Általában a pókoknak nincs túl jó megítélésük. Kinézetük és a marásuktól való félelem miatt sokan irtóznak tőlük, pedig a hazai fajok jóformán ártalmatlanok, hasznukról pedig kevés szó esik.
A termeszetvedelem.hu oldalán olvashatunk egy figyelemfelkeltő cikket arról, hogy a szongáriai cselőpókot (Lycosa singoriensis), hazánk legnagyobb védett pókfaját – és általában véve a pókokat – sokan rosszul ítélik meg, és vannak, akik kifejezetten rossz színben tüntetik fel ezt az élőlényt.
A pókok elsősorban nem az élővilágban betöltött szerepükről, hanem veszélyességükről és marásukról hírhedtek, és keltenek félelmet sokakban. Bár a pókok többsége rendelkezik méregmirigyekkel, a legtöbbjük nem ártalmas az emberre és más emlősökre nézve, továbbá a Magyarországról eddig leírt, több mint 800 pókfajból az emberre egyik sem jelent veszélyt, így bármely hazai pókfaj elpusztítása a marástól való félelem miatt nem csupán értelmetlen, de káros is – hívja fel a figyelmet a termeszetvedelem.hu
A pókok az agroökoszisztémák legnagyobb egyedszámú generalista ragadozói, amelyek a fák tetejétől a talajig bárhol előfordulnak, és különféle vadászmódszerekkel segítik a legyek, szúnyogok, poloskák és különféle mezőgazdasági kártevők elleni biológiai védekezést, tehát jelentős szabályozó szereppel bírnak a prédáik populációira. Bizonyított, hogy a pókok csupán jelenlétükkel is befolyásolni tudják a kártevők által fogyasztott növénymennyiséget, mert a prédaállatoknak folyamatosan figyelniük kell a rájuk leselkedő veszélyekre, ami miatt kevesebbet tudnak táplálkozni. A pókok továbbá jelentős táplálékforrást is jelentenek egyes madarak, kisemlősök, kétéltűek és hüllők számára, ami egy adott terület fajgazdagságához, biológiai sokféleségéhez járul hozzá.
Szongáriai cselőpók
A hazánkban előforduló 20 védett pókfaj egyike a főként az Alföld homokos, szikes talaján függőleges lyukakban élő szongáriai cselőpók. Testmérete eléri a 4 cm-t, de ha kinyújtott lábait is hozzászámoljuk, akkor átmérője akár 10 cm is lehet. Ugyanolyan szőrös, mint a madárpók, ezért is lehet ijesztő azok számára, akik nem hallottak még róla. A tény viszont az, hogy mind az élővilág, mind a mezőgazdasági termelés szempontjából kifejezetten hasznosak. Marásuktól aligha kell tartanunk, hacsak nem vesszük kézbe őket, ilyenkor előfordulhat, hogy védekezhetnek. Harapásuk a darázscsípéshez hasonló fájdalommal járhat, de nem mérgező!
Ősszel, ahogy az időjárás hűvösebbre fordul, a cselőpókok is elvermelik magukat. Leggyakrabban a nyár végi párzási időszakban lehet látni őket. Ilyenkor a hímek viszonylag nagy területet bejárva felkeresik a talajba fúrt függőleges üregekben rejtőző nőstényeket. A szongáriai cselőpók védett (természetvédelmi értéke 5000 Ft), elpusztítani nem szabad őket!
