És vele együtt a felesleges mentőakciók is. A fészekből kiugrált, még röpképtelen madarakat a legtöbb esetben nem kell megmenteni!
A madármentő állomások minden tavasszal külön felhívják a lakosság figyelmét, hogy a frissen kirepült madarak, árvának látszó fiókák normál esetben nem szorulnak segítségre. Ha nincs közvetlen veszély, ami indokolja a beavatkozást (forgalom, kutya, macska stb.) csak hagyjuk a helyén a kismadarat, aki csupán a szüleit várja. Ha indokoltnak látjuk, rakjuk a fiókát egy közeli bokor ágai közé. Tegyük mindezt körültekintően és óvatosan: mindezekről itt olvashatsz részletesen.
Ebben az időszakban a kisrigók 13-14 naposan elhagyják a fészküket, és még röpképtelen állapotban az aljnövényzetben keresnek menedéket a ragadozók elől, miközben halk csipogással jelzik szüleiknek a helyzetüket, akik egyébként a fészek elhagyás követően is táplálják az utódokat. Ebben az időszakban találnak rájuk a jóakarok, akik a még esetlen szárnyasokat bajbajutott árvának hiszik, ezzel pedig kezdetét veszi a felesleges mentőakció, aminek a vége általában egy madármentő állomás.
Ne válaszd el a szüleitől!
Nem csak a rigók, számos más madárfaj esetében is e képen zajlik a természetes kiröpülés. Ebben az időszakban mégis sokan megjelennek a madármentő állomásokon az elesettnek hitt fiókákkal, akiknek egyáltalán nem kellett volna beleavatkozni a természetes cseperedésébe. Persze előfordulhat, hogy egy szárnyas tényleg bajban van, ekkor segíthetünk rajta, de ugyanakkor azt is meg kell értenünk, hogy nem feltétlen kell mindig beavatkoznunk a természet dolgába.
