Múlt hét csütörtök után egy jelentős szakaszt tett még meg Gyárfás-Tóth Gábor és barátnője az Országos Kéktúrán, de sajnos egy időre fel kellett adniuk a teljesítést. Cikkünkből kiderül, miért, és az is, hogy meddig sikerült eljutniuk.
Egy nap pihenő után Gáborék pénteken indultak tovább Makkoshotykáról, nehéz szívvel, hiszen nagyon megkedvelték ezt a vendégszerető települést. Lássuk, hogy telt a következő három napjuk.
„A következő állomásunk az Eszkála erdészház volt, ahol megálltunk egy gyors kávéra és indultunk is tovább, mert két kitérőt is terveztünk.
Az egyik Kerek-kőre vezetett, amit nagyon szép panorámája miatt nem hagyhattunk ki. Itt több képet is készítettünk.
Ebéd után indultunk neki a Sólyom-bércnek, ahonnan messziről megpillanthattuk Regéc várát is.
Ezután az istvánkúti vadászház felé folytattuk az utat, ahol egy hangulatos nyírjes fogadott bennünket. Kicsit már fáradtan elidőztünk itt a napsütésben.
Regécre érve megkérdeztünk helyieket, hol tudnánk sátrat verni. A játszóteret javasolták, ahol mások sátoroztak már. Jót mosolyogva a hinta környékére telepedtünk, és végül itt éjszakáztunk.
Regécre érve
Regéc vára
Másnap, azaz szombaton a célunk Boldogkőváralja volt. Indulás után először Regéc várát néztük meg, majd Mogyoróskán áthaladva Arka irányában folytattuk a Kéket az Arka-patak völgyében. Ez a hely gyönyörű, megnyugtató színeivel minden fáradtságunkat elűzte.
Ezután már nem volt hosszú az út Boldogkőváraljára, ahova gyorsan átértünk. Itt is sátorban éjszakáztunk, a falun kívül egy táborban kaptunk helyet. Itt fel tudtuk tölteni a telefonjainkat, ránéztünk az időjárásra, és ahogy jósolták, éjfélre megérkezett az eső is.
Látkép a boldogkői várral
Vasárnap reggel még esett, szerencsénkre egy kis időre kisütött a nap, ekkor gyorsan össze tudtunk pakolni és tovább indulni Hernádcéce felé, majd Gibártra mentünk. Itt sajnos újra elkapott minket az eső.”
Már egy picit korábban, de Gábor úgy döntött, megszakítják az utat egy nem várt otthoni elintéznivaló és az időjárás nem túl kedvező alakulása miatt. Így ír erről és az eddig megtett útról:
„A boldogkőváraljai pecsételőhely után úgy döntöttem, hogy hazautazunk. Az egy hétig tartó nomádkodás során rengeteg hasznos tapasztalattal és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Izgalmassá tette az utunkat az, hogy adott este hol tudunk sátrat verni és a fogyóban lévő élelmiszerkészletünket feltölteni. Kihívásként tekintettünk rá, apró kis napi célokat tűztünk ki magunknak. A Zemplén csodás hely, az emberek végtelen jóindulata és a táj szépsége együtt alakította ki bennünk a nagyon pozitív véleményt. Fotós szempontból, ahogy a Radnai-havasokban tett túrám esetén is történt, nem mindig lehet összekapcsolni a túrát a tájfotózással. Célomat ezzel sajnos nem sikerült elérnem, de egy külön alkalommal, ha az időjárás is úgy szeretné, visszatérek és pótolom a képek elkészítését. Időközben idehaza elintéznivalóim akadtak, így a amint lehet, újból nekiindulunk, hogy teljesítjük a többi szakaszt.”
Reméljük, hogy Gáborék hamarosan tudják folytatni a Kéket, amit akkor is szeretnénk majd ugyanígy követni, és beszámolni az élményeikről.
Kapcsolódó cikkeink:
Hollóházától-hollókőig a Kéken
Küzdelmes túra a csillagokért a Dolomitokban
