Kilian Jornet Burgada korunk legnagyobb ultra terepfutó és síatlétája.
A tények
Az utóbbi nyolc évben több mint 80 versenyt nyert meg, kiérdemelt 16 különböző címet és legalább egy tucatnyi leggyorsabb teljesítést vitt véghez. Ezek többségét olyan távokon, amelyek hallatán egy normális ember repülőjegyet foglalna. Keresztülfutott országnyi földdarabokon (Korzika) és teljes hegyláncokon (Pireneusok) szinte megállás nélkül. Napjait rendszeresen egész napos futásokkal tölti, amelyek során egyetlen tápláléka az ösvény mellett talált áfonya, szeder és szamóca, amelyet patakvízzel öblít le. Nyári reggeleken láthatjuk őt kilépni a Mont Blanc lábánál lévő lakásából, amint éppen nekivág az aznapi majd’ 4000 méteres szintemelkedésű és hét órás futásának Európa tetejére. Ilyenkor hamar maga mögött/alatt hagyja a gleccserek világát és azokat a talpig Gore Tex-be öltözött komoly hegymászókat, akiknek ugyanaz az útvonal, amelyet Kilian hét óra alatt megtesz, általában három napig tart. Hihetetlen? Akkor ehhez mit szóltok: néhány éve részt vett a Tahoe Rim Trail nevű 264 kilométeres ultrafutó eseményen, amely során csak kétszer állt meg egy kis szunyókálásra, és a két alkalommal összesen 90 percnyit pihent. Az éjszaka közepén egy elágazásnál rossz felé vette az irányt, ami több mint kilenc kilométerébe került. Így nyerte meg a versenyt 38 óra 32 perces idővel, amely eredmény több mint hét órával volt jobb az ultrafutó-legenda Tim Twietmeyer pályacsúcsánál. A célban olyan benyomást keltett, mint aki a háztömbkerülő futóverseny befutóján lenne.
A firkász szemszögéből
Egy alkalommal a napi edzése során - ez rendszerint 3000 méter szintkülönbséget és négy-hat órát jelent - megállt egy menedékháznál frissíteni és interjút adni. Meginvitáltam egy kávéra. Köszönettel elutasította. Reggeli nélkül kelt útra és az edzés során sem vett magához semmit.
Nem is izzadsz? - kérdeztem.
Talán egy kicsit ezen a ponton - válaszolta a tarkóját érintve.
Világklasszis futók: Kilan Jornet és Németh Csaba, Chamonixban f: Molnár Anikó
Az okosok szemszögéből
Kilian még a versenysportoló elitből is kiemelkedik fizikumával. Vegyük például a VO2 max mérőszámát, amely az illető oxigénfelvevő képességét méri, és amely megmutatja, hogy milyen pulzusszámnál kezdődnek el a drasztikus teljesítménycsökkenéssel járó savasodási folyamatok az izomzatban. Egy átlagos férfi esetében ez a mérőszám 45-55 ml/kg/perc. Egy egyetemi válogatottban futó 10 000 méteres atléta esetében ez a szám 60-70. Kilian esetében Daniel Brotons Cuixart, a Barcelonai Egyetem sportspecialistája 89.5-ös értéket mért múlt ősszel. Úgy látszik, mintha ketten is lapátolnák a szenet Kilian gépházában. „Még a jó néhány általam vizsgált top atléta esetében sem láttam soha a 80-as értéket jelentősen meghaladó teszteredményt.”- mondja Edward Coyle, a Texasi Állami Egyetem Humán Élettani Laboratóriumának igazgatója. Márpedig ő három évtizede vizsgálja a szélsőséges emberi teljesítményeket.
A versenytársak szemszögéből
Kilian máris egy emberöltőt töltött terepfutással - soha nem edzett pályán -, amely eltöltött idő kemény terepjárót faragott belőle. A Skyrunning versenyek gyakran a lejtőn dőlnek el, amint a versenyzők lezúznak a hegyoldalon, gyökereken átugrálva, kőtömböket kerülgetve és törmelékmezőn ’lesielve’. „Valószínűleg ő a világ legtechnikásabb lejtőfutója.” - állítja Kilian-ről Anton Krupicka, az amerikai ultrafutó elit kiemelkedő alakja. Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - Kilian még soha ki sem ficamította a bokáját.
És ez az, ami sokat elmond tehetsége lényegéről. Futótársai, akik iramfutóként testközelből voltak tanúi versenyzésének, elképedve mesélik, amint Kilian a 264 kilométeres Lake Tahoe ultrán, a verseny közepén, ahelyett, hogy minden pillanatért küzdene, ahogy azt minden más versenyző teszi, önfeledt módon beletúr az út szélén burjánzó illatos növényzetbe, orrához emeli ujjait, mintha csak a természet illataiból nyerné energiáit.
Néhány óránál tovább nem bír létezni városi közegben. A tenger az ő kíméletlen vízszintességével egyszerűen rémületet kelt benne. Hosszútávú versenyeken, mint amilyen a Western States, gyakran látják őt a verseny közepén napfelkelte láttán megállva ujjongani és bevárni az őt üldöző versenytársakat, hogy együtt élhessék át a csodát. ’Ez már-már bántó!” - mondja Krupicka. „De hát ettől Kilian Kilian. Nem dörgöli ezt megalázón az orrod alá, csak őszintén élvezni akarja a hegyet - veled.”
Kilian szemszögéből
Mi az, ami hajt? - kérdezem Kiliant. Ha már így elvertél minden halandót, most a hegyeken akarsz felülkerekedni? Ám ő szelíden kijavít. „Nem kerekedhetsz felül a hegyeken. Ha felengednek magukra, szerencsés vagy. Nem az a fontos, hogy elérd a célt. Ami az egész lényege, az a cél utáni szaladás, és amit közben megtanulsz. Mozgásban lenni - s a lényeg közben veled történik”
Kilianról szól a 5 races 5 continents c. film, amelyet a hétvégén Budapesten is megnézhetsz a Banff Hegyifilm Fesztiválon.
A cikk kivonata a The New York Times interjújának.
Fotó: Molnár Anikó
