Nem kedvez az időjárás a csikófarknak

Kevesen tudják, hogy a patás állat testrészéről egy érdekes, piros bogyós növényt is elneveztek, ami többek között a Kiskunságban is él, ahol most mérték fel az állományt.

Szerző:
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
Turista Magazin
Fotó:
Kalotás Zsolt / Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
2020. október 21.

Kevesen tudják, hogy a patás állat testrészéről egy érdekes, piros bogyós növényt is elneveztek, ami többek között a Kiskunságban is él, ahol most mérték fel az állományt.

A csikófark a leplesmagvúak törzsébe, a csikófarkfélék családjába tartozó nemzetség. Őshazája Ázsia, a Földközi-tenger vidéke. Itthon száraz vidékeken, hajdani löszmaradványokon és homokgyepeken él, leggyakrabban a Duna-Tisza közén és a Szentendrei-sziget homokpusztáin találkozhatunk vele, de a Budai-hegység dolomit-sziklagyepjeiben és a Mezőföldön, lösznövényzetben fordul elő – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján, akik háromévente feltérképezik a közönséges csikófark állományát a területükön.

A faj Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. A cserjét leginkább élénkpiros terméséről lehet felismerni. 10-30 centiméteresre nő meg, elágazó, kétlaki, lomblevele nincs. Fás gyöktörzse van, zöld színű hajtásai vesszőszerűek, 1-3 mm vastagok, sűrűn „ízekre” tagolódnak. A megtermékenyítés után a levelei elhúsosodnak, ebből lesz a piros színű tobozbogyó, amit az állatok előszeretettel fogyasztanak.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban és a Kiskunsági Nemzeti Parkban egyenként öt helyszínen végeznek háromévente felmérést 2002 óta, utóbbi esetében a Fülöpházi homokbuckáknál, a Tázlári homokbuckáknál, a harkakötönyi Kisfaludy-erdőben, Kecskemét-Matkópuszta Határúti-dűlőjénél és a Pirtói homokbuckáknál – ha szeretnéd élőben is látni a növényt, ezeken a helyszíneken biztosan találkozhatsz vele.

A felmérés mintavétel alapján történő tőszámbecslésből áll, amihez több száz, véletlenszerűen kihelyezett 1x1 méteres mintakvadrátokban megszámolják a töveket. Idén az öt területen összesen 43 693 tövet becsültek, ami 2002 óta a legalacsonyabb érték (korábban ez a szám 100 602–264 683 db között volt). Az állományok kiterjedése viszont érdemben nem változott.

Az alacsony szám valószínűleg elsősorban az időjárásnak és egyéb veszélyeztető tényezőknek tényezők (a terület hasznosításának megváltoztatása, élőhely minőségének romlása, stb.) az eredménye.

Cikkajánló