A Mátra sötét szikláinak szomszédságában egy egészen más világ bukkan ki az erdőből: kőleányok, sárkányok és a Morgó-gödör, ahol a tájat meghódító ember egyik méterről a másikra elveszhet a természet aranysárga mélyében. Mire pedig kitalál onnan, már kicsit más szemmel nézhet majd a vidékre.
A Mátrával szomszédos Pétervásárai-dombság neve talán nem mond sokat az átlagembernek. Az utakat és településeket alig tartalmazó rengeteg hazánk geológiailag különleges vidékeinek egyike. Amíg a Bükkben az óriási mészkőszirtek, a Mátrában pedig főként a vulkáni formációk uralják a tájat, ez a vidék a homokkő földje: a puha kőzet a szél és a víz játékszere, és rendkívül változatos formákban bukkan fel azok előtt, akik a hegység belsejébe veszik az irányt. Azonban nem feltétlenül kell nagy hátizsák és egy hosszú hétvége az első felfedezésekhez, hiszen rögtön a hegység legközelebbi sarkában, Nemti község szélén felbukkan néhány különleges formáció.
A Morgó-gödör bejárata
A környék egyetlen jelzett turistaútja, egy rövid zöld sáv jelzés, a falu keleti sarkából indul, egy széles földúton. Éppen csak az utolsó házakig érdemes ezen maradni, hogy utána betérjünk a vele párhuzamosan nyíló völgybe, amely csak első ránézésre tűnik zsákutcának: megérkeztünk a Morgó-gödörbe.
Az üledékes kőzetben az esővíz valóságos kanyont alkotott
Az első száz méteren még átlagos, de a bedőlt fák miatt igen nehezen járható völgy fokozatosan összeszűkül, míg végül a mélysége már sokszorosan meghaladja a szélességét. A következő mintegy száz méteren a 20-23 millió éves, könnyen málló kőzetben a víz kitartó munkája egy miniatűr természeti csodát hozott létre.
Ismeretlen művész alkotása, elérhetetlennek tűnő magasságban
A függőleges falakkal határolt, mély hasadékban az ember csupán egy törékeny bogárnak érezheti magát. A térerőt is nélkülöző mélységben az ég is csak egy keskeny sávként látszik, a karnyújtásnyira összeszűkülő völgy pedig néhol kifejezetten nehéz terep, ahol gyerekekkel vagy nehezen mozgó felnőttként nem érdemes kockáztatni.
A Kőleány nem az egyetlen hasonló sziklaalakzat a környéken
A mélység végén az alig észrevehető csapás visszavezet a zöld sávra, amely egy kilométer után, immár zöld háromszögként, a Leány-kő nevű hegy 358 méter magas csúcsa mellett ér véget. Az itt található sziklaformációk a tudomány szemszögéből a tengerben lerakódó homokkő rétegről rétegre változó mésztartalmáról mesélnek. A faluban persze jóval színesebb magyarázat született a Kőleány keletkezésére: „Elment az ember a Lyány-kőhöz kaszálni, mer' van ottan kaszálóhely. Aztán az apjának vitt enni, aztán az úton éhes vót a lyány, hogy megette az ebédet. Azt kérdezte lyányát, 'nem hoztál ebédet?'. Asszongya, hogy nem. Aszongya 'Megetted!'. 'Kőé' változzak, hogyha megettem.”
A Sárkány-szikla és a Mátra panorámája
A faluba az addig megtett úton visszatérve bizonyára mindenkiben jó emlékekkel zárulhat ez a kis kirándulás, azonban nem érdemes hazasietni, mert a főutcához egész közel még vár az utolsó, eddig kimaradt látványosság: a Mátra panorámája a Sárkány-szikláról. A Kossuth út 72. alatti egykori magtár mögött induló jelzetlen úton alig száz méter után el is érjük az újabb különleges sziklát, amely a szomszédos Mátra keletkezésének heves, robbanásos vulkánkitöréseiről mesél. A türelmes szemlélő a különféle kőformák közt sárkányokon kívül tucatnyi egyéb hőst és mellékszereplőt is felfedezhet.
Kapcsolódó cikkeink:
Szuperhideg éjszakák a zabari légtó fenekén
A vár, amit faágyúval vettek be a Törökök
Betoncellában aludtunk a Mátra csúcsán
