

Majdnem negyven évig készült

1981-ben aztán komoly régészeti feltárás vette kezdetét. Ekkor került elő az a gazdag leletanyag, amelynek – ahogy arról már szó volt – egy részét a földszinti kiállításon találjuk. 2002-ben a palotaépületet is felújították, majd 2007-ben a várkastély megnyitotta a kapuit a nagyközönség előtt.

Az újabb helyreállítás, a végső simítások, a jelenlegi tárlat kialakítása és az emeletek berendezése 2015-ben fejeződött be. Ekkorra épült újjá a külső várfal, a saroktornyok, a bejárathoz vezető híd, és korszerűsítették a fűtést. A fő csapásirány a reneszánsz volt, ettől függetlenül másféle stíluselemeket is felfedezhetünk a várkastélyon, hiszen mindent szerettek volna megőrizni, aminek felismerhető nyoma maradt az épületen. Homlokzata inkább barokk, az első emeleten gótikus ablakokat vehetünk szemügyre, a földszintet a 18. századi elrendezéssel láthatjuk.

Az emeleti főúri élettereket budapesti múzeumokból kölcsönkapott tárgyakkal rendezték be, és nem spóroltak a bútorokkal, használati tárgyakkal és díszítőelemekkel. Van itt minden bőséggel, ami egy várkastélyban kötelező: trónterem, ebédlő, fegyverterem, kápolna, vadtrófeák minden mennyiségben, és Borbála rekonstruált hálószobájába is be lehet kukucskálni. Nehogy kihagyd a 17. századi főúri konyhát – kilóg a sorból, mert nem az emeleten, hanem lent található, az udvarból nyílik.

Aki szívesen kipróbálná, hogy milyen lehet egy reneszánsz várkastélyban éjszakázni, az Ozorán ezt is megteheti. A második emeleten öt vendégszoba kapott helyet, mindegyik kicsit máshogy néz ki, de az összeset történelmi bútorokkal, a korszellemet megidézve rendezték be. Még mielőtt megijednél, a középkori hangulat nem terjed ki minden részletre: mindegyik szobához külön fürdő tartozik, úgyhogy éjjeliedényre nem lesz szükség.

A cikk megjelent a Turista Magazin 2018 októberi számában.